Szerző: Kormos Kristóf
- A cikk írása után felhívták a figyelmünket rá, hogy a Kronoszinklasztikus Infundibulumnak tavaly már megjelent egy Józsefváros/Gólya című száma, szóval nem a CSNK az első aki egy dalt szentelt a Gólyának.
- A srácok a kislemez akváriumos bemutatója után folytatják első önálló turnéjukat, és még az évben bejárják az országot Soprontól Debrecenig. Ha Budapesten szeretnétek még egyszer elkapni őket idén, azt december 16-án tehetitek meg a Barba Negrában.
- A dalt itt tudjátok megvenni a Bandcampen, ha direktben a zenekart támogatnátok.
Izgalmas összművészeti projekttel debütál nálunk az Aladár a Csodaló Alkotóközösség. Az eredetileg duóként induló zenekar már 2020 óta aktív, Spotify-on 3 kislemezük és egy albumuk is hallgatható. Nemrég azonban öttagúvá bővültek, és mostani megjelenésükkel valami teljesen mást hoznak.
Baráti társaságukat, ahogy mondják, „az emberi személyiség, valamint a világ és művészetek titkainak, kincseinek felfedezésében rejlő öröm” kovácsolja össze, s megfér köztük egymás mellett pszichológus, grafikus, színész, matematikus, zenész és bölcsész is.
Első nagylemeze, a ‘Csillag‘ után egy újabb megjelenéssel örvendeztet meg minket idén Дeva. Pár napja hallgatható az ‘Emilyen’ című dal, mely az idén száz éve született Nemes Nagy Ágnes ‘Kerti tó’ című gyerekversének feldolgozása.
Az Utcáról Lakásba! Egyesület, vagy közismert nevén az ULE, egy nonprofit szervezet, akik hajléktalanságban és lakásszegénységben élő embereknek segítenek lakhatáshoz jutni üresen álló önkormányzati bérlakások felújításával, és azok szociális alapon történő bérbeadásával. A példamutató és hiánypótló humanitárius munkájuk kiadásainak jelentős részét különféle adományokból fedező egyesület minden évben szervez egy támogatói bulit is, ahol rendre színvonalas zenei produkciók adják a nevüket és támogatásukat az ügyhöz. A tavalyi, a Turbinában megrendezett eseményen a gitárzene volt a fókuszban; a műfaj olyan hazai közönségkedvencei léptek föl, mint Nóvé Soma, vagy a Ricsárdgír zenekar.
A hazai (ezen belül is a budapesti) alternatívzenei szcénának eléggé megvannak a jól felismerhető irányzatai, meghatározó műfajai, amik mentén nagy tételben termelődnek a sikeresebb, izgalmasabb projektek epigonjai is. Nemegyszer fullad érdektelenségbe egy adott szubzsáner, s így ez az egész mező; amin persze nem segít az a (sajnos általunk is időről-időre folytatott) gyakorlat, hogy szinte minden friss megjelenést a „zenei sokszínűség”, a „nem tudnám, és nem is akarom magunkat egy műfajba besorolni” szólamaival igyekeznek eladni.
Mindig felüdítő ezért olyan projektekkel találkozni, mint Szurdi Balázs alias Lighghty első albuma, a jazz és funk elemekkel dolgozó alternatív hip-hop hagyományaiból táplálkozó Dont trust the kid. Persze ez a vonal sem idegen itthon: a funky jazzes hangzást például a Mörk járatja talán leginkább csúcsra, Orlando többször is fellépett már a Budapest Jazz Club-ban, ráerősítve élőben a zenéjében amúgy is meglevő jazzes vonalra, és a Jazzbois is előszeretettel zenél együtt számos MC-vel, mint pl. Beton.Hofi vagy Co Lee.
Most kicsit belesétáltam a saját csapdámba, mert nem tudom igazából megmondani, hogy miben is áll Lighghty ’felüdítő’ újdonsága az utóbbiakhoz képest; az viszont biztos, hogy egy nagyon profin összerakott lemezről van szó, ami ráadásul szinte teljesen egyszemélyes munka eredménye.
