Horgászós videoklip készült a Siketfajd legújabb dalához, az Algaevőhöz. A klipet a DuoChrome Photostudióval karöltve készítették.
A Siketfajdra mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy ne lennének aktívak. Nagyjából kéthetente játszanak Pesten, mentek volna Kecskemétre a Dope Calypsoval nem rég, de az sajnos elmaradt, új zenét viszont már rég kaptunk tőlük. Utoljára majdnem három éve jelentkeztek egy kislemezzel, ezt követi most az Algaevő.
Az Algaevő egy remek garage-rock dal, már a kezdő gitár riff is kifejezetten megfogott, és jól párosul ehhez a viszonylag zajosra kevert basszusgitár is. Czitrom Ádám egyébként kezdi megdönteni Sallai Lacinak a „hány együttesben tudsz egyszerre játszani” rekordját, bár hivatalos pontszámaink nincsenek, azért gratulálunk. A dalszövegre rímel a videó is, bár azt hiszem nem innen vennék horgászati tippeket. Ahogy a dal egyre zúzósabb lesz, úgy kezd el egyre durvább fegyverekkel vadászni a frontemberünk is, nekem tetszik a párhuzam.
Ez volt az Algaevő a Siketfajdtól, várjuk a továbbiakat!
Ahogy a címben is olvashattátok, most jelent meg a Free Sequence kiadó második válogatása, amiből a bevétel teljes egészében a Máltai Szeretetszolgálatnak megy, hogy ők az ukrán menekülteket segítsék belőle. A kiadványon rengeteg kiváló producer, dalai jelentek meg, többek között OOO, MA’AM, Coloboma, Zsüja, illetve a kiadó feje is Zságer Balázs.
“A jelenlegi bizonytalan helyzetben, amikor az emberi élet oly törékennyé vált, még fontosabbnak tartjuk a művészet erejét, szerepét. Ezt a válogatásalbumot szeretnénk minden zaklatott és kiszolgáltatott léleknek dedikálni.”
– Zságer Balázs
A 22 dalt tartalmazó válogatáson főleg atmoszférikus zenékkel – downtempo, psy-chill, ambient és zajos experimentál kompozíciókkal lehet találkozni. Lesz egy albumbemutató esemény is, mégpedig ma este a Turbinában, még odaértek!
Rengeteg zenei podcast indult az elmúlt két évben, de talán egyik sem olyan különleges, mint a Dűlő. Az alapötlet elég egyszerű, a készítők összeültetnek két a maga műfajában meghatározó, de egymástól nagyon különböző zenészt, hogy beszélgessenek. Az első évad 5 részből állt, lassan indul a következő, mi pedig ebből az alkalomból leültünk Annával és Kakassal, a műsör két készítőjével beszélgetni.
Mi volt a kedvenc interakciótok két vendég között?
Anna: Nekem amikor Schoblocher Barbi (Blahalouisiana) és Szurcsik Erika (Gustave Tiger, Unknown Child) megosztotta egymással a playlist-üket. Körülbelül ezért csináljuk. De minden adásból ki tudnék emelni valamit, például amikor Oláh Józsi (Parno Graszt) ki akarta venni a gitárt a kocsiból, hogy Apey-val zenéljenek egyet, vagy amikor Falusi Mariann AKC Misi zenéjét dicsérte.
Kakas: Nekem két kedvenc pillanatom volt, az első amikor Falusi Mariann megkérdezte AKC Misitől, hogy: „te ezt éneklésnek nevezed?” A másik pedig Józsi meglepődött arca, ahogy meséli Apey, hogy ez a metál zene őt megnyugtatja.
Mi alapján számít két ember elég különbözőnek ahhoz, hogy párba rakjátok őket? Vannak konkrét kritériumok?
Kakas: Talán a legfontosabb, hogy olyan embereket találjunk, akik nem ismerik egymás munkásságát, különböző világból valók, de mi ismerjük őket annyira, hogy tudjuk, jól kijönnének egymással.
