Az idei évre sok mindent lehet mondani, de azt, hogy átlagos volt, biztosan nem. Hétköznapi életünk alapjaiban változott meg, elmaradtak a koncertek és a fesztiválok, ami a zeneipar összeomlásához vezetett. Öröm az ürömben, hogy kedvenc előadóink közül aki tehette, stúdióba vonult, és jobbnál jobb zenékkel ajándékoztak meg minket az év során, mi pedig karácsonyra összegyűjtöttük ezeket nektek (abc sorrendben). Olvasd és hallgasd át ezt a listát, hiszen nagyon más programot úgysem enged Nyunyóka.
Agavoid – Stratum
A naplemente ívét hangulatban és vizuálban is követő trip-hop album lágyan, de magabiztosan vezet át a sötét négynegyedek világába. Ha kíváncsi vagy, hogyan teszi ezt dalról dalra, olvasd el részletes kielemezésünket is.
- Kijelenthetjük, hogy erre a kiadványra megérte várni, mi pedig különösen örültünk, hogy beharangozó live sessionje nálunk debütált.
Carson Coma – Lesz, ami lesz
Az elmúlt két év egyik legígéretesebb feltörekvő zenekara számomra egyértelműen a Kikeltetőnkön szárnyra kapott Carson Coma. Ebben az idei albumuk is megerősített, amiben könnyed (ön)iróniával megírt és szerethető szövegekkel táncoltatnak meg minket laza táncdal-rock számaikkal.
- Egy kis Carson Coma-életérzésért nézzétek vissza a srácok KERET Sessions-ös szereplését.
Csaknekedkislány – Kobraszív
A CSNK újraéleszti a klasszikus alter rajongást mindenkiben, akinek volt már legalább egy elbénázott szerelmi története – tehát tényleg mindenkiben. Ha azt hinnéd, hogy a második LP-re már nem jut új, mégis mindenki által átérezhető kínos sztori, tévedsz.
- Többek között erről is beszélgettünk mindenki kedvenc Csepella Olivérével a megjelenés utáni interjúnkban.
Csordás Gábor – Funkventure
A magyar underground körökben – sajnos – kevésbé ismert Csordás Gábor ismét hatalmasat alkotott világkörüli funk utazásával. Egy ilyen évben, amikor még a sarki közért meglátogatása is nagy kalandnak számít, mindenkire jó hatással lehet egy ilyen lemez, úgyhogy hallgassátok újra végig és kövessétek az izgalmas tájakat fejben.
- Kielemzős cikkünk segíthet ebben.
Decolonize Your Mind Society – A Courteous Invitation To An Uninhabited Anabatic Prism
A cím ne tévesszen meg senkit, ez a zene egy percig sem udvarias. Cserébe viszont nagybetűs STONER cucc. Repetitív, hagyományos skálákat mellőző, hosszúra nyújtott számaival, funkys hangzásával már az első percektől kiszakít az idő és tér hagyományosan értelmezhető tartományából, és egyszer csak azt veszed észre, hogy szétfolyva bólogatsz a kanapédon, már ki tudja mióta.
- Ha minden jól megy, akkor 2021-ben a Mordai-al együtt ők képviselhetik hazánkat a Eurosonicon.
Felső Tízezer – Bonyolult világ
Sallai Laci saját nihilizmusán túlmutató, a világra jobban reflektáló lírai énjét mutatta be, ehhez tökéletesen illő címmel és punk-rockos lüktetéssel ezen az anyagon. Márciusban, amikor kijött, még nem is sejtettük, mennyire lesz bonyolult az élet a mi kis Covid-fertőzött bolygónkon. Bízzunk benne, hogy előbb-utóbb ehhez is kapunk egy hasonlóan részletes útmutatót, addig is szóljon a ‘Semmi Pánik’ második felvonása.
- Ha pedig szeretnétek visszaolvasni Laci gondolatait, többek között az akkor még épp csak kezdődő karantén-életről, azt itt tehetitek meg.