„Az alapvető tervem a zenével az FKJ és Tom Misch szerű, egyszemélyes, multi-instrumentalista előadása a jelenlegi, alternatív hip-hop irányzatú (és nyilván a későbbi) zenéimnek, vegyítve gépi elemekkel.”
Jelenleg azonban még a Slapstick? nevű formációval együtt szólaltatják meg élőben a számokat, akiknek az albumon való közreműködés mellett (például a ’CATCH.ME’ végének gitárszólóját Molnár Barna, a zenekar gitárosának szerzeménye) egy közös számuk is van Lighghty-val, a ’Pale Blue Dot’. Így együtt a közelmúltban a bécsi Kram Ladenben, Budapesten pedig a MIXÁT udvarban, a Manyiban és a Három Holló színfalai közt is felléptek, és nagyban készülnek decemberi koncertjükre a Központban.
Az album viszont legnagyobbrészt Balázs munkája (kivéve például az albumborító artwork-öt, ami Szilágyi Hanga Luca alkotása), melyet több szempontból is meghatároz az elmúlt egy év, amikor készült. Ahogy elmondta, a lemez a régi szorongásokkal, esetenként irreleváns félelmekkel, rossz szokásokkal és berögződésekkel való leszámolás, az ezen keresztül való fejlődés lenyomata. Az ő szavaival:
„A lemez maga azért viseli a Don’t Trust the Kid nevet, mert ezeket az evidensen félrevezető érzéseket egy bennem lévő kisgyerek allegóriájával magyarázom, és picit az engem sokszor sokkoló, saját gyermetegségemet is támadom vele.”
Zenéjét, melyet nagyban inspirált többek közt a To Pimp a Butterfly, Mac Miller Circles-e és Extremely Bad Man Love is Pure című albuma is, szeánsz-szerűen egyedül dolgozva írja; a vokálok, a hangszeres részek és a mixmaster is mind saját munkája. Elmondása szerint szeretne ebben az irányban fejlődni, hogy minél inkább képes legyen önállóan termelni ezt a projektet – ennek jegyében pedig a londoni ICMP (Institute of Contemporary Music Performance) intézményében fogja folytatni tanulmányait.
A Dont trust the kid nyers, többféle irányba tapogatózó hangzásán persze abszolút érezhető még a keresgélés; én például nagyon örülnék, ha több olyan rap-központúbb trekket hallhatnánk majd, mint a ’NO.TIME’, ami szerintem az album egyik legerősebb száma. Ezzel együtt nagyon izgalmas lemez, és azt sejteti, hogy van még ott, ahonnan ez jött.
Aki nem hiszi, járjon utána a Spotin, vagy élőben december 14-én a Központban.
Az idén pont tíz éves Gólya presszó és közösségi ház, ismertebb nevén csak Gólya a budapesti fiatalság egy bizonyos szubkultúrájának központi, meghatározó helyszínévé nőtte ki magát fennállása alatt. A szövetkezet első saját, Bókay utcai fészke sokunk számára bír kiemelt érzelmi töltettel: a környék dzsentrifikálódását, high-tech irodaparkká történő mutációját utolsó túlélőként figyelő földszintes, századfordulós ház a Bohemian Betyars Csavargó című albumborítóján is felbukkan például. Persze messze nem ők az egyetlen zenekar, akiket erős szálak fűznek a pár éve már az Orczy térre költözött kocsmához, tánc- és közösségi térhez. Utóbbi ugyanígy elmondható a Csaknekedkislányról is, akik most egy dallal állítottak méltó emléket a helynek.
A zenekar két év után újabb albummal készülődik, ami holnapután, azaz november 11-én fog megjelenni, s ennek mintegy felvezetéseként pedig tegnap premierezett ’A Gólyában ma este’ című szám. Ehhez egy klip is készült, természetesen a Gólyában, Mandula Lujza rendezésében, Megyeri Dani operatőri munkájával, és még rengeteg stábtag és statiszta segítségével (akiknek a neve egyébként mind becsületesen fel van sorolva a klip végén). Ez az első CSNK-klip, ami nem Fatér Ambrus, a zenekar volt dobosa vezetésével készült, és érződik is a stílusbeli különbség a ’Tihany’, a Férfi album, vagy a ’Féltél szeretni’ csodás klipjeihez képest.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a mostani bármivel is rosszabb lenne: a színes, mozgalmas, eseménydús videó forgatása maga is nagy élmény volt, a kész alkotás pedig megkapó képet ad, és szerintem mindenkit megérint, elérzékenyít egy kicsit legalább, akinek fontos helyet foglal el a szívében a Gólya.