Anna: A mi kis piacunkon (majdnem) mindenki ismeri egymást, csak nincs ideje elmélyülni a találkozásoknak. Az is tök fontos az adásokban, hogy a beszélgetés ne üsse ki a vendégnél a biztosítékot, ne legyen bántó. Nem jó, ha a vendég kényelmetlenül érzi magát, erre nagyon figyelünk.
Kakas: Sokszor kétkednek a meghívás elején, mert nem mondjuk el nekik, hogy ki lesz a párjuk. Általában a belénk vetett bizalom miatt mennek bele.
Hogy zajlik köztetek készítők között egy epizód megtervezése?
Anna: Rengeteget ötletelünk útközben, miközben kávézunk vagy vacsizunk. A párok megálmodása veszi el a legtöbb időt. Ezután Máté (Kakas) az, aki megszervezi az adások felvételét.
Kakas: A műsorvezető és a helyi rádió technikus szerepét megosztjuk. Anna szokta keverni és editálni az adásokat. Nádházi Lajos felel az arculatért és Bence Bettina pedig a kommunikációban segít.
Mi lenne egy álompáros külföldi zenészekből?
Kakas: Megnéznék egy Rammstein – Nicki Minaj vagy egy Manu Chao – Ye (Kanye West) párosítást, és egyszer Anna mondta a Travis Barker – Iva Bittová kombót.
Anna: Nem tudom, de a magyarok közül is van pár kedvencünk, amiket a barátainktól gyűjtöttünk, mint például Szintis Laci és Havasi, vagy Enrikó és Lukács Laci.
Gondolkoztok azon, hogy esetleg zenén kívül más irányba is elmenjetek? (képzőművészek, színészek)
Kakas: Én sokszor elgondolkoztam már ezen, mindenkinek vannak kedvenc számai, a zene elég sok embert összeköt és megmutatná, hogy mennyi közös pontunk van vadidegenekkel is. Például nagyon megnéznék egy Zelenszkij – Putyin párost a béketárgyalások előtt.
Anna: A Dűlő nem egy közéleti műsor, itt zenészek mutatják be a saját közegük dalait. Célja a szórakoztatás, és hogy flesseljünk a zenéket, ahogy tennénk ezt egy baráti háziuliban. Nem gondolom, hogy ez több akar lenni ennél.
Megjelent a debütlemeze az anno Kikeltetőn felfedezett Kovács Asztrik együttesének, a Grand Bleunek. A szólóprojektből zenekarrá alakult projekt felállását tekintve picit unortodox, hiszen bár teljesen akusztikusak, három különböző gitáron játszanak: egy klasszikus, egy akusztikus és egy basszusgitáron.
A zenekar a hangulatok élményszerű átadására törekszik. A szövegek személyes történeteket mesélnek el, sok képi elemmel, helyszínnel, egy-egy élményvilágot hivatottak megnyitni. A zenei stílus, a dallamvezetés és a dinamika ezt egészíti ki, tölti fel. Szövegvilágban törekszünk a következetességre, követhetőségre és tapasztalat-szerűségre főként Hemmingway, Jack Kerouac, Steinbeck, Dosztojevszkij, Kafka, Bereményi Géza, Dragomán György, vagy éppen William Carlos Williams, József Attila és Radnóti Miklós tűpontos leírásaiból inspirálódva. Zenében pedig elsősorban a sanzon hagyományokra építünk, ezeket színesítve az angolszász beat és popzenétől az angol balladán keresztül, a spanyol zarzuélán, vagy flamencon át a keringőig bármivel, ami csak szükséges ahhoz, hogy átélhetőek legyenek az elénekelt történetek.
