Útikönyv a bonyolult világhoz – karanténinterjú Sallai Lacival

Interjú

április 2, 2020

Jókay Kristóf

2412

Minden megjelenő lemezt illik picit megünnepelni, aztán tartani egy jó lemezbemutatót. Feltehetőleg ez volt a terve Sallai Lászlónak (zenész, tanár) is. A bonyolult világ viszont közbeszólt, így ez az interjú is csak az interneten keresztül, írásban tudott megvalósulni. Lacit többek között ezekről az elmaradt lemezbemutatókról, az új Felső Tízezer lemezről, illetve a legaktuálisabb playlistjéről kérdeztem.

Mindenekelőtt beszéljünk a karanténhelyzetről. Te hogy éled meg? Vannak esetleg tanácsaid másoknak a négy fal közötti túlélésre?

Egyelőre egészen gyorsan telnek a napok, ilyenkor nagyon jól jön az, hogy mindig több dologgal foglalkozom egyszerre. Egyébként is könnyen elfoglalom magam, de emellett szerencsés is vagyok, hogy a koronavírussal együtt nem úszott el a munkám, így a hétköznapjaim alig változtak, viszont az engem is meglepett, hogy mennyi időm felszabadult azzal, hogy nem járok esténként próbálni meg koncertezni. A következő hetekre előirányoztam magamnak most nagyjából kétszer annyi feladatot a szabadidőmet lefoglalandó, mint amennyi reális, nálam ez általában beválik.

Három lemezbemutatód marad el a járványhelyzet miatt. Mi az, amit mégis pozitívumként tudtál megélni az elmúlt napokban?

Az első egy-két napban eléggé nehéz volt hozzászoktatnom magamat a gondolathoz, hogy az egész tavaszi koncertszezon ugrik. Nehéz ebben a pozitívumot meglátni, de igyekszem most erre az időszakra nem tragédiaként, hanem egy lehetőségként tekinteni – főleg, hogy egyébként olyan vagyok, aki csomó mindenbe belekap, most végre lesz idő kicsit következetesebbnek lenni. Például az utóbbi hónapokban akkora volt a hajtás, hogy alig volt időm foglalkozni a Somersault Boy dolgaival, most meg napok óta demókat gyártok oda az elmúlt években felgyülemlett ötletekből.

Az új lemez címe „A bonyolult világ”. Bonyolultabb lett a világ az előző lemez óta? Miben?

A Majd lesz valahogy szövegeiben leginkább a szerelemről és diszfunkcionális kapcsolatokról volt szó, de a minket körülvevő világról alig. Szerettem volna, ha az új lemez narrátorának nézőpontja érettebb és tágabb lenne, mint a következő péntek estéig tervező és nihilista Majd lesz valahogyos lírai énnek. Ezért is volt egyértelmű, hogy a ‘Semmi pánik 2′-vel kezdődjön az új lemez, ahol a régi énhez beszélő szöveg kicsit húz egy határvonalat a jelen és a múlt közé.

A címhez visszatérve viszont az az érzésem, hogy hiába lettem öregebb, olvasottabb és valamivel nyugodtabb az utóbbi időben, ez nem azt jelenti, hogy jobban értem a dolgokat, és ez elég sokszor visszatér az új lemez dalaiban – ez pedig nemcsak azért van, mert nemsokára 30 leszek, hanem azért is, mert jóval követhetetlenebb tempóban kuszálódnak össze a dolgok körülöttünk, mint pár évvel ezelőtt.

Meghallgattam párszor az új albumot, mielőtt összeírtam a kérdéseimet és már 2-3 dal után nyilvánvaló, hogy sokkal profibban lett felvéve és letisztultabb a hangzás, mint az eddigi kiadványoknál. Mi volt a motiváció arra, hogy ezt ennél a lemeznél lépjétek meg?