Fran Palermo – Crocodile Juice Bar
Bevallom, teljesen elment mellettem ez a korong amikor megjelent, így most volt lehetőségem először találkozni vele. Egy biztos, ennyiszer rég nem csekkoltam a YouTube-ot 45 percen belül, hogy vajon még mindig ugyanaz a lemez megy-e. Rengeteg stílus és tájegység került gyönyörű összegyúrásra rajta, egyetlen állandóként megtartva az őszinte előadásmódot és technikásságot. Ha még nem hallgattátok volna tisztességesen végig, tegyetek magatoknak egy szívességet, és pótoljátok!
- Ha mélyebben belemerülnél a Crocodile Juice Bar mögötti gondolatokba, olvasd el a megjelenéskor készült interjúnkat Henrivel.
Galaxisok – Történetek mások életéből
A koncertek elmaradásától függetlenül sem tétlenkedtek a srácok, hiszen idén két nagylemezzel – ráadásul utóbbi dupla – is megörvendeztettek minket. Szabó Benedek neve kikopott a zenekarból – ami egyébként a Galaktika magazinokat idéző borítóhoz tökéletes időzítés – helyette viszont rengeteg újdonság került a korongra. Ha távoli sci-fi univerzumokba nem is, de az érezhető valóság rengeteg helyzetébe elrepít minket ez az eklektikus anyag, hogy aztán egy pillanat alatt továbbvigyen, hol könnyed dél-amerikai, hol zongorás, bár hangzású dalaival.
- A ‘Bika’ című számhoz készült zsírkrétás, Égből pottyant meséket idéző klipről itt írtunk bővebben.
ibbigang – 1331
Az év leginkább várós traplemeze sokaknak az 1331 volt, és nem véletlenül. Végül szeptemberben jelent meg Valter és Szalai debüt nagylemeze, és hozták is azt, amit tőlük remélni lehet. Elképesztő lazaság végig, néha egész komoly slágerekkel (‘Jimmy’, ‘Mátkám’). Az ibbi marad az egyik legizgibb projekt az országban, főleg, hogy az év vége fele egy saját „akadémiát” is alapítottak. Reméljük, a következő albumra nem kell ennyit várni! (JK)
God & Monkey – Everybody’s gonna make it this time
Ha valami igazán szerethető a God & Monkey-ban, az – extatikus zenéjük mellett – az, hogy már a kezdetektől fogva fittyet hánynak az olyan unalmas fogalmakra, mint a klasszikus dalszerkezet vagy stílus. Ez persze egy – az egyszeri hallgató által nehezen észrevehető – koncepció része, így nem szabad spontán zajongásra gondolni velük kapcsolatban, inkább csak nagyon szabad pszichedéliára. Egyébként, ha tizenegynéhány éves korom rocker korszaka után újra kellene zenekaros pólót hordanom, az biztos, hogy ebből a borítóból csináltatnám.
- A majmok első nagylemezükkel lezárják eddigi alkotófolyamataikat, a korongot pedig mi is alaposan górcső alá vettük.
Gustave Tiger – I, II
Duplalemezzel végezte az évet a hol szörf, hol lényegesebben keményebb punkban utazó, és egy percig sem apolitikus Gustave Tiger. A hetvenes évek leginkább párduc nadrágos, anarchista felvarrós korszakát idéző anyag igazi nihilista költészettel lázad minden és mindenki ellen, teszi ezt úgy, hogy a szövegek értelmezéséhez néha jól jön egy művészettörténeti lexikon.
- A Gustave Tiger mozgalmas évzárásáról novemberi zenéket gyűjtő cikkünkben mi is megemlékeztünk.
Magnetifique – All is well
A Nunki Bay Starshipből is ismert Tóth Dóri és a Csaknekedkislányban is alkotó Konsiczky Dávid duója mély basszusokkal és éteri hangzásokkal bűvöli el a hallgatókat. A tökéletes ámulathoz mindenképp javasolt a jó hangrendszer, különben könnyen előfordulhat, hogy elvész a varázslat.
- A kettejük által létrehozott univerzumba bővebb betekintést is kaphatsz premier cikkünkből.