Megjelent a The Night Of The Vampire második lemeze, a The Chet Baker Special. Ez a vérbeli szupergrupp utoljára majdnem két és fél éve hallatott magáról, a debütanyagukkal. Az együttes anno -mint a Mordái is-, Nóvé Soma (szerintem tudjátok honnan) szólóprojektjeként indult, és nőtte ki magát mostanra egy teljesértékű zenekarrá, a szupergrupp pedig szerintem teljesen adekvát jelző, hiszen mellette játszik még Boros Levente (Qualitons, Aron Andras & The Black Circle Orchestra, Amoeba, Meteo) dobokon, Háló Gergő (Meteo, Mongooz and the Magnet) billentyűkön, illetve Cseke Dániel (Aurevoir) szaxofonon.
Az új lemez, ahogy a nevéből lehetett rá számítani, Chet Baker legendás jazztrombitás és énekes előtt tiszteleg. Az albumon minden szám megjelent Baker előadásában is korábban. Remek kontextust ad a megjelenéshez, ha belehallgatunk abba, hogy hogyan adta elő anno Baker ezeket a dalokat, hiszen közel sem ugyanolyan hangszerelésről van szó. A The Night Of The Vampire beleviszi azt a picit sötétebb hangzást ezekbe a számokba, ami Nóvé Soma több projektjében is felfedezhető volt az elmúlt pár évben.
Az első dal kiválóan mutatja be nekünk egyenként a lemezen szereplő hangszereket, és ezzel együtt magukat a zenészeket is. A ‘While My Lady Sleeps’ során sorban lép be az ének és a billentyű után a szaxofon, és a dob. Rögtön egyértelmű lesz, hogy itt nem egy rocklemezről van szó, de azért nem is teljesen jazzről. Van téma, és kapunk a dal végén egy szólót, de nyilván ennél egy fokkal bonyolultabb. Külön kiemelném, hogy nagyon szép az akkordmenete a dalnak, bár értenék annyira a zeneelmélethez, hogy meg tudjam mondani, miért ennyire jó.
A ‘You Don’t Know What Love Is’ hasonlóan építkezik, mint az előző dal, de annál sokkal melankólikusabban. Itt jegyezném meg, hogy Nóvé Somától nem pontosan azt a fajta éneket kapjuk, amit már megszokhattunk tőle. Ott van még mindig ez a félkiabálós stílus néha, de az egész zenéhez sokkal lágyabban nyúl hozzá, és ez jellemző az egész projektre. Szerintem az olvasóink közül is sokan már 7-8 éve követik a munkásságát, érdekes látni azt, hogy még mindig meg tud-, és igénye is van a megújulásra. Mondjuk szerintem nagyjából megőrülne akkor, ha még mindig minden héten el kéne tolnia a Single Switcheroot, de térjünk vissza a Chet Baker Specialhöz.
A harmadik számmal, ami a ‘Time After Time’ címet viseli, megkapjuk az első szinte táncolható darabot. Érdemes megfigyelni azt, hogy hogyan tud egy rockzenei szemmel unortodox zenekari felállás is egy hibátlan groove-ot felvenni. Boros Levente egy nagyon precíz, és nagyon kreatív dobos, aki gyönyörűen alkalmazkodik ehhez a projekthez, és kiválóan működik együtt ezen a dalon Háló Gergővel a billentyűkön, hogy aztán az ő hátukon kapjunk egy újabb szaxofon szólót a szám vége fele.
„Chet Baker számomra gyerekkorom óta meghatározó zenész. Amióta elkezdtem énekléssel foglalkozni, nagy álmom volt, hogy egyszer az ő dalait játszhassam.”
mesélte Nóvé soma
A negyedik dal szintén pörgősebb, és fúvós téren van benne egy nagyon szép megoldás, ami nem biztosan kijön simán fülhallgatóval. Nagyjából a szám felénél unisonoban jön egyik és másik fülből két sávból a szaxofont, nem annyira különleges, de én megörültem neki. A lemez felénél megkapjuk a második számot is, aminek benne van kék szín a címében, mert az ‘Born To Be Blue’ után az ‘Almost Blue’ következik.
