A Sárkánygarbó egy énekes-dalszerző páros, Kóródi Petra és Tóth Emese kettőse, ők alkotják, éneklik, és adják elő dalaikat, utóbbit általában két szék, egy gitár és egy ukulele társaságában. Közösen elszenvedett élettapasztalatuk, hogy a szolnoki, szürke panelrengeteg „gyermekei”, amelyre utalást is tesznek néhány dalukban, próbálva feldolgozni a kulturális osztályváltás nehézségeit és a vidék-város identitásuk dualizmusát. A közös zenélés – ami a létezésük egyik legautentikusabb formája is egyben – tíz évre visszatekintő legjobb barátságot is jelent, így együtt élhették át a felnövés összes kínkeserves, de mára már nosztalgikussá váló élményét. A kezdetben kissé öncélú projektnek induló zenekar a negatív vagy frusztráló dolgokat próbálta szép dallamokba öltöztetni, idő közben viszont megtalálták magukat a koncertezés közösségi élményében, az emberek és érzések összekapcsolásában is.

Fájdalmasan gyönyörű ez a kitárulkozás – imádom! – Gedeon Andrea

Tetszik a hang, jók a dallamok, és jó a név is. Örülnék, ha Magyarországon több teret tudna hódítani magának a singer-songwriter műfaj. – Horváth Máté

Ha nem tudnám, hogy ketten vannak, azt mondanám a fiatal női Cseh Tamás, amely egy olyan belső útra hív el, ebben az önreflexiós generációs mesterműben, amire nem álltam készen egy random este 11:00-kor. Mivel tudom, így azt mondom remélem, hogy ezt legalább mindenki meghallgatja. – Böröczfy-Végh Péter