Az Aviary sötét hangulatú, elektronikával vegyített rockzenéjük feszült és izgalmas. Tavaly év végén jelentkeztek új zenékkel, a király hangzásuk annak is köszönhető hogy a teljes produkciós munkát felvételtől a keverésig ők végzik.
Zeneileg nagyon erős amit a srácok raknak, jól játszanak és fejlődött hangzásuk van. Viszont egyszerűen gyenge itt a frontember, megjelenésben és abban is, amit nyújt. Sajnos nem jó a hangja, azt is sajnálom hogy nem magyar nyelven próbálkoznak ezzel a hangzással.
– Slowgod
Azt hiszem tőlük már hallottam más zenéket korábban, és azok nem voltak annyira meggyőzőek mint ez a dal. Ahogy belép a dob az elején az egészen pompás, baromi jó ez a már-már Brian Molkós vokál, illetve az egyre hangosabb szinti. Nagyon megnézném élőben, hogyan szólnak.
– Sajó Dávid
Először egy viszonylag rossz minőségű fülesről hallgattam – örök hiba! Iszonyat királyul szól, tök izgik a zenei megoldások, és a dob megérkezése annyira jó, hogy még a tengerész-ujjatlant is hajlandó vagyok megbocsájtani. Várhatóan nem lesz ebből tripla teltházas Papp László, de nem is baj, szerintem ennek a zenei rétegnek hamarosan az egyik legfontosabb zenekara lesznek.
– Fekete Giorgio
Nagyon szeretem, amikor végig izgalmas tud lenni egy dal, van eleje, vége, építkezik folyamatosan. Na, ez ilyen.
– Biczó Andi
Lehetne kicsit szuicidebb posztrock, akkor tudnám értelmezni.
– Kolbenheyer Erik
Egyik kedvencem az idei mezőnyben, jó a dal, a hangzások nagyon egyben vannak és az előadásmód is izgalmas. A zenekar vizuális megjelenése is igényes, érdekel, hogy a következő években hova növi ki magát ez a projekt.
– Platon Gergő
A Machu Picchu legfontosabb összetevője a feszültség, amit az elejétől a végéig kiválóan tartanak. Repetitív témák jönnek egymás után, remekül építkezik a szám és a feszült atmoszférát megteremtő, megtámasztó zajok hangzása minden esetben nagyon jól ki van találva, jól működik.
– Czeglédi Szasza
Faszán épül, de aztán engem cserbenhagy, hogy végül is ugyanarra a riffre fut ki az egész, mint ami végig szól… ahhoz meg nem elég repetitív nekem, hogy valami refrén vagy B rész vagy bármi beteljesítse az első 2 perc vállalásait. Mondjuk az a két perc az majdnem hibátlan, még úgy is, hogy azért kicsit komolykodó az egész. Zeneileg-technikailag persze minden tökéletes, szóval bocsánat a kötekedésért!
– Dorozsmai Gergő