Jövő héten kezdődik az ország egyik legkülönlegesebb kisfesztiválja, a Telek. A Teleket negyedjére rendezik meg Sátoraljaújhely és Sárospatak között félúton Köveshegyen. Az eseményre jellemző egyfajta különutasság, ami megnyilvánul a szervezők hozzáállása mellett a zenei felhozatalban, és a nem zenés programokban is.

Amikor a szervezőkkel beszélgettem a Telek idei felvonásával kapcsolatban, az egyik első dolog amit a lelkemre kötöttek az volt, hogy „ez nem egy fesztivál, ez a Telek”. Bár picit bénán hangozhat ez a kijelentés, van benne igazság. A Telek teljesen non-profit módon működik, az esetleges plusz bevételt Köveshegy egyik alapítványának adják, utak, és a vízhálózat fejlesztésére. Emellett térerő nem nagyon akad, illetve a legközelebbi igazán lakott terület egy komolyabb sétatávra található. A fesztiválozók így, mint más hasonló eseményeken, a fesztivál végére akarva-akaratlanul összebarátkoznak.

A zenei felhozatalba is olyan együtteseket, dj-ket hívnak el, akiknél azt érzik, tudnak azonosulni ezzel a világnézettel. A szervezők próbálnak minden évben új zenekarokat hívni, amik jövőre vagy akár pár év múlva már „befuthatnak”, de egyelőre még nincs akkora közönségük. Így alakult, hogy az idei legnagyobb nevek a Darage, a Muri no Muri, a TPSRPRT és a Denevér lettek.

Az elektronikus zenei felhozatal hasonló, itt fontos még megjegyezni, hogy a szervezők és az ő barátaik nagyrésze fellép a fesztiválon valamilyen szettel, ami ad egy kis házibuli érzést a programokhoz. A beszélgetésünk során a szervezők kiemelték, hogy a Teleken nincs az a (egyébként számomra is nagyon bosszantó) jelenség, amikor délelőtt tízig megy a zene a fesztiválon.

Zenei programok mellett rengeteg más program is van, amiknél a fókusz sokszor bevallottan a lokális történetek, érdekességek bemutatása. Legyen itt szó a környékbeli zsidóságról, az élelmiszer önrendelkezésről, de lesznek ettől független programok is, mint például a nagyon izgalmasnak hangzó bikini kötés.

Az idei fesztiválszezonban nincsen könnyű helyzetben egyik esemény szervezőgárdája sem. Az elszálló anyag- és szolgáltatásárak miatt erősen megnövekedtek a költségeik, amitől súlyosan elszálltak a fesztiválárak, ahogy az a Telex múlt hónapi cikkében is látszik. Ezzel párosul az infláció, ami erősen érinti az ország kis- és közepes fesztiváljainak a közönségét. Bár egyik már megrendezett fesztiválon se voltak kriminálisan kevesen, egyértelműen érezhető, hogy kevesebben mennek idén fesztiválozni.

A Telek szervezői is érzik ennek a hatását. A tavalyi év volt a legjobb évük eddig, ahol olyan fellépőkre táncolhattak át három napot a fesztiválozók, mint a Balaton, Deva vagy a Giliszta. Abban viszont reménykednek, hogy az elmúlt évek során sikerült egy olyan törzsközönséget kialakítaniuk, akiknek prioritás a Telek, és ha választani kell, akkor talán Köveshegyre mennének el leginkább.

Képek: Bornyi Márton, Makláry Ábrahám, Telenkó Zsombor, Szabó Dominik