Megjelent a Még nem, az idei Kikeltető egyik felfedezettje, a kísérleti alterpop Loophia új dala. A januárban megjelent első kislemezükhöz, a Porcelánhoz hasonlóan, mellyel a Kikeltetőre is jelentkeztek, a hangszerelés és a szöveg ismét komplex és megragadó.

Egyre kíváncsiabbak lettünk, hogy ki is áll emögött a hétköznapi érzelmeket feldolgozó, de azt mégis újszerű és zeneileg izgalmas formában tálaló zenei projekt mögött. Szolnoki Zsófia Sárával, a Loophia megálmodójával, énekes-dalszerzővel, és Bazsó Gergő basszusgitárossal beszélgettünk.

KERET: Honnan ered ez a projekt? Meséltek erről kicsit?

Zsófi: Nagyjából 5 évig zenét tanultam és 2021-ben végeztem jazz-dob szakon, utána viszont egyetemre operatőri szakra mentem, így elváltam a zenétől, és nem tudom, hogy konkrétan emiatt-e, de nagyon beleestem egy depresszív állapotba. Nem akartam létezni és nem akartam magammal kezdeni semmit. Ez mindenre is kihatott, tényleg semmi jövőképem nem volt, de addig is írtam zenéket. Egy barátunknak, Rikk Csabinak küldtem el először a demóimat, ő biztatott, hogy ezt ne adjam fel. Ő azóta is segít nekünk felvenni a számokat. Úgyhogy innen indultunk. Aztán egy random délutáni gólyázás után elkezdtem írni a Porcelánt, és mikor már megvolt a végleges szerkezet, akkor hívtam be Gergőt.

Ti egyébként ismertétek egymást előtte, vagy ez egy semmiből jött felkérés volt?

Gergő: Ismertük egymást, mindketten fehérváriak vagyunk és 2022 nyarán találkoztunk, amikor Zsófi csinált egy összművészeti csoportot.

Zsófi: 17 éves koromtól nagyjából 20 éves koromig vezettem ezt a csoportot, slam poetry esteket, koncerteket szerveztem. Az egyik zenekarban játszott Gergő.

Gergő: Ott kezdtünk el beszélgetni, és kiderült, hogy a zenei ízlésünk nagyon sok helyen egyezik, meg rengeteg mindenről ugyanúgy tudunk gondolkodni, szakmailag is, meg emberileg is. Később pedig jött a felkérés, hogy van-e kedvem basszusgitározni a Porcelán című számában. Én természetesen igent mondtam, mert már akkoriban is mutogatott nekem demókat, és már nagyon izgatott voltam, meg mondtam is neki, hogy ha kell, egy egész lemezt is feljátszok.

Hogyan zajlott az alkotói folyamat a Porcelánnál?

Gergő: Ott még úgy volt, hogy Zsófi az elküldte nekem a teljes számot, a dalszerkezet már ki volt találva egy kezdetleges basszusgitársávval alapötletnek, ami olyan jó volt már eleve, hogy nekem alig kellett hozzányúlnom. Szóval a Porcelán szinte teljesen Zsófi ötlete és az ő érdeme, én csak besegítettem. Az újabb számainknál már inkább úgy van, hogy nekem nagyon sok ötletem van, és akkor ezt elküldöm a Zsófinak, és ami neki is tetszik, azt megtartjuk, és akkor az lesz majd a végleges verziója amivel aztán elmegyünk, és Rikk Csabánál feljátsszuk. A mix és a master Csabi érdeme, akivel nagyon jó és könnyű együtt dolgozni.

Zsófi: Csabi fog is velünk játszani a klubesten, mert ő az egyik gitárosunk. Egy csodaember.

Akkor Zsófi, a hangszerelést te raktad össze gyakorlatilag. Arról mesélsz, hogy ez hogyan állt össze?

Zsófi: Igazából nem tudom pontosan. Szoktam zenéket hallgatni úgy, hogy nem arra figyelek, ami a fő téma, hanem hogy mik zörögnek a háttérben és sokszor ez fog meg egy dalban. Ez a szám leginkább egy megérzésre alapult. A zeneelmélet nem megy jól, de a fülem jó, és mindig rajzoltam hozzá, hogyha voltak skálák, és megérzéseket vagy színeket kötöttem a zenéhez. A Porcelánhoz ezt a zöld és rózsaszínes színvilágot tudom kötni. Nem tudom, hogy ennek van-e neve, azt hiszem ez a szinesztézia? Mindenesetre a dal részei és a különböző elemek mind megérzések, és a saját hangulatomnak a tükröződései.

És akkor ebből indult ki a vizuális koncepció is a dal köré?

Zsófi: Igen, azt én építettem hozzá, de Gergő is segített, illetve itt Szegedi Dorottyát ki kell emelnem, mert ő volt a segéd ötletelőm. Először egy animációt akartam, de végül kapacitás hiányában analóg megoldást választottunk, mivel szeretjük a stopmotion-t. Én ugye operatőrnek tanulok, és kitaláltam, hogy felveszem Gergőt meg magamat, egymásra illesztem a kettőt, kinyomtatom a képkockákat, majd kivagdosom, majd a utána ráfestünk akrillal, és ezt majd egyesével befotózom. Szóval nagyon jól kitaláltam, de eléggé macerás procedúra volt. Dorottya nagyon sokat segített a kivágásban meg a festésben, úgyhogy ezt lényegében ketten raktuk össze.

Mi volt a dalnak az alapötlete? Honnan indul a dalszerzési folyamat nálad?

