Címke: klippremier
- A Pastel Days elérhető az összes online zeneáruházban és streaming felületen, élőben pedig július 10-én mutatják be a Központban az OIEE társaságában.
- Ha azt a világ is úgy tervezi, a zenekar jövőre számos vidéki és pesti koncertet tervez, tavaszra pedig egy ötszámos kislemezzel is készülnek, melyen az ‘Eső után’ is helyet kap majd. A track egyébként december 20-án a streaming szolgáltatók platformjain is megjelenik, így az ünnepi készülődős listákra is hamarosan fel lehet csapni.
A munka ünnepén jelent meg Csernik Csinszka első dala a közelgő lemezéről, a Finally Opening Upról. Egy dolog biztos: megérte várni. Négy perc úgy röppen el, mégis annyit ad, hogy azonnal nyúlhatunk a replayért.
Egy éve, októberben jelent meg a Platon Karataev Atoms című albumának remixlemeze, amelyen már szerepelt a ‘Disguise’ című dal újragondolása is capsule boy által. Azt azonban nem biztos, hogy mindenki összerakta magában, hogy az elektronikus zenei projekt mögött valójában Czakó-Kuraly Sebestyén, a Platon egyik frontembere áll. A remix most egy klipet is kapott Málnási Csizmadia Eszter és Oláh Medárd csapata jóvoltából, akik még újabb jelentésrétegekkel ruházták fel az újjászületett szerzeményt. A videó nálunk debütál, és ennek apropóján váltottunk pár szót Sebővel és Medárddal is.
Mesélsz picit a capsule boy projektről?
Sebő: Ott kezdődik a történet, hogy az elmúlt egy-két évben közelebb került a szívemhez az elektronikus zenei vonal. Elkezdtem tágítani ebbe az irányba a produceri és dalszerzői tudásomat, eszköztáramat, amiben a mentorom Csontos Bence (Ben Leavez) lett. Aztán születtek sorban a dalok, és úgy éreztem, hogy nagyon eltérnek stílusilag a Cz.K. Sebő projekttől, tehát gondoltam, elkezdek egy elektronikus szólóprojektet capsule boy néven. Fontos, hogy végül úgy döntöttem, a capsule boy csak egy alprojekt lesz. Ez is én vagyok, és mindig törekedtem az őszinteségre.
Idővel – reményeim szerint – a Cz.K. Sebő projekt egy mobilis, sokrétű tárháza lesz olyan zenéknek, amiket a lelkem köt össze. Lesz benne ‘capsule boyos’ elektronika, instrumentális gitárdarabok, amerikai folk, psy-blues, vagy bármi, ami jön belőlem szerzőként. Szóval a capsule boy igazából csak egy kis elektronikus zenei badge a Cz.K.-n belül.
Mit jelent számodra ez a remix? Hogyhogy pont erre esett a választásod, mint az első capsule boy-dal?
S: Szigorúan nézve nem ez az első capsule boy-dal, csak ezt adtam ki először, mert (szerencsére) a Platon Karataev remixlemez kiadása által volt egy nyomás rajtam, hogy fejezzem be… Egyébként ez egy olyan Platon-dalnak a remixe, ami egy első korszakos Cz.K. Sebő-számnak a feldolgozása volt, szóval így körbeér a sztori. Amikor dolgoztunk a zenekari verzió fő gitártémáján, már hallottam magamban ezt az arpeggios szintit, ami a remix alapját képezi. Meg akartam csinálni, majd mivel elégedett voltam vele, megmutattam a többieknek a bandából, és tetszett nekik, így be is fejeztem, és tök menőnek éreztem magam, hogy ilyen király elektronikus előadókkal kerülhettem egy lemezre.
Mit gondolsz a klipről?
