Henri Gonzo: Már nemcsak a fiatalsággal járó lelkesedés motivál, hanem több tapasztalat és szenvedély

Interjú

május 7, 2020

Csóka Ágnes

10826

Alig két hete jelent meg a Fran Palermo legújabb, Crocodile Juice Bar névre keresztelt albuma, mely egyben a zenekar eddigi legizgalmasabb és legváltozatosabb anyaga is. A lemezmegjelenést egy ideális világban koncerthadjárat követné, ám jelen helyzetben komplex tánckoreográfiák gyártására is jut idő, mielőtt élőben hallhatjuk felcsendülni a friss dalokat. Az új albumról és az egyenlőre ködös jövőképről is beszégettünk a banda frontemberével, Henri Gonzóval.

Mikor tudod általában azt mondani egy dalra vagy akár egy albumra, hogy kész van, és te az adott ponton túl nem tudsz és akarsz rajta változtatni?

A teremtett világ nem tökéletes, ahogy azt Berecz András mesemondó mondja… Ritka, hogy valami készen van. Mindent újra lehetne venni, de van egy megérkezési pont, ami a kitűzött cél, ha a projekt kellően hajaz már az ideára, akkor abba lehet hagyni.

Régen annyi időnk volt egy dallal foglalkozni a stúdióban, amennyi pénzünk volt rá, azaz nem sok. Az új lemez nagyrészét otthon rögzítettem a saját stúdiómban, néhány dalt pedig Londonban vettünk fel. Az otthon felvevés lehetősége nagy könnyebbséget ad, mert így időkorlát és anyagi megszorítások okozta stressz nélkül lehet dolgozni. Bőven volt így időm arra hogy kísérletezzek, és hogy úgy fejezzem be, hogy azt tudjam mondani rá, hogy ez így jó. Sőt, bombajó!

Az albumon az eddig megszokottnál több világzenei hatás, vagy legalábbis több világ zenei hatása hallatszik. Milyen valódi vagy fiktív világok ezek? Milyen új hangszereket és eszközöket használtál a világok életre keltéséhez?

Tulajdonképpen emögött sosem volt koncepcióm. Gyűjtöm az érdekes hangszereket, és használom is amim van, nem csak dísztárgyként tartom őket. Eddig is voltak világzenei és etno hangszerek a számaimban. Ami új volt most, az például egy brazil cavaquinho és egy antik csörgődob, amiket Barcelonában vettem, egy fa-béka, egy pár hatvanas évekbeli francia konga, citera, jazz orgona, banjo, és egy párszáz forintos furulya is hallható az egyik interlude-ban, amit már a karantén idején vettem, hogy azon űzzem az eszem, és tulajdonképpen fel is vettem egyből rajta az első pár hangot, amit megtudtam fújni (így született a lemezen az Interlude no2.)

Vannak konkrét utazások vagy helyek, amik kifejezetten inspirálóan hatottak rád?

Az igazi utazás a koponyám körül volt. Nem Karinthy-ra gondolok, hanem a bennem felgyülemlő gondolatokra, emlékekre, amik mint naplóbejegyzések, láthatatlan tollal írva nyikorogtak a fejemben egészen addig, amíg valamilyen zenei formát nem ölthettek.

Sokat utaztam az elmúlt pár évben. Ez mindig nagy kreatív és intuitív hullám számomra. Rövid időre megváltozik körülöttem a világ és a levegő. Ilyen volt mostanában például Párizs, ahová szóló-koncertezgetni jártam, Barcelona, Róma, Tel-Aviv, Capri, London és még sok más hely, ahol az idő alatt bolyongtam, amíg ezen dolgoztam.

Hol játszódna és miről szólna a Crocodile Juice Bar, ha egy film lenne? Van egy kohézív történet, ami összeköti a dalokat, vagy inkább külön-külön mondanak el egy-egy sztorit?

Ha film lenne, akkor talán 11 kisfilmet tudnék most elképzelni. Igyekszünk majd minél több videóklipet csinálni ehhez a lemezhez.

Sok irodalmi és filmes hatás bukkan fel a lemez számaiban – van valami friss olvasmány vagy mozgóképélményed, ami hasonlóan megihletett mostanában?

Végtelen ilyen listám van. Az Indexen megjelent track by trackben jó néhányat említek. Minden nap nézek valami filmet, szeretem a Criterion Collectiont például. Szintén minden nap olvasok valamit és zenét is kutatok.

Ahogy öregszünk, jellemzően más impulzusokra leszünk fogékonyak és más dolgok foglalkoztatnak minket. Érzel abban bármi változást, hogy a kor vagy a világ előrehaladtával miben, hol és hogyan találsz inspirációt?

A rálátásom változott. Jobban észreveszem, ha valami inspirál, könnyebben szelektálok, jobban megértem a saját tudatalattimat, bátrabban jön a mondanivalóm, és nem csak a fiatalsággal járó lelkesedés motivál, hanem több tapasztalat és szenvedély.

Még ki sem hűlt az új album, így lehet korai a kérdés, de mi a következő fejezet? A világ most rendesen felülírta a szokásos albummegjelenést követő és nyári koncertdömpinget, viszont az elvonulás és kiszakadás akár kiváló alkalom is lehet sok zenész számára az ihletgyűjtésre és a zeneírásra. Te hogy érzed, tényleg van ilyen áldásos velejárója a jelen helyzetnek, vagy az új dalok úgyis akkor jönnek, amikor jönni szeretnének, és a kényszerpihenő csak felborítja a megszokott ritmust?

Azok számára lehet jó ez a szabadidő, akiknek amúgy nincs elég idejük például a saját zenéjüket írni. Ez számukra lehet motiváció, de nem egy jó helyzet, mert próbálni, forgatni, felvenni a többség nem tud, előadni pedig ugye senki, csak ha online, habár én a live streamektől még egyetlen másodpercnyi endorfint sem tudtam bezsebelni.

Mi videókat készítünk most, készül a merchandise, ami nagyon eklektikus lesz, tervben van a Crocodile Juice Bar B-side őszre, azaz kimaradt számok, remixek, stb. én pedig egy új film zenéjén dolgozom most.

És az új lemez, ami a legjobb áprilisi újdonságokat felvonultató cikkünkben is helyet kapott:

Fotók: Gaál Dániel