Itt a basszusfeladatokat tisztán a szinti végzi el, és akarva-akaratlanul is felmerül bennem, hogy mi lett volna, ha ötödikként hozzáadnak még egy basszusgitárt ebbe a felállásba. Ezen nyilván maguk a zenészek is elgondolkoztak, de úgy néz ki nem ebbe az irányba akartak elmenni. Nóvé Somának egyébként volt egy Morphine tribute projektje is, és bár abban inkább a Mordáios zenészekkel játszott együtt, szerintem vannak hangulatbeli párhuzamok a kettő között, lehet ettől is egy picit el akart távolodni.
A ‘The Very Thought Of You’ megint egy lassabb, klasszikusabb szerelmes szám, pár ahogy én észrevettem, az összes dal egy szerelmes szám ezen a lemezen, beleértve a következő ‘It’s Always You’-t is, aminek a végén egy újabb kiváló szaxofon szólót kapunk. Érdekes ahogy Cseke Dániel kezében a szaxofon a lemez során többször vált szólóhangszerből tisztább basszushangszerré, mindkettő elég jól működik.
Az utolsó előtti dal a lemezen a ‘My Funny Valentine’, ahol megint előjön Nóvé Soma énekhangja, úgy ahogy eddig nem nagyon hallhattuk. Érthető, hogy miért ez volt az egyik single az album megjelenése előtt, nekem is az egyik kedvencem lett, ami nem kis részben köszönhető a dal végén lévő katarzisnak. Végül az ‘I Get Along With You’ című számmal zárul a lemez, ami egy egészen etűdszerű dal.
Összességében ez egy szép, igényesen felvett lemez, ami nekem néhány helyen egy picit egyhangú lesz. A lemez hossza a maga 35 percével pont elég, sőt én lehet egy számot húztam volna belőle. Semmiképpen nem egy utcán, vagy hetesbuszon hallgatható kiadvány, sokkal inkább otthon, egy-két pohár vörösborral működik jól. A zenészek hibátlanul játszanak végig, izgalmas látni, ahogy egy másfajta műfajban próbálják ki magukat, mint a fő zenekaraikban, még úgy is, hogy Boros Levente és Cseke Dániel a jazz irányából jönnek. Sokszor írtam fentebb arról, hogy érdekes végigkövetni Nóvé Soma útját és fejlődését, zenekarról-zenekarra, kiadványról-kiadványra, és ebben az útban a The Night Of The Vampire is egy fontos ponttá nőtte ki magát ezzel a lemezzel.
Tavaly a Spotify mellett elkezdtem elég sok zenét hallgatni Soundcloudon is. Ebben benne van az, hogy nagyon rákattantam különböző 2000-es évekbeli popszámok nightcore remixeire, a másik, hogy vannak olyan zenék a jelenlegi magyar undergroundban, amik csak ezen a platformon jelennek meg.
Én főleg a glitchcore, új sulis trap, illetve hyperpop cuccokat találtam meg magamnak. Ebben a témában egyébként egy zseniális cikket írt Kersner Máté nagyjából egy éve a telexre, amiben ezeknek a műfajoknak a sajátosságairól és felfutásáról értekezik. Na ebből a műfajból találtam egy gyöngyszemet, amiről úgy éreztem, hogy muszáj írnom. Tavaly év végén több insta sztoriban is láttam Zorz‘Hypermodern: Act 1 (Vocal Mix)’ című uploadját, de mostanára jutottam csak oda, hogy meghallgassam.
Az anyag bő kilenc perc hosszú, három, az intrót számolva négy dal van rajta, de leginkább egyben érdemes hallgatni. A soundcloudos leírás alapján a producer a Hypermodernt egy tisztelgésnek szánta a magyar popzene egyik legszebb időszaka előtt. Az intro után mind a három dal egy 2006 és 2009 kilenc között megjelent mainstream popzenei számnak az újragondolása. A három alapmű SP-hez, Lolához és az Anti Fitness Clubhoz tartozik. Direkt nem a remix szót használtam, mert annál itt sokkal többről van szó.