Mambo Rumble – Boldogság
Kedvenc szupernihilista, szeretnivaló punkjaink idén is hallattak – sőt látattak is, hiszen minden szám egy klipet is kapott – magukról. Méghozzá a harmadik Let it Be után nem kevésbé ambiciózus céllal. Ezúttal a Boldogság volt anyaguk fő koncepciója, amit teljesen jól átadtak, hiszen a számok hallatán még azoknak is eszébe jut a tizenévesen barátokkal bandázós időszak, akiknek ez teljesen kimaradt.
- A zenekarról legutóbb gyermekotthonos, interaktív vadulásuk kapcsán írtunk.
Magyar Idők – s/t
A punknak, mint stílusnak – hiszen életviteli formaként halhatatlan – sokak szerint akkor lett vége, amikor elkezdtek különböző műfaji meghatározásokat, formai követelményeket állítani. Ezzel büszkén szakít az s/t igazi mosh pitekért kiáltó ritmikájával és őszinte őrjöngésével, amire spoken wordként kerül az állandó-aktuális problémákat felvető szöveg.
Megtűrtek – 6666666凸(¬‿¬)
Biztosan megesett már veled is, hogy véletlen kihúzódott a jack dugód egy társaságban, és magyarázkodnod kellett, hogy mit hallgatsz. Ha egy kis szerencséd volt, akkor nem a 666666 szólt a fülhallgatóban, mert akkor kínosan sok kérdés merülhet fel az ártatlan hallgatókból. Halmazállapot váltáshoz, harminc perccel egy e-vitamin tabletta bevétele után egyébként tökéletes hallgatnivaló, meg fogja alapozni az estéd!
- A srácokat legutóbb egy Bánkitós interjúra csíptük el.
Mordái – Mordái
Amikor valahogy 2017-2018 telén láttam, hogy előző este Nóvé Soma és válogatott zenésztársai egy Morphine tribute estet tartottak, iszonyat csalódott voltam, hogy lemaradtam erről az egyszeri és pótolhatatlan koncertről. Szerencsére azóta többé-kevésbbé ugyanazok a tagok létrehozták a Mordáit, ami igen hasonló sötét hangulatú blue-jazzbe építi bele a – nyugati kultúra problémakörei helyett – a magyar néplélek világfájdalmait. Nem könnyű, de nagyon erős, egyedi hangzású és hangulatidéző hallgatnivaló.
- Az albumhoz tartozó kedvcsináló nálunk debütált, itt nézhetitek meg.
Middlemist Red – The Other Side of Nowhere
„A westernfilmek kultikus zenei világáról valószínűleg azokban is él néhány általános elképzelés, akik sohasem kerültek különösebben közel a műfajhoz: a vészjóslóan visszhangzó szájharmonika hangjára, az epikus, mégis egyszerű gitárdallamokra, valamint az idén elhunyt Ennio Morricone nevére azonnal asszociálhatunk, ha a filmekből elhíresült vadnyugatról esik szó. De hogyan emelhetőek át ezek a belénk ivódott motívumok napjaink zenei környezetébe? A Middlemist Red idei nagylemeze ezt a kérdést teszi fel, a lehetséges válaszokat pedig kilenc dalban járja körbe, néhány ütős csavarral újraértelmezve a múlt századi stíluselemeket…” Drávucz Zsolt szerzőnk nemrég alaposabban is szemügyre vette ezt a várva várt harmadik albumot.
Nunki 50% – Recooked Galaxy – Nunki Bay Rethinks
Év végére még befutott egy fél Nunki Bay Starship-lemez is. Félreértés ne essék, ez egy teljes értékű anyag, amiben az űrhajó legénységének két tagja hangszerelte újra korábbi számaikat, és egy CSNK-klasszikust. A kompaktabb hangzás azonban egy cseppet sem vesz el az űrélményből, sőt ugyanolyan könnyedséggel mozgatja meg a hallgatók csípőjét, mint bármi, amit korábban csináltak.
- Az évbúcsúztató újragondolásokról mi is írtunk.
OIEE – Urban Camouflage
Miután több formációval világszinten is helytállót alkotott, Kocsis Bence idén ledobta első szólóalbumát. Az elektronika szerteágazó stílusaiban könnyedén el-elmerülő korongot részletesen kiveséztük, még nyár elején, amikor reálisnak tűnt, hogy lesz valaha klubélet.