S: Tetszik, hogy nem próbálja meg didaktikusan lekövetni a szöveget, mégis nagyon finoman, egyes pontokon támaszkodik rá, együtt él vele. Örülök, hogy a képanyag végig együtt hömpölyög a dallal, és segíti egymás zakatolását a hang és a kép. Boldog vagyok, hogy ez a klip megszületett!
A klip készítéséről a producer-rendezőpáros egyik fele, a kisfilm forgatókönyvírója, Oláh Medárd mesélt, a többi közreműködőt megtaláljátok a videó leírásában.
Honnan ismeritek Sebőt? Hogyan kezdődött ez az együttműködés?
Medárd: Előbb magát a dalt találta meg Eszter a kliphez, utána jutott eszembe, hogy Sebőt ismerem még általános iskolából. Így gyorsan meg tudtuk keresni, és Zoomon pitcheltük neki a terveinket. Számára is sokat jelent ez a dal, szóval külön örült, hogy lesz egy videóklipje is, és elsőre megegyeztünk. Többnyire online beszéltük át vele a dolgokat, ő pedig bízott bennünk, ami sokban segítette a munkát.
Hogyan született meg a klip koncepciója? Az eredeti szerzeményt valahogy mindig egy szerelmes dalnak képzeltem, de a kisfilmnél jött a felismerés, hogy igazából egy apa-fia kapcsolatot is aláfesthet.
M: Eszterrel mindketten munkanélkülivé váltunk, néhány hét különbséggel. Unatkoztunk és ki akartunk mozdulni a tétlenségből. Felmerült a klipkészítés ötlete is, ez a műfaj mindkettőnket mindig is érdekelte. Hamar arra jutottunk, hogy valami történetközpontú anyagon dolgoznánk. Miután megtaláltuk a számot, a közös benyomásokra alapoztunk, amiket adott nekünk, így jelent meg a futás. Ehhez kerestünk aztán helyzeteket, motivációkat és helyszíneket. A koncepcióba a laborkörnyezet hamar bekerült, és utána ez már vezette az ötleteket. Azt gondoltuk, hogy az álcázás nem csak szerelmi, hanem sok más emberi viszonyban is jelen van. A kitörni akarás az álarc mögül pedig univerzális érzés, amit egyszerűen lehet egy rohanással elmesélni. Nem szerelmes történetet akartunk, de éreztük, hogy több szinten kell mesélnie a klipnek is. Ne csak külső akadályokon fusson keresztül a fiú, ezért került bele végül az apa-fiú viszony.
A feszültséggel teli laborkörnyezet így a covid árnyékában nyilván nem véletlen, a befejezéssel pedig akár arra is asszociálhatunk, hogy végre eljön a szabadság, amire vágytunk. Miért pont erre az atmoszférára esett a választás?
M: Mindkettőnk családjában vannak biológusok, így ismertük ezt a közeget, és egy labor vizuálisan izgalmas környezet.
A covid kapcsán arra jutottunk, hogy némi áthallás elkerülhetetlen lesz, de nem akartuk, hogy végeredmény egy karanténklip legyen. A fiú meséje talán el is tereli a figyelmet erről. A maszk elhajítása viszont a koncepcióhoz és a számhoz is kiválóan passzolt, így a maszknak maradnia kellett. Plusz a személyes érzés átadásáról is szólt – ezzel a pillanattal mostanában mindenki tud azonosulni.
A végét optimistának szerettük volna, erős kontrasztban a korábbi bezártsággal. De inkább az általános felszabadultságot akartuk megmutatni, nem pedig a jelen helyzetre egy újabb reakciót.
Könnyű volt megtalálni a megfelelő szereplőket?
M: Szerencsére igen, mert Eszter régről ismerte Haupt Bernátot, erre a szerepre pedig ideálisnak tűnt, és szívesen csatlakozott hozzánk. Tóth Pétert az operatőrünk, Kóródi Dani ajánlotta, és vele is azonnal ment az együttműködés. Epres Attilát pedig elsők között képzeltük el a szerepre, és szerencsénkre ő is tudott jönni velünk dolgozni. Sőt, még patkányt is könnyedén szereztünk, Imrét, aki azóta egy laboratóriumi patkányból Eszter házikedvence lett. Szóval talán ő lett a klip legnagyobb nyertese.