Az első hangtól teljesen egyértelmű, hogy Zorz nagyon ért ahhoz a programhoz, amit használ, kifejezetten egyedi és nagyon ütős sound design elemeket használ a zenéjében, amik nekem nagyon a 2015 utáni kísérleti basszus zenékre emlékeztetnek. Olyan zenék ezek, amelyek felülről súrolják a klasszikus EDM-et, annál sokkal izgalmasabbak, de még épp lehet táncolni rájuk. Az első trekkben, ami SP’Kép maradsz’ című számának az átdolgozása, még egy kis hardstyle részt is kapunk a végén. Zorz hibátlanul táncolja körbe ezeket a kvázi kliséket, kifejezetten igényesen.
Lolától a ’Hallja meg a világ’ került kés alá, és kapott egy remek drum’n’bass-es intrót, egy korlátrángatós droppal. A harmadik és egyben utolsó dal, mint ahogy fentebb írtam, az Anti Fitness Clubhoz tartozik, akikről nekem mindig az jut eszembe, amikor valamelyik X-faktorban a végén eljátszották, hogy „szétverik a berendezést”, és a biztonságiak rángatták ki az énekest. Zorz itt inkább trapes irányokba megy el, hatalmas basszusokkal, rengeteg glitchelt elemmel.
Nem feltétlen szeretek arról spekulálni, hogy mit jelent egy művésznek a zenéje, vagy mi van mögötte, anélkül, hogy megkérdezném őket róla, de itt mégis belemegyek. A két összekevert műfaj szinte egymás után következett kronologikusan az előző két évtized váltásánál, valószínűleg mindkét műfaj nagyon sokat jelentett Zorznak, és most, hogy már elég profin tud bánni a produceri eszközökkel, kiválasztott pár dalt, ami igazán kedves neki abból az időszakból, és ezeket dolgozta át.
Engem azért fogott meg nagyon ez az anyag, mert elég hasonló zenéket kezdtem el hallgatni a pandémia alatt. Ahelyett, hogy teljes albumokat hallgassak, sokkal inkább átmentem rekreációs zenehallgatóba, és rengeteg 2010-es évekbeli popzenét hallgattam. Emellett pedig nekem is van egy kis EDM-es hátterem, úgyhogy azt hiszem bőven a célközönsége vagyok a ‘Hypermodern (Act 1)’-nak.
Zorz többi munkája nagyrészt kis, 1-2 perces snippetekből áll, én őszintén remélem, hogy a ‘Hypermodern (Act 1)’ viszonylagos sikerén felbuzdulva nemsokára kapunk majd tőle egy újabb EP-t. (Act 2 mikor?)
Zorz jövő hétfőn egy a Központban fog egy ritka dj szettet tolni, a Kikeltetős BeBe kislemezbemutatóján, csekkoljátok le!
Valljuk be nem volt ez egy könnyű év, viszont a második felére szerencsére visszatért az élőzene, így rengeteg új együttes, előadó mutathatta meg magát elsőre. Mi végre tudtunk újra Kikeltetőt rendezni (aminek nagyjából egy hét múlva lesz a záróbulija, gyertek el!), ahol szintén sok olyan produkciót láttunk, amikből nagy eséllyel lesz még valami. Jöjjön most ezekből egy gyűjtés!
towpe
A towpe (the ones with pale eyes) egy szólóprojektként indult, mint sok más projekt a karantén alatt. Dóczi Peti egy remek ep-t rakott össze egymagában, amit sokan pörgettek a szerkesztőségben egészen a Kikeltetős fellépésig. Meg aztán utána is, mert a srácok át tudták ültetni a produkciót egy zenekari formába. Remek indie-pop, jó gitárokkal, hallgassatok rá ha még nem tettétek!