Puma Danger – Circadian Rhytm
Ha te is úgy gondolod, hogy a grungenak hála a kilencvenes évek volt a zene fénykora, akkor ez az album nagyszerű nosztalgiacsomag lehet számodra. A torzított gitár, a mindent betöltően zajos dob, a pszichedelikus effektekkel megtolt ének és a stabil basszus egyből magával repít – és ott tart – egy füstös kis klubba, a nihilisztikusan mozgó közönség soraiba.
- Ha ez önmagában nem lenne elég az időtriphez, nézd vissza az egészen különleges videóanyagból összevágott klipet a ‘So We Fly’-hoz, ami nálunk debütált.
Platon Karataev – Atoms
Az idei sokszor idegtépő évben nagyon jól jöttek a lassabb, bensőségesebb anyagok. Ezen a téren alkotott maradandót a Platon Karatev az Atoms-szal, ami a fentiek ellenére hatalmas energiákat is rejt magában. Hirtelen katasztrófa helyett azonban irányított, szépen felépített post-rock robbanásokat hallhatunk békés indie-köntösökbe csomagolva.
- Kikeltetős kedvenceinkkel még a vírus előtti békeidőkben interjúztunk.
Quiet Kid & the Speakers – The Last Decade
Amikor márciusban még Hollandiában utazgatva foglalkoztam először mélységében ezzel a debüt anyaggal, mosolyogva konstatáltam a borúlátó címét. Azóta kicsit kifordult magából az életünk, és lényegesen pesszimistább lett minden körülöttünk. Bízzunk benne, hogy ez a poszt-punkban remeklő banda legközelebb hasonló prófétasággal ad ki egy kicsit pozitívabb lemezt.
Samurai Drive – Samurai Drive
Hogy őszinte legyek, amikor megjelent nálunk az első két beharangozó szám a Samurai Drive-tól nem voltam benne biztos, hogy miért van szükség egy Middlemist Red B-re – azt leszámítva persze, hogy így Nóvé Soma kaphatja meg a listán legtöbb zenekarral szereplő előadó címét. A teljes első album azonban igazolta a projektet, hiszen bőven mutat a korábbiaktól eltérő új zenei irányokat, legyen szó éjszakai bárok utolsó vendégeit kitessékelő jazzességről, vagy trip-hopos beatekről. Az éjszakai vezetés aláfestő zenéjeként létrehozott korong a nappalidban ülve is kellemesen utaztat. Ha autóban hallgatod, azonban óvatosan, nehogy a ‘Cruise Controll’ véletlen tarantinói jelentekbe vezessen figyelmetlenségedben!
Sun-Rot – Garden of Delusions
A misztikus Sun-Rot kicsit bővebb betekintést enged világába ezzel a hatszámos EP-vel, mint a korábbi megjelenéseik esetében, azonban még mindig keveset tudni róluk. Ami viszont a zenéjüket illeti, az kifejezetten megnyerő. Könnyed világ, szörfözésre kitalált témák, éles ritmusváltások és erős gerjedések – nem csak gitáron.
- Ha többet akarsz tudni, katt ide.
Szabó Benedek és a Galaxisok – Cím nélküli ötödik lemez
A zongorás kísérletezős Lehet hogy rólad álmodtam után, kicsit dacosan ugyan, de Benedekék visszatértek az alter-slágeres formulához, néhány nem túl burkolt beintés erejéig. Az albumon nagyon jól érezhető a zenei fejlődésük, pszichedelikus hangzásokkal bővítve a kesernyés hangulatvilágukat.
- Minderről bővebben is írtunk.
Thomas High, Renya – Nézőpont
Itt egy újabb dadaista szintipop anyag, mivel ez most az uralkodó korstílus, így nem is igényel különösebb magyarázatot. Jó látni, hogy a Budapest TV kívánságkosara nem csak az unatkozó nyugdíjasokat ihleti meg, hanem még mindig egy jelentős kulturális alapcsatorna, így ehhez hasonló csodák születhetnek. Viccet félretéve, ha szeretnél valami olyat hallani, amit eddig még nem, ami egyben korlenyomat szellemi és ellenkulturális szinten, ez lesz a te lemezed.