Mit lehet tudni a csapatotokról? Ez már egy összeszokott crew? Eszterrel és veled kapcsolatban az internet útvesztőiben főleg filmes és sorozatos munkák jelentek meg, dolgoztatok már korábban videóklippen is?
M: Eszterrel régről vagyunk jó barátok, és az SZFE-n évfolyamtársak is voltunk. Korábban még nem rendeztünk klipet, viszont azt gondoltuk, hogy a vágói és forgatókönyírói tudást egymással kiegészítve viszont össze lehet rakni egy kezdő rendezőt, így belevágtunk. De az alapvető cél inkább csak az volt, hogy csináljunk valamit, ami közben jól érezzük magunkat. Tévés, filmes munkáink után nagyobb szabadságra, saját projektre vágytunk, és hasonló hozzáállású embereket kerestünk magunk mellé. Kóródi Dani barátunkat szintén az egyetemről ismertük, nélküle a klip sokkal nehezebben és lassabban készült volna el. A kis stábunkba ismerősökön keresztül gyűjtöttük az embereket, és nagyon jófej csapat jött össze. A crew már az első pár percben összeszokott, és a munka olyan jól sikerült, hogy mindenki szeretne majd még együtt dolgozni, remélhetőleg mihamarabb.
Pastel Days címmel érkezik a Paperdeer második albuma, amit most nálunk hallgathattok meg először. Az alternatív elektronikus zenei formáció dalai a múltból a jövő felé tartanak, ez a játékosság pedig mind a duót alkotó Biró Norbert és Kiss Benjámin élményei, mind a zenei hangzás tekintetében megtalálhatóak. Az új lemez július 10-én csendül majd fel először élőben a Központban. Premier!
Az elmúlt évek Paperdeeres számai után újra lehet lazulni a nyári naplementében a gördeszkákon: már az előző hónap elején debütáló ‘Morning Swell‘ is olyan volt a fülnek mint a rózsában és tejben fakasztott kánaán, amit mintha gondosan az agyunkra hegesztettek volna a szintikkel és a számítógéppel. Milyenek lehettek az elmúlt évek, és miért nem adtak hasonló albumokat?
A banda ugyanis közel 6 évvel Fabled című debütáló albumuk után jelentkezett most folytatással, a Pastel Days-zel: „Az album nagyon sok kalandot élt meg. Szerettük volna, ha minél több emberrel tudunk együtt dolgozni mind zeneileg, mind pedig képvilággal kapcsolatban. A szövegeket Szabó Márton István költő barátunk írta, akinek a versei régóta nagyon tetszettek, így gondoltuk, tök sok művészi értéket vihetne bele verseivel a zenéinkbe. Plusz egy csomó közös élményünk van, hiszen egy gimnáziumba jártunk mindhárman, így rengeteg dologban hasonlóan is gondolkozunk” – meséli a lemez születéséről Biró Norbert –
„A zenékben egyre többet kísérleteztünk gitárokkal, basszusgitárokkal és szintetizátorokkal, különböző saját hangfelvételekkel és szoftveres hangszerekkel, analóg és digitális effektekkel – próbáltunk minél több ötletet belerakni a hangzásba. Végül az albumot a Gainlab stúdióban kevertük.”
A Pastel Days-ről négy számot már korábbról is megismerhettek a rajongók: az absztrakt animációt kapott ‘Gazsiafter‘-t (a dalról itt írtunk bővebben), a Böbével közös ‘Fortress‘-t (ami nálunk debütált), a ’80-as évek szovjet filmvilágát idéző, több szakmai elismerést kapott ‘Regularity‘-t és a korábbi utazásaikat megidéző, nyári hangulatú ‘Morning Swell‘-t.