Zsófi: Úgy kezdődött, hogy kb. 7-8 hónapot laktam az Orczy térnél, és egy irodában dolgoztam egy zeneközpontú munkahelyen, ahol azt hittem, hogy fogok tudni érvényesülni, de ez nem sikerült. Eléggé frusztrált közeg volt és borzasztó nagy nyomást tett rám. Ezt a nyomást próbáltam leírni a szövegben is, hogy valahol be vagyok szorítva, de mégis önmagam vagyok, van egy gyár, amit felépítettem magamban, és utálok, de mégis dolgozom benne. A dalszerzői folyamatban először a hangulatot találom ki és mikor ez már megvan, már megfogalmazom fejben, hogy hogyan szeretném kifejezni magamat a szövegben, így a kettő egy helyről indul ki.

Hogyan álltatok össze aztán zenekarrá? Ti ketten vagytok állandó tagok, hogyha jól értem. A többiek mennyire szervesen részei a projektnek?

Gergő: Leginkább mi ketten vagyunk Zsófival a projektnek a szerves része, mert a Porcelán után már az én kezem is benne van az elkövetkező számainkban, ezeket már nagyrészben közösen találtuk ki. A zenekarba meg a barátainkat hívtuk, hiszen a művészeti iskola miatt olyan közegben mozgunk, ahol mindenhol zenészek vannak. A dobosunk, Kruza Noé Alexander, illetve a két gitárosunk, Rikk Csabi és Guba Ágoston is mind nagyon tehetséges zenészek és mindenkivel nagyon könnyű dolgozni, izgalmas együtt összerakni az élő hangszereléseket is. Mindenki látja maga előtt a koncepciót, mi elsősorban a zenét szolgáljuk ki és a lényeg az, hogy Zsófi legyen a központban.

Az új számokról tudtok valami kis titkot elmesélni? Az interjúval együtt jelenik meg a következő…

Zsófi: A következő dalunk a Még nem címet kapta. Van benne egy szövegrész, ahol ismételgetem, hogy Még nem kelek fel, innen a cím, ami csak munkacím volt, de végül meghagytuk, mert mindenki így jegyezte meg. A dalnak 20 verziója volt legalább, és azért jó, hogy itt a Gergő, mert a szerkezetet végül összerakni annyi volt csak, hogy egyszer átmentem hozzá és ez a szám így már tényleg közös munka eredménye.

Gergő: Igen, teljesen közös. És a másik?

Zsófi: Arról is beszéljünk? … Majd a Kikeltető után szeretnénk megjelentetni, kicsit más, mint az eddigiek, például magasabban is énekelek benne, amin még Gergő is meglepődött, meg is kérdezte, ki énekel.

Gergő: Nagyon különleges szám lesz majd. Itt mindenki tud majd egyenként is érvényesülni, mindenkinek a személyisége teljesen benne van és az is, hogy ki milyen zenei inspirációkból merít. Szerintem ez nagyon fontos, hogy önazonos legyen.

Alig várom, hogy halljam! Nektek kik a fő inspirációitok?

Zsófi: Nekem Gergő.

Gergő: Nekem meg Zsófi.

*kollektív awww*

Gergő: Én Zsófiban nagyon értékelem azt, ahogyan nyúl a zenéhez, és ahogyan ötletel, és hogy mennyire kreatív, merthogy én úgy tanultam zenét, hogy előbb voltak meg az elméleti részek, és utána kezdtem el nyitni az érzelmi világa felé. Zsófi pont fordítva, nagyon izgalmas megoldásokat használ és nem kérdés, hogy önazonos-e. Zsófin kívül, akik még leírhatatlanul inspirálnak, azok a szakmai tanáraim, illetve a kedvenc basszusgitárosom, John Patitucci, akiben nagyon tisztelem nem csak a szakmai tudását, hanem az alázatot is, amit gyakorol a zenésztársai felé.

Zsófi: A zenében nem tudom, hogy van-e konkrét inspirációm Gergőn kívül, nem vagyok igazán rajongó típus. Az utóbbi időben elkezdtem kifele nyúlkálni, hogy nem csak magyart vagy angolt hallgatok, hanem például olasz nyelvű zenéket is vagy latint, amik kicsit eltérnek szövegileg, ritmikailag is a megszokottól. Szöveg terén viszont filmekből szoktam inspirálódni és a két kedvenc költőm, Kiss József és Zelk Zoltán műveiből merítek.

Mi a legfőbb célotok ezzel a projekttel, mit szeretnétek elérni?

Zsófi: Egy Budapest parkot azért beadnék, de ki nem? … Mi a célunk ezzel? Hát, hogy boldogok legyünk.

Ez egy jó cél.

Zsófi: Az Instán is az van kiírva az oldalra, hogy „csak a lelki egészségemre”. Maga a projekt is azért kezdődött el, hogy kijöjjön, ami bennem zsibog és szorong és húz lefelé. Talán ez kicsit a Loophia-nak a megtestesítője is, hogy kicsit zsibog, kicsit szép is, de nem is, koszos is, de tiszta is. Ez az, amit nagyon ki akartam adni. Szóval a lelki egészségünkre hadd menjen.

Gergő: Hozzáfűznék annyit, hogy azt szeretem nagyon ebben a projektben, hogy nincsenek olyan szigorú megkötések, például műfajilag, mint más zenekaroknál szoktak lenni vagy sessionökben, ahol szoktam játszani. Van két műfaj, amit nagyon szeretek és bármikor tudnék játszani, ez a funky és a fúziós jazz, és néha a Zsófi a lelkembe lát és elém rak el számot, amit pont meg lehet olyanra írni. Hatalmas fellélegzés ez az alkotói és műfaji szabadság.

• Nézzétek meg a Loophiát élőben szerdán a Gólyában, esemény itt!