Tavaly indult útjára a Zækar, nagyrészt olyan tagokkal, akikkel találkozhattunk már más produkciókban is. A nehezen leírható nevű együttesben ugyanis veterán Kikeltetős arcok is szerepelnek, hiszen Ambrus András basszusgitáros-énekes és Horváth Botond gitáros már 2016-ban elődöntősök voltak a Pons-szal, de mellettük felbukkan Beke István (ex-Ivan and the Parazol) is, akinek megszámlálhatatlan magyar kiszenekar köszönheti az elindulását, a doboknál pedig a szintén már veteránnak mondható Jimmy Dave-et találhatjuk. A Zækar viszont még csak most debütál, a Színcápa című négyszámos EP-vel, amit mi is meghallgattunk.

Az első dal a ‘Tavalyi hoe‘ címet viseli, ami a közepes szóvicctől eltekintve egy remek szám. Az előzőekben felsorolt zenészektől nem feltétlen lehetett egy ennyire jazzes beütésre számítani, de nagyon jól működik. Jók a szólók szólógitáron és billentyűn is, illetve külön tetszik a dal végén a dob és basszus egybefonódása.

A második dalban elhangzik az egyetlen nem saját szöveg, Pilinszky azonos című versét mondja el Ambrus András, az egésznek pedig picit olyan hangulata van, mint egy lassabb dalnak az utolsó Daft Punk lemezről, csak több gitárral. A kislemez második fele a ‘Világ HB‘ című dallal kezdődik, ami egy rendkívül chilles promója egy óriási házibulinak. Nekem szövegileg ez a kedvenc dalom a kiadványról, szinte látom az együttest, ahogy a megénekelt eseményen játszik. A zenészek képzettsége itt is szembetűnő, nem a szokványos magyaralter akkordmeneteket kapjuk.

Végül következik a kislemez címadó száma, ami egyben a legpörgősebb is. Több hangsúlyt kap a billentyű, és remek a dal harmadánál bejövő erősen bólogatós rész. Összességében jó debütanyag a Színcápa, az egyetlen problémám az EP-vel, hogy az egész picit „puhára” van keverve, ha ennek így van értelme, lehetnének bőven agresszívabban a zúzós részek, hangszerek torzításában, és énekben is. Várjuk a továbbiakat!

Képek: Nényei Lujza