Az előző lemeznél szándékos volt az, hogy próbáltunk olyasmi hangzást kreálni, mintha egy nyolcvanas évekbeli gitárlemezt hallgatna az ember, és a keverés során talán túlságosan is ragaszkodtam ehhez a koncepcióhoz. Most az volt az egyik legfontosabb célkitűzésem, hogy megmutassuk azt, hogy a Felső Tízezer nemcsak a gitárnyűvésben erős, hanem tudunk egy sokszínű és szép lemezt csinálni, amihez sokkal inkább egy ilyen tisztább hangzás illett. A korábbi felvételeink általában minimális pénzből és többnyire eléggé DIY-körülmények között zajlottak, tavaly viszont úgy határoztunk testületileg, hogy félrerakunk pénzt és profibb körülmények között fogunk dolgozni. Az Gallusz (basszusgitár) ötlete volt, hogy Dorozsmai Gergővel (Gustave Tiger) vegyük fel a lemezt a Tom-Tom Stúdióban, mivel a tavalyi Mayberian Sanskülotts is vele készült – ez pedig nagyon jól sült el, Gergő az első pillanattól kezdve óriási segítség volt.

Magához az album megírásához is máshogy álltatok hozzá? Mi változott az előző anyagokhoz képest, mit csináltál te máshogy akár zeneileg, akár szövegileg?

A Majd lesz valahogy azért is készült borzasztó sokáig, mert rengeteget ültem a szövegeken. Szerettem volna ezt most elkerülni, ezért kitaláltam az elején, hogy mennyi időnk van a lemez megírására, és a feszesebb munkatempó a mi esetünkben jól működött. Emellett most sokkal koncentráltabban foglalkoztam a dalokkal: korábban a kósza ihletre bíztam, hogy mikor lesz kész egy dalszöveg, most viszont folyamatosan jegyeztem fel minden ötletet, hasonlítgattam egymáshoz a különböző szövegváltozatokat.

Ami pedig a zenei részt illeti: a dalszerzési folyamatnál most az első lemezhez hasonlóan az akusztikus gitár és a zongora voltak a legjobban működő társak, valamint sokszor kísérleteztem azzal, hogy hangszerektől távol, magamban írjak dalokat.

Én személyesen kevesebb dühöt, több megfontoltságot érzek az új album szövegeiben. Hogyan követik le a szövegeid azt ahogy te változol zenén kívül?

Bizonyosan változnak a szövegek velem együtt, ugyanakkor én most is elég sok dühöt éreztem a dalok írása közben, csak szofisztikáltabb módon van ez jelen, mint korábban. Amúgy van az a szokásom, hogy minden évben egy alkalommal meghallgatom a korábbi dolgaimat csavargás közben, és ilyenkor sok tanulságot leszűrök a dalszövegeimmel kapcsolatban – nemcsak azt, hogy mi az, amin változtatnék a jövőben, hanem ez segít azoknak a dolgoknak a megtartásában is, ami miatt szerintem szerethető a Felső Tízezer.

Merre tovább a harmadik nagylemez után a Felső Tízezernek?

Soha nem volt ennyire nehéz erre válaszolni, nemcsak a mostani koronavírusos kényszerpihenő miatt, hanem azért is, mert az első és a második lemez után is nagyon határozottan tudtam, hogy merre szeretném vinni a Felső Tízezret, most azonban több lehetséges utat is látok magunk előtt. Szerintem most teljesen rendben van az is, hogy csak sodródunk pár hónapig ezzel az albummal és meglátjuk, hogy hova rak ez le minket. Ilyen bizonytalan időkben nem is lenne túlságosan bölcs komoly tervezésekbe bocsátkozni.

Végül, mi lesz az első dolgod, ha vége a pandemóniumnak? Illetve a 119 nyilvános Spotify playlistedből melyikeket ajánlanád a jelenlegi helyzethez?

Két hete valami olyat mondtam volna erre, hogy elmennék az állatkertbe és utána ennék egy lángost, ahogyan viszont egyre rosszabb a helyzet, úgy az igényeim is egyre szerényebbek: lassan azzal is beérném, hogy félelem nélkül felszálljak a villamosra és végignyaljam a kapaszkodót.

A playlistjeimről egészen eddig nem is tudtam, hogy nyilvánosak, úgyhogy egyfelől köszönöm, hogy szóltál, másfelől mindig van egy aktuális playlist azokkal a dalokkal, amik éppen a leginkább rezonálnak velem. Az önkéntes karantén első pár napjában ez a playlist született: