Csöcsök és segg: a legjobb dal, amit ebben az évezredben írtak
november 29, 2019

Már az őskor óta az egyik legfontosabb és legkiemelkedőbb témája a művészetnek a szerelem. A másik nem iránti gyöngéd érzelmek kimutatásának nehézsége, az elutasítás borzalma és a kölcsönös meg nem értettség fájdalma által keltett feszültségek annyira univerzális emberi érzelmek és tapasztalatok, hogy az alkotó a formától függetlenül szinte biztosan megtudja szólítani a legszélesebb értelemben vett közönséget. Nem sokan számítottunk rá, hogy a történelem utáni időkben még valaha művészeti alkotásban fel fog csillanni a régi idők esendő szerelme a maga par excellencében.

Ó! ha bánatimnak árja
Meghatotta szívedet,
S még egészlen ki nem zárja
Elméd régi hívedet

Ha végignézzük Shakespeare Júliájának vagy Madách Ádámjának az útját, látható: a be nem teljesül(hetet)t szerelmet sokszor a legsorsfordítóbb események tudják csak dűlőre vinni. Ez a két alkotó annyira szubsztanciális episztemológiai megközelítést alkalmazott ezen kérdések manifesztációjára (halál és születés – Stendhal nyelvén: mort et naissance), hogy jól látható a szerelem erejének mindenható (allmächtig), egyszersmind pusztító örök lénye. A kérdés itt mindössze a bemutatás formája. Az, hogy az alkotó mennyire mélyen, szemléletesen és milyen esztétikai minősegben mutatja meg a befogadónak az emberi érzelmek dimenzióit, az indulatok szenvedélyeit, a predesztináltnak tűnt balsors torokszorító drámáit, vagy a legnagyobb boldogságot, amit ember érezhet – és amit csak az nem érzett, aki nem tudja, hogy érzett-e már ilyesmit.

KURVA ÉLET

Nálunk, a lángoktól ölelt honban kirívóan magas az (öngyilkosságok) költőzsenik aránya és talán a líra az a műnem, ami legnagyobb teret enged szerelmünk célszemélye iránti érzelmeink lefestésére. A magyar nyelv egyszerűen alkalmas versírásra és ezért van ennyi jó költőnk. Ahogy Szerb Antal fogalmazott:

A magyar géniusz minden szellemi létforma közül a lírában érte el a legnagyobb magasságokat, lírikusaink azok, akik a világ egyetemes lírájában az elsők közé sorolandók.

A magyar lírapiacon talán az első dolog, ami az ember eszébe jut e hallatán, azok Ady Endre Léda-versei, vagy Radnóti szerelmi lírája. Nálunk az irodalomtörténet tragédiába fulladó sorsok széles tárháza, viszont ahhoz, hogy megértsük, mi miért alakult így, vagy, hogy hogyan keletkeztek a tragédiák sorában a zseniálisabbnál zseniálisabb művek, legelőször fel kell tennünk azt a kérdést, hogy miként érték el ezen ihletett állapotot vagy pillanatot hazánk kiemelkedő művészei? És vajon hogyan láthatjuk ezeket a művekben?

A művész a fent említett állapoptban általában saját életének egy olyan szakaszába jutott, ahol a pozitív perspektívák súlyozott átlaga a várt alatt van.

Sokszor a sokat várt szerelem negatív beteljesülése az, ami ki tudja hozni a zsenit egy olyan állapotba, ahonnan világrengető alkotások születnek.

Nem véletlenül tudjuk, hogy ki volt az a Gyarmati Fanni és nem véletlenül ismerjük Gyömrői Edit nevét. A viszonzatlan szerelmek fájdalma nem egy alkotónk életét kísérte végig.

Ez az az állapot az alkotónál a teljes csönd, a teljes kilátástalanság és reménytelenség állomása. Amikor a „hang megszakad” és csak egy darab csöndként lapulunk a már majdhogynem nyugodt világunkban. Ez viszont elérhető a beteljesült szerelemben is, igaz, az már a másik véglet. Így Kosztolányi„lehet-e némán teát inni véled, rubint teát és sárga páragőzt” – csak itt már idillként jellemezzük a mindent átható nyugalmat.

A kérdés, hogy vajon hogyan tudják ezt az univerzális és interdiszciplináris témát feldolgozni jelenkorunk alkotói, a már elidegenedett laissez faire kapitalizmus késői világában?

Hiszen, bár sokat változott a világunk, mi még ugyanolyan hús-vér emberek vagyunk, pusztán csak hat alapérzelemmel, mint az ókori Hellászban, vagy a századforulós, épülő, csilivili Bp-n.

DÚS KEBLEK ÉS MÉLY VONALAK

Amennyiben elfogadjuk azon axiómát, hogy a szemnek és fülnek készülő, szövegcentrikus alkotások közül a vers átadta helyét a hiphopnak, akkor bizony érdemes a legszélesebb tömegeket megszólító műfajhoz, tehát ehhez fordulnunk. És hála égnek, országunkban azért van mit a levesbe aprítani ezen a téren.

Itt van például a – Google tanulsága szerint – már három nagylemeznél járó BSW (Beerseewalk), amely nemrég kikerült klipjével nagyon hamar a híres-neves YouTube Trending első helyén találta magát. Az internetet és a szívűnket valami elementáris erővel ketté törő

‘Csöcsök és Segg’ című szám valószínűleg még sokáig lesz elemzések tárgya:

Általánosságban specifikus dolgokról

A ‘Csöcsök és Segg’ alkotója ügyesen váltogatja az egyes szám első személyű elbeszélő módot, jelezvén, hogy a lírai én és az alkotó egy és ugyanaz, továbbá a többes szám első személyben használt mély igazságokat, ami alatt főleg önmagát harcostársaira érti. Viszont ez utóbbit egészen meglepő formulákkal párosítja, így a befogadó akár még az isteni többes számnak is érzékelheti, amiből egészen egyértelműen kihallható az Ady-i ego-istenkomplexus és küldetéstudatra utaló, intertextualizált világkép. Míg az érmindszenti költő Új Versei elsősorban a szerelemben egybeforrt szívek világában ad helyet egy magasabb Rendnek, addig a BSW rappere kicsit más irányt vesz a végére. Nézzük csak meg a záró sorokat!

Nem szól rá senki
Megtehetünk bármit
Megvehetünk bárkit

Itt pedig Ady Ima Baál Istenhez című művének lezárását láthatjuk:

S úszó, sötét gályánk szőnyegére,
Óh, hullna az arany, hullna egyre.

Érezhető, hogy a két kor nyelvezete közti különbség ellenére is utat tud találni egymáshoz a szöveg. A többes szám a felszín fölött a csapatukra és a párra, az alatt viszont sokkal inkább a szophoklészi hübriszként is értelmezhető Isten-érzésre utalhat.

De ne szaladjunk annyira gyorsan előre. Ha megnézzük a dal elejét, azt látjuk, hogy az első sorokban maga a szerelem és az érzékiség áll fókuszban: ebben a szegmensben található meg az a holdpont, ahol a leírás stilisztikai gyönyöre, a pjúr tehetség kerekedik felül a szerzőkben és ahol en général elválik, hogy ki az igazi zseni és ki a jószándékú balfácán.

Euripidész Hippolütoszának többek között az Artemisz istennő iránt érzett vak és hiú szerelméből származtak a bajai – és bizony ez is bizonyítja, hogy milyen esendő és korlátolt tud lenni az ember a máig tartó történelemben, ha ilyen témákról van szó. A fent említett ifjú elhunyt, ahogy elhunyt Romeó és Júlia is (bocs annak, aki még nem olvasta/látta). Aki más utat választ, annak egy időre kárhozat lesz a jussa: Ady Endre Lédájával hosszú, viszontagságos együttlét és sok keserű, viharos év után szakított.

Romeo-and-Juliet by John H. F. Bacon

Tisztán látható, hogy például Adynál, de még akár jóval előtte mondjuk Balassynál vagy Batsányinál, a legszenvedélyesebb rész szerelmük ábrázolása: „Öled hivó, meleg, puha, / Mint a boszorkány-pelyhek / Altató, bűnös vánkosa: /Jőjj, Léda, megölellek.” – szól a Nyugat sztárja. A hangzatos, magából majdhogynem erotikát árasztó, de mégis érzelemmel és melegséggel teli sorok ugyanúgy megjennek BSW-ék lírájában:

Csöcsök és Segg
Kurva élet
Csöcsök és Segg
Kurva élet

A modern idők, modern dalai azonban nem mentesülhetnek a mai kor neolib’ materializmusa alól,

ami a szerelem forró szöveteire és rányomja a bélyeget.

Viszont szerencsére, míg nem egy nagy költőnk sokszor éhezett, itt már ilyen nem fordul elő – és fontos, hogy ezt bennünk is tudatosítsák: ez már egy másik világ.

Most nézz, most nézz!
Hoppá, eltemet ez a sok pénz
Most nézz, most nézz:
ez a sok pina, hogy néz, hogy néz.

Batsányi pontosan látta, hogy hova kell néznie vigyázó szemeinknek: igen Párizsra, a francia fővárosra. A BSW ‘Csöcsök és segg’ c. dala azért is nagyon sokrétű, mert egyaránt merít a 20. és a 18. századi társadalmi valóságot ábrázoló jövendölésekből, de mégis ügyesen fordítja át ezt a mai korra, nem felejtve el a magyar szemnek és fülnek különösen kedves – és Batsányitól Adyig (Mohács) megtalálható – történelmi utalást, mintegy tükröt mutatva a múltnak és a jövőnek:

Basznak a buszban a tini picsák
A pultban egy kurva levizipipál
ez a bitch csak egy piccs, nem a Nicki Minaj
Veretlen gengrep, Kinizsi Pál

Hely és idő híján nem fér bele a létösszegző alkotások hosszú sorának elemzése, legyen elég annyi, hogy a BSW itt is letette névjegyét, de olyan erővel, hogy Vörösmarty még máig bolyongna a könyvtárszobában, ha hallaná, amit a srácok írtak:

Csöcsök és Segg,
A pina meg a pénz ez az örökélet
Lépek, mert megy a gépem.
Ez a bébededem.

Ezen sorok jól mutatják, hogy bizony, a modern költők feladata a nyelvet formálni, polírozni és ha kell, újítani.

Nyakamban arany van
a tiedbe matt réz
Ez mi a faszt néz?!

 skázál a rapduó, perszonifikálva a már említett hübriszt, és a nem egy régi dalnokunk által érzett küldetéstudatot.

ŐRIZEM A SZEMED

A vátesz-szerep nem idegen azon alkotóinktól, akiknek birtokukban van az kivételes tehetség, hogy silisztikailag és képiválgban egyaránt nagyot alkossanak. Megfelelő forma nélkül nincs jó tartalom. A vizuális ingerek pedig kiemelt szerepet tudnak játszani egyes alkotásokban, különösen ott, ahol az érzelmekkel átszőtt cselekmény jó alapot teremt ennek.

Ha megvizsgáljuk a ‘Csöcsök és Segg’-ben azokat az eszenciális részeket, versszakokat, amiket de facto a középpontba szántak az alkotók, akkor a „Csöcsök és segg / Kurva élet / Csöcsök és segg / Kurva élet” sorai között több minden bújik meg, mint egy egyszerű, szarból feltörő fűzfapoéta árvalányrapjének teljes életműjében.

Jelen korunk elhidegült individualizmusát jól ragadja meg ez a pár sor, de különösen a – jól hallhatóan szívből jövő – „Kurva élet” kiáltás, mely a technológiai forradalom és globális felmelegedés fenyegette világban egy olyan internacionális elem, ami jól és pontosan jellemzi sokunk életét, a kurva életünket. A „Csöcsök és segg” sorok ehhez kapcsolódva, de mégis a lírai én egy másik oldalát megfogva jellemzi magát a „szerelmet” és a „szellemet”, mint egy kiutat ebből a világból.