darage
Október végén debütált a darage nevű banda, pár ismerős arccal a hangszerek mögött. A debüt dal után pár héttel később a Pluto Sound gondozásában egy kislemezük is megjelent, és mit mondjak, kiváló garázs rock, húsz kiló reverbbel, néha meglepően kellemes billentyűkkel. Legyen megint több garázs rock!
ajsa luna
Ajsa bár nem idén kezdte, de idén robbant be igazán a magyar zenei világba. Bár még nagyon fiatal, máris leigazolta a Universal kiadója, ami azért valljuk be, nem egy rossz start. Ajsa szintén bekerült a Kikeltetős élő bulikra, de volt már koncertje a Toldiban, és valószínűleg ez még csak a kezdet. A zenét illetően nekem picit az jutott eszembe, hogy ilyen lenne Deva, ha a sötét oldalt választotta volna. Viccet félretéve, remek modern pop dalok, egészen csodálatos énekkel, és a titokzatos (és fuh nagyon jó) Hundred Sins-sel is készített egy közös számot, nekem talán az a kedvenc.
Kebab
Egy debütlemezt érdemes nem elsietni, hiszen az lesz amire sokan úgy fognak hivatkozni mint egy egész projekt kezdetére. Kebab nem keveset, 4-5 évet várt arra, hogy kidobja az első nagylemezét, és a végeredményt látva megérte az idő. Játékos, de közel sem száz százalékig vidám hip-hop zene. Ahogy hallgatjuk a lemezt, a sok introspektív dalnak köszönhetően mintha mi is megismernénk a srácot, emellé pedig remek rímek és refrének tartoznak. Egyik kedvenc dalom egész évben a Hülyegyerek, lusta város, ezt linkelem alább. Ja és majdnem elfelejtettem, szinte az összes dalt ő producerelte!
Damara
Agata Angilella sem ma kezdte a zenélést, mégis idén jutott el oda az együttesével, a Damarával, hogy igazán beinduljon a dolog. Nyáron végigturnézták az összes kisebb-nagyobb fesztivált, én pedig valahogy szinte mindig ott voltam, úgyhogy volt szerencsém nekem is párszor végighallgatni egy egész koncertet tőlük. Ami legelsőre feltűnt, hogy bár itt is nagyon fiatal zenészekről van szó, piszok mód tudnak játszani. Volt egy ilyen klasszikus rock and roll az egészben, amiből viszonylag keveset látok mostanában. Nem akartam kitépni a hajam a szólók alatt, és Agata hangja pedig az első pillanattól fogva magával ragadott, de szerintem nem csak engem.
denevér
Na ha valami egy igazán no bullshit, zúzás ezerrel, riffek tízezerrel együttes idén, az a denevér. Kiváló post punk, amit nagyon jól szólaltatnak meg duó formában, ahogy azt a Kikeltetőn is láthattuk. Nagyon várjuk az első rendes kiadványt, reméljük minél hamarabb itt lesz!
Bebe
Maradva a Kikeltetős felfedezetteinknél, muszáj megemlítenünk a Bebés lányok trap duóját. Övék talán az év egyik legnagyobb dallamtapadást okozó dala (legalábbis nálunk), emellett pedig nagyon jó látni, hogy a két lány ennyire beletrafált abba a puhafiú kultúrába, ami elég nagyot ment idén.
Hegedűs Józsi
Az idei Kikeltetős klubesteknek az egyik fénypontja volt Józsi fellépése. Egy egészen lélegzetállító koncertet adott a közönségnek, csak a gitárjával, a hangjával, és a hihetetlenül kedves személyiségével. Gyönyörű szövegek, egy gyönyörű énekhanggal. Ha nektek is megtetszett, csekkoljátok le az együttesét, a Csillagerdőt is!