Retro Future
Az album – a ‘Morning Swell‘ klipjéhez hasonlóan – részben olyan, mint Norbi és Benji közös emlékgyűjteménye, ahol a gimnáziumban született barátság bulijai mellett megbújnak a közös utazások emlékei és saját sikereik is.
„Mindig is tetszett, amikor több zene egymás után hallgatva valamiféle irányba halad. Ezt az albumot is így szerettük volna megcsinálni, pár korábbi dalunk mellé készítettünk még sok újat, amiket átvezetőkkel és átkeverésekkel próbáltunk hangulatilag lineárissá tenni. A koncepció a múlt és a jövő köré épül, a közös emlékektől a spekulálások felé tart. Az ‘Us’ és a ‘Gazsiafter’ például a közös bandázások, korai bulizások, blahás dürümözések hangulatát igyekeznek lefesteni, a ‘Halldór’ már az én akkortájt induló snowboardos múltamat, míg a ‘Youth’ a Benji álmodozásait idézik. A ‘March 1’ egy közös esti sörözés egy Balaton melletti mezőn, a ‘Morning Swell’ a tenger és a szabadság érzés. A zenék az album közepétől fokozatosan egyre inkább a jövőt fürkészik, a viszonylag előre látható közeljövőtől a későbbi találgatásokkal járó érzésekig.
Az Orbit Cityvel egy olyasmi “retro future” zenét szerettünk volna csinálni, amilyet a 70-es és 80-as években képzelhettek volna el az emberek a távoli jövő zenéjeként”.
A Pastel Days egyébként a Dánia-Budapest tengelyen született. Benji Budapesten él, Norbi pedig Dániában, így a két város között küldték egymásnak a dalötleteket, amiket később közösen dolgoztak ki:
„A zenéket mindig együtt bontjuk ki, ekkor jönnek a közös improvizálások, kísérletezések, de az inspirációkat adó alapötletek általában külön-külön születnek. Talán így is a legjobb, hiszen ha ugyanabból a gondolatvilágból merítenénk a kezdetektől, akkor nem jutna eszünkbe semmi új a másikunk ötletét hallgatva. Így aztán kis szervezéssel simán összehangolható a közös zenélés, mindig hazautazom, amikor van pár jó ötlet, amit folytatnánk” – mondja el Norbi a közös munkáról.
Ahogy a KERET-nek írták: a dalokban számos vendégzenész is közreműködött. Énekel az albumon BÖBE, aki a Belau énekesnője is (a formációban egyébként Benji is zenél), Pettenkoffer Zsófi, a HERSELF énekesnője, Le Boum, aki korábban a ‘Paper Planes’ c. dalukban is vokálozott, Vadász Viktória, valamint Szurgyi Gergely gitárművész aki pedig a ‘Regularity‘-ben gitározik.
Ezen felül több külföldi előadó is szerepel az albumon, például egy dán-japán folk énekes, a holland Alumna és az ausztrál Steve Tyssen is, akit Soundcloudon keresztül ismertek meg.
Fotók: Lengyel Alexandra
Közel 1200 budapesti fotóból, valamint New Yorkban és Texasban rögzített filmfelvételekből áll össze a Mayberian Sanskülotts ‘Panel’ című dalához készült új videóklipje. Az amerikai-magyar koprodukcióban készült klip mind vizuális megjelenésében, mind a koncepció tekintetében különleges.
„Fekete-fehér, valamint színes felvételekkel és többnyire arctalan karakterekkel próbálja megfogni a modern élet ciklikus monotonitását és a szociális élet okozta elidegenedést” – foglalja össze a videó esszenciáját Joey Kendall rendező.