Emlékezzünk csak: „Csöcsök és segg – Kurva élet” egymásból kifolyó, egymásból eredő, mélyen intonált megszemélyesítések. Ha ehhez hozzárakjuk, a szinte mindenki által nagyra tartott „már vénülő kezemmel / őrizem a kezedet, / már vénülő szememmel /őrizem a szemedet” versszakot, akkor ennek struktúrájában a „Basznak a buszban a tini picsák / A pultban egy kurva levizipipál” egyfajta antitézisét láthatjuk, –  már ha a hégeli dialektika útját követjük, mert ez úton már jön is lelki és valós szemeink elé a szintézis. Értsük jól a következő sorokat: „Nyakamban arany van / a tiedbe matt réz / Ez mi a faszt néz?!”

A magyarra nehezen lefordítható cool (kúl) angol eredetű szó jó jellemzése az egyén harcait a világ ellen bemutató életérzésnek. A cool egyik jelentése (magyarban járatos „menő” mellet) ugyanis a „hűvös” szó: korunk popzenei és alkotói hősei pedig azok az alkotók, akik saját útjukat járva hűvös nyugalommal, enyhe félmosollyal az arcokon járják az épp összedőlni készülő nagyvilágot, miközben egyik kezükket felrakva, mutatóujjukkal felénk nézve, lezseren jelzik, hogy – bár nekik is vannak fájdalmaik – de az alkotás ereje és a hivatástudat egy magasabb Rendbe emelik őket. Nézzük csak meg még egyszer, hogy mit ír erről a BSW!

Nem szól rá senki
Megtehetünk bármit
Megvehetünk bárkit

Tény, hogy összegezve a ‘Csöcsök és segg’ mélységeiben, szellemiségében, esztitikájában és üzenetében is a legnagyobbak közé lövi az alkotópárost. A dal struktúrája annyira emberi, szövege annyira sokrétű és elvont, hogy sokan elsőre fel sem fogják, hogy a világ egyik legokosabb számát hallgatják. A KERET által megkérdezett, a Kikeltetőn most koncertező Cataflamingo énekese sincs más véleménnyel erről. A többéves dalszövegírói múltra visszatekintő frontembernek, Csiki Áronnak azonnal szemet szúrt a fent említett összetettség.

A mértéktelenség megszüli a közönyt, még ha annyi csöcsről meg seggről is van szó, ahányszor ezt a rigmust hangoztatja az előadó. Annyira elértéktelenedett, hogy az érzékeltetésére az egyetlen mód, ha kvantitatív eszközökkel igyekszünk bemutatni. Csöcsök és seggek, jövök és megyek, pont annyira egyértelmű és lényegtelen.

– emelte ki az énekes a dal materiális és társadalmi párhuzamait. Akárhogy is ez nem a „felédrepítaszél” vagy „látlakemég” szintű-szerű nyálas popzene.

Az egyetlen lényeges kérdés most már igazából csak az, hogy mi jön ezután? Emlékezhetünk: Homérosz után jött Aiszkhülosz, Pannonius után jött Zrínyi, de még Arany után is jött egy Ady, utána meg egy József Attila, de még Pilinszkykről, és a későbbi nagyágyúkról nem is ejtettünk szót.

De lehet ekkora számot és klippet csinálni 2019. november 25-e után?

Lehet vajon még ekkora szöveget írnia egy embernek a teljes technológiai átalakulás küszöbén? Amikor már sokszor szimpla algoritmusok irányítják a zeneipari trendeket? Vagy az lesz, amitől sok kritikus fél, az emberiség, a költészet és a zeneművészet elérte saját maga zenitjét, ahonnan már csak lefelé vezet az út?

Az biztos, hogy a szerelem, a szépség, a párkapcsolati örömök ilyesfajta éneklését, a szellem és a test szembenállását, továbbá a létösszegző elemek, illetve az intertextuális viszonyrendszer komplex összekapcsolását ilyen módon csak nagyon kevesen hallották, halhatták a történelemben – és mindenképpen meg kell becsülnünk azt a kort, amiben élünk. Az új évtized közeledtével tehát úgy néz ki, hogy a magyar nyelv művelői végre nem csak, hogy megütötték a nagy elődök szintjét, hanem sok szempontból túl is szárnyalták azt. A kettőezer-tízes évek utolsó hónapjára tehát nyugodtan hátradőlhetünk a fotelünkben, mikor visszatekintünk a mögüttünk álló esztendőkre, mert igen, ez a generáció is letett valamit az asztalra. Jó mulatság, férfimunka volt.