Human Ramen
Az év egyik legjobb debüt anyaga kétségtelenül a Human Ramentől érkezett. A kislemezre már nyáron sokan felkapták a fejüket, azóta pedig már sok helyen el lehetett kapni őket élőben is. Bárány Judit énekesnő messze az egyik legjobb új frontember jelenleg a szcénában, és egy elképesztően stabil hangszeres szekció van mögötte. Emellett nem mindenki kezd el kötögetni koncert közben. Belőlük lesz még valami!
Szalai Anna
Szalai Anna az év egyik legjobb lemezét hozta Dorozsmai Gergővel karöltve. Bár egyikük se ma kezdte a zenélést, sőt Gergő már rengeteg együttest megjárt, így duóban mégis most raktak ki először zenét. Reméljük lesz folytatása, mert a maga egyszerűségében, az albumon majdnem az összes dal hibátlan dalszerzői és szövegi szempontból is.
Sophie M
Még egy idei Kikeltetős felfedezettünk van, ők pedig a Sophie M. Pál és Dóri duója az egyik legkülönösebb produkció amivel ebben az évben lehetett találkozni. Szerintem még a legnagyobb vájtfülűek se tudnák bekategorizálni a műfajt amiben utaznak. Élőben elképesztő energiát hoznak magukkal, és remekül vetítik az előre felvett, és az élőben játszott sávokat.
+1 HOLI
Szerintem ezen nem kell sokat megmagyarázni. Azért nem is akartuk Holit rárakni a listára eredetileg, mert ugyan tavaly még nem került rá -bár már foglalkoztunk vele akkor is-, mostanra az egyik legnagyobb sztár lett a szcénában. Az egész nyár a Road Movie-ról szólt, szinte minden beszélgetésben előjött az „és te hallottad már ezt? / fúúúúú nagyon durva ez a srác / egy tizennyolcperces szám!” mondatok valamelyike. És ez teljes mértékben meg is érdemelt. Holi az egyik legőszintébb, legjobb arc az egész országban jelenleg, maradjon is ez így.
A felsorolt előadóktól egy-egy dalt playlist formában is megtaláltok alább, a BEBE, Hegedűs Józsi és a Denevér viszont sajnos hiányzik a platformról, ezért az ő zenéjüket csapassátok YouTube-on, SoundCloudon vagy ahol jól esik!
A Soviet Mondayről már többízben adtunk hírt a blogon, ezúttal már a harmadik single-jük jelenik meg. A ‘Somogy‘ az eddigieknél felszabadultabb, játékosabb, és kivételesen nem keletre, hanem nyugatra kacsint. Nehéz újat mondani az egész balatoni flessről, és hála az égnek nem is ezt próbálják meg a srácok, úgyhogy egy remek dalt kapunk, még annál is jobb vizuállal.
A dal fénypontja egyértelműen a refrénje, egy remek szólógitár futammal, amire jól illeszkedik Bíró Milán énekes/basszusgitáros picit rekedtes hangja. A dalról az együttes a következőket mesélte nekünk:
„A dal alapjait adó témákat még a Warshow idején írtuk meg, majd a Sovietben került befejezésre. Különlegessége, hogy míg a ‘Kirillt‘ és a ‘Gépészlányt‘ a karantén idején laptopon legóztuk össze, ennek kidolgozása már a próbateremben történt. Ennek megfelelően, bár ez a szám is teljes mértékben otthon került felvételre, hangszerelése már az élő felállásunkat tükrözi. A szövegét ismét Milán írta még nyáron, mely magyarázza a Balatoni témavilágot. Az első szövegváltozatban még szerepelt a helyszínt adó Somogy szó is, ezt azonban a végleges verziónak csak a címe őrzi. A szám vizuális világa még hozzánk képest is nagyon DIY lett, a mögötte húzódó koncepció a 80-as 90-es évek klipjeiben bőséget szimbolizáló nagyon gazdag húsleveseket idézi meg.”