A tavaly megjelent Rekult I. című magyar nyelvű lemez folytatásaként júniusban érkezik a Rekult II., ennek felvezetése lesz a ‘Panel’, ami az album összes többi dalával együtt eddig csak lo-fi minőségben volt elérhető. Az újrajátszás mellett a zenekar egy klipet is forgatott, amelynek elkészítésére dobosuk, Justin Spike egyik amerikai művész barátját kérték fel.
Pár hónappal ezelőtt egy zenekari megbeszélésen jött szóba, hogy kellene egy klipötlet. Justin mutatott egy dokumentumfilmet, amit Joey rendezett, és nagyon tetszett a hangulata, így dőlt el, hogy ő rendezze a következő klipet.
– meséli Csordás Zita énekes.
Joey Kendallt is megkérdeztük, hogy miről is szól ez a klip: „Amikor kimegyek az utcára vagy valamilyen nyilvános helyen vagyok, megpróbálok jókedvű lenni és mosolyogni mindenkire, akit látok, de az emberek többsége kerüli a szemkontaktust velem. A videóban az ehhez hasonló rövid, figyelemelterelő, véletlenszerű, érdekes pillanatokat láthatunk, de valójában sokkal inkább a mintázatok ritmikusságába ragadunk bele.”
Nincs hagyományos cselekmény vagy történet.
A vizuális koncepció része volt, hogy meg legyen osztva a képernyő: a felső 1/3-ban színes állóképek szerepelnek, az alsó 2/3-ban fekete-fehér mozgóképek. A rendező célja az volt, hogy a kompozícióval arctalanná és névtelenné tegye a szereplőket, a mozgás és a színek egymás mellé helyezésével pedig kifejezésre juttassa a bensőnkben lévő kettősséget.
A jelenetek nagy része spontán alakult, ismeretlen járókelőket vettek fel New York, és a texasi Denton utcáin, a beállított jelenetekben pedig modellek, színészek és természetesen, Joey barátai szerepeltek.
Összesen 1183 fotó került bele a klipbe, ezeket a zenekar tagjai és barátai készítették Budapesten és környékén, de főleg a lakásaik különféle pontjain.
A Mayberian Sanskülotts a tavalyi évben ünnepelte 10. szülinapját, sajnos, egyelőre csak egy lemezzel – ez volt a Rekult I., ami hamarosan duplaalbummá bővül. A Rekult II. június közepén érkezik, ahol a Panelen túl még sok-sok régi Mayberian-dal lesz hallható már stúdiókörülmények között rögzítve, teljes zenekaros felállásban.
Három év után új videóval örvendezteti meg a világot Rock Band For Old Men nevű szólóprojektjének fedőneve alatt a Puma Dangerből is ismert Korb Géza. A könnyen beazonosítható hangzás és atmoszféra mellett sajátos vizuális világ is jellemzi a projektet, melynek egy újabb dimenziójába enged betekintést nyerni Géza az ‘Ain’t No Smoothie Fresh Enough’ című számához készített klipjében.
Géza a következőket mesélte a videóról:
„A klip a 90-es évekbeli Mind’s Eye sorozat esztétikáját ötvözi a Surreal Entertainment vibe-jával, és a végeredmény elég… fura. A dal alapvetően a depresszív nihilizmusról szól, a klip főhőse pedig egy majonéz függőség által indukált lázálomban kalauzol végig minket.”
Az ‘Ain’t No Smoothie Fresh Enough’ egyébként a Rock Band For Old Men szinte napra pontosan három éve, a megboldogult Kuplungban bemutatott debütáló albumán kapott helyett. Ez az album hivatalosan azóta sem jelent meg, ám a szemfüles rajongók a klipet nézve rábukkanhatnak egy rejtett utalásra a tényleges megjelenési dátumot illetően.
