Ironikus art-pop, formabontó elemekkel, amelynek írója maga az élet: szerelmek, csalódások, utazások. Lenyomat az összetört szívekről, országokon átívelő románcokról, félreértett üzenetekről – mindez két kelet-európai hölgy (Varga Noémi, Soós Andi) tolmácsolásában. A lányok élőben inkább zenés performansszal készülnek, mint koncerttel, ahol nagy dózisban jönnek az érzelmek és az (ön)irónia, ezt a közönség például az idei Kolorádó Fesztiválon tapasztalhatta meg. A számokban nagy hangsúlyt kap a szöveg: saját elmondásuk szerint a barátság és a szerelem erejét, a női lét kihívásait világítják meg a zene és a performatív elemek segítségével.
Nagyon bírom, ha 18 lennék biztosan próbálnék csajozni a koncertjeiken, szerintem lesz közönségük is, ha ezt a stílt amiben vannak kicsit jobban expandálják.
– Csete Manek Gábor
Végre nekünk is lehetne saját Courtney Barnettünk. Sőt, rögtön kettő!
– Biczó Andi
Csak nem visszakacsint a lo-fi a kétezertízes évek végére? Abszolút kedvencek nálam, kurvajó a dal, szuper a hangszerelés, imádom a bénácska vokált, és a videó is zseniális.
– Kocsis Andris
Vállalom, nekem ez már túlzottan trash. Alapvetően elég trash ellenes vagyok, de azért az, hogy jóformán végig hamisak az énekek, nálam kiütötte azt a sorompót, ami után fel is szólalok. De mondok pozitívat is, nagyon király ez szöveg.
– Platon Sebő