Öt év várakozás után megjelent a Cappuccino projekt első (igazán) nagylemeze. A kávé alias mögött azt a Korándi Dávidot tisztelhetjük, aki a Felső Tízezer egyik alapítója, és pár év után újra a tagja, és a Cappuccino projektben pedig a szó legszorosabb értelmében véve dalszerző.
Az új lemez az utak kifürkészhetetlen rögösek címet viseli, és rögtön egy dupla album lett. Vagy mégsem? Ez picit a hallgatóra van bízva. Történt ugyanis, hogy a dalok sorrendje nem feltétlen egyezik az A-oldal B-oldal felosztással. Míg sorrendben hallgatva egy teljes történetet követhetünk végig, a betűk által jelölt oldalak zeneileg osztják szét az albumot.
A lemez egy introval vezeti fel a történetet, ami egy posztapokaliptikus Magyarországon kezdődik, ahol a szereplők még egy utolsó estére elmennek Budapestre, mielőtt továbbállnának az országból. Az első rendes trekk a kezek, ami a veterán Cappuccino fanoknak rögtön szokatlan lehet, hiszen ez egy rendes zenekarral felvett dal lett, ami szerintem nagyon jól áll neki. Míg megvan a varázsa azoknak a daloknak, amiken Korándi Dávid egyedül játszik fel mindent, rögtön leszögezném, hogy a lemez legjobb pontjai ezek a rendes stúdiókörnyezetben felvett dalok.
A következő dal a belsőtűz (miért tunézia?) ami egy klasszikus singer-songwriter akusztikus gitár-ének-fütyülés kombó, és ezt a számot nekem bőven viszi a hátán a szöveg, ami az egyik legerősebb tulajdonsága a Cappuccino zenéknek. A soron következő promenade című dalhoz plusz infóként megtudhatjuk a lemez bandcampes leírásából, hogy az énekdallamot Cz-K Sebő írta. Nem mondom, hogy feltűnt volna enélkül, de így utólag nem meglepő a dolog.
Ezután jön a vidáman se, aminél muszáj tennem egy kis kitérőt. Szerintem a zenében az egyik legnagyobb kérdés, hogy mitől lesz valami „jó szám”. Énekelhet valaki szépen, lehetnek jó riffek, vagy fasza gitárszólók, vagy jó történetek, meglehetnek ezek a dolgok egyszerre is, de ettől még nem lesz valami jó szám. Jó számot írni elképesztően nehéz lehet, talán jó dalszerzőnek kell lenni hozzá. A vidáman se két éve már kikerült egyszer Bandcamp-re akkor én rongyosra hallgattam, kedvenc számom volt nagyjából abban az évben, egy szó mint száz, hihetetlenül szeretem ezt a dalt, és nagyon boldog vagyok tőle, hogy megint tudom hallgatni.
Ha valamiben Korándi Dávid ügyes, akkor az a jó számok írása, és ez azt hiszem a legfontosabb. És a vidáman se az egyik legjobb szám, amit az elmúlt években hallottam.
Az A-oldal még egy full zenekaros számmal, a belegabalyodással és egy klasszikusabb Cappuccinos tétellel zárul, ami a nem arra címet viseli, mindkettő remek dal, és talán egy régebbi Cappuccino kiadványnak itt vége is lenne, de ezúttal nem ez a helyzet.
A B-oldalról nehéz külön számonként beszélni, a dalok átfolynak egymásba, és nagyon sok mindenben hasonlítanak is. Ha a második oldal dalait behelyezzük az első oldal dalai közé (tudom, hogy nem egyszerű, de picit még figyeljetek) akkor igazából nagyon hosszú közjátékokat kapunk. Kibontakozik egy történet az Introban bemutatott pusztulásról, arról, hogy hogyan épült le a az emberi társadalom, kik okozták a végzetét, és miért is érdemeltük ezt meg.
A dalokban Korándi Dávid a narrátor szerepét ölti magára, bemutatja ezt a világot, azokat a városokat amiken keresztülmennek, először az amerikai helyzetről mesél, aztán Bolognáról, végül Lisszanbonba kalandozunk el. Az egész nekem sokkal inkább zenés hangoskönyv, mint könnyűzene. Az elmesélt történet közben a háttérben drónszerű hangzásokat kapunk, és az utolsó igazi dal, emellé egy erős mantrával zárja le a lemezt.
Talán picit erősen hangozhat, de szerintem így külön hallgatni a B-oldalt, nem sok értelme van, legalábbis számomra annyira nem izgalmas. Miután többször végighallgattam a lemezt, én valószínűleg az A-oldal után vagy abba fogom hagyni, vagy átrendezem magamnak a dalokat időrendi sorrendbe.
Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy kuka lenne az egész B-oldal, de szerintem így ömlesztve, a lemez második feleként egyszer működik max, de onnantól, hogy már ismerjük a történetet, nem üt akkorát. Abban az esetben viszont, ha közéillesztjük az első oldal pörgősebb dalainak, egy izgalmas és teljes konceptalbumot kapunk.
Összességében az utak kifürkészhetetlenül rögösek szerintem egy remek lemez, amit igazából a hallgató attól függően, hogy éppen hogy érzi magát, más formátumban is meghallgathat. Korándi Dávid újra megmutatta, hogy remek dalszerző, aki egészen kivételesen kreatív gitárzenét tud írni, és még úgy is, hogy struktúra picit túl lett gondolva, mindenkinek tudom ajánlani ezt az albumot.
A Cappuccino projekt tagjai jelenleg Balogh Gallus, Csordás Zita, Por Dani, Kelecsényi Donát és Korándi Dávid. A lemezen közreműködött még Bradák Soma, Hromkó István és Szabó Benedek. A borítót Balogh Gallus készítette egy hideg pécsi hétfő estén.