Az idei egy viharos év volt, és a metaforikus záporok sok tervet és reményt mostak el, a világ hangulatára pedig szürke felhő telepedett. De mint ahogyan az eső, úgy egy ilyen év is megújulást hozhat, legalábbis a Marble Mist zenekar így tekint erre az időszakra, és a szeptember végén megjelent ‘Ébredés’ után most egy új dallal, az ‘Eső után’-nal intenek búcsút 2020-nak. A dalt és a hozzá készült videót nálunk láthatjátok/hallhatjátok először!
A dal születéséről a zenekar két tagja, Tóth Balázs és Plaszkó Bence mesélt:
„A második hullám előtt igyekeztünk minél többet közösen zenélni, és a felgyülemlett dalötleteket kidolgozni. Így született az ‘Eső után’ is, ami egy önfeledt, vidám dal. A szövege sokféleképpen értelmezhető, viszont a legfontosabb üzenete az, hogy a nehezebb időkben is érdemes a jó dolgokra koncentrálni és egymást támogatni, legyen szó baráti, családi vagy érzelmi támogatásról.”
A dalhoz készült egy dalszöveg-videó is, amit szeptemberben forgattak a fiúk, erről a következőket mondták el:
„Mivel a zenekarból hárman is eredetileg miskolciak vagyunk, így idén részben áttettük az alkotói bázist Miskolcra, viszont nyáron és az őszi lezárások előtt sok időt töltöttünk Budapesten is. A klip elég spontán született: sokat lógtunk együtt Cedric Af Geijersstam barátunkkal, akivel egy délután kitaláltuk, hogy kimegyünk a rakpartra és jól érezzük magunkat. Így született teljesen spontán meg a klip alapja. Direkt karácsony előttre terveztük a kiadást, hogy ezzel zárjuk le ezt a hosszú és elég kiszámíthatatlan évet. Reméljük, jövőre már a közönséggel együtt is lehet énekelni a refrént, addig pedig készülnek az új dalok!”
A mai napon, vagyis a mentális betegségekkel küzdők világnapján jelent meg Balogh Borka egy közelgő projektjének előfutára, a ‘Burden’, amelyhez a Vuurland Studios munkatársai videóklipet is készítettek. Borka 3 éve él Hollandiában, állítása szerint itt indította el igazán zenei karrierjét, amiről már mi is írtunk korábban. A hangjában (a népzenei múltjából fakadó) kimunkáltság mellett van valami nagyon emberközeli, igazán valódi, mély érzelmekkel teltség, ami csak még súlyosabbá teszi, hogy amúgy is előszeretettel feszeget tabukkal és sötétséggel átszőtt témákat.
Mindenkinek van legalább egy barátja, aki rendszeresen kér kölcsön tárgyakat, majd pedig rendszeresen elveszti/elfelejti ezeket a tárgyakat, melyeket a kezdetektől nyilvánvaló, hogy sosem látunk viszont. Legyen szó hajgumikról, könyvekről, ruhadarabokról vagy szívekről, mindenki vesztett már el ezt-azt az örökre kölcsönadott dolgok Narniájában. Ez a furcsa dimenzió ihlette Agata Angilella első magyar nyelvű dalát is, melyet nálunk hallhattok most először.
Már az őskor óta az egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb témája a művészetnek a szerelem. A másik nem iránti gyöngéd érzelmek kimutatásának nehézsége, az elutasítás borzalma és a kölcsönös meg nem értettség fájdalma által keltett feszültségek annyira univerzális emberi érzelmek és tapasztalatok, hogy az alkotó a formától függetlenül szinte biztosan megtudja szólítani a legszélesebb értelemben vett közönséget. Nem sokan számítottunk rá, hogy a történelem utáni időkben még valaha művészeti alkotásban fel fog csillanni a régi idők esendő szerelme a maga par excellencében.
Az olykor dühös, néha vicces, de leginkább élénk Madmike bemutatkozó nagylemeze, az Ocean Of Sounds tavasszal debütált nálunk, amely már végigvitt minket egy eklektikus utazáson, most megjelent videóklippükkel viszont nem álltak meg ezen az úton.