Izgalmas kérdés, hogy vajon a zenekar nevében implikált örök (de legalábbis a számok túlnyomó többségében tényleg meglévő) címzett ezen kimaradása vajon csak egyszeri alkalom, vagy a trend megváltozását jelzi.
Kislányok, házibulizó fiatalok és szövevényes szerelmi történetek helyett „punkok, mozgalmárok”, elvtársak, sőt, Marx és Engels, valamint az a bizonyos kísértet kerül középpontba – ami persze adja magát a budapesti balos közeg egyik legfontosabb helye kapcsán.
Én azért remélem, hogy ez nem marad kuriózum, és a „Rossz emberek, de jó Krákenek” kimerészkednek az olyan kérdések tengerére, amik nem is csak ezt a szubkultúrát, de akár a szélesebb közösségünket, társadalmunkat is meghatározzák. Na de holnapután ez úgyis kiderül. Addig is, menjetek a Gólyába, ezen a héten is csomó jó progi van ott.
Az Analog Balaton tagadhatatlanul a hazai alternatív színtér egyik húzónevévé nőtte ki magát az elmúlt években, de legkésőbb azóta, hogy tavaly megjelentették első nagylemezüket Lent címen. A kilencszámos albumot már most a klasszikusok közé sorolhatnánk: a külföldön már nagy karriert befutó, gitárzenét elektronikával ötvöző, kéttagú felállásra (amiben pl. a kanadai Bob Moses is utazik – akik előtt egyébként már lépett fel az Analog is) az itthoni közönség is abszolút vevőnek látszik. Persze Aba és Ákos sikerüknek már évek óta folyamatosan ágyaznak meg rendszeres fesztiváljelenlétükkel, turnéikkal, valamint a zenéjükkel való fáradhatatlan munkával. Ahogy Sajó Dávid velük készített beszélgetéséből is kiderül, a nagylemezt cirka tíz éven keresztül gyúrták, az egyes számokat nemegyszer a felismerhetetlenségig átdolgozva, közönség előtt is kipróbálva, mielőtt arra jutottak, hogy megérett az idő a felvételre. És ez persze igencsak hallatszik a minőségen.
Azt is tudhatjuk, hogy a Lent bőven nem tartalmazza mindegyik, már elkészült dalukat. A koncertjeik visszajáró közönsége nem egy számot ismerhet, ami nem került fel a korongra (ilyen például a frissen megjelent ’Féreg’ is) – így már csak idő kérdése volt, mikor érzik késznek a következő etapot. Aztán érkezett is a bejelentés még augusztusban, hogy nemsokára új anyaggal fognak előállni, amit az Akváriumban mutatnak majd be. A koncertre két hét alatt elfogyott minden jegy, a TicketSwapon pedig a buli hetében már több mint hatszázan vadásztak belépőkre. Ebbe a kellően felhypeolt hangulatba érkezett meg csütörtök délelőtt 11-kor a Csússz le című EP.
A négyszámos kislemez a tavalyi albumhoz képest más hangulatot, új színt hozott a mi Kikeltetőnket is megjárt Analog Balaton világába; első ránézésre egyel kevésbé borongós, egyel inkább excentrikusabb oldalát mutatja meg vele a páros.
„Elég vegyes hangulatú lett ez a kislemez, de a viszonylag személyes és melankolikus album után szerettünk volna kísérletezgetni valami mással. Alapvetően nem állandóan otthon szomorkodó arcok vagyunk. Az is része az életünknek, de egy egész lemez lehet elég volt a szorongásról, befordulásról.”
– mondja Zsuffa Aba.
A címadó dal kapásból világzenei hangulatú, táncra hívó nyitánnyal indít, amihez aztán csatlakozik a szokás szerint remek prozódiájú szöveg. A „gyere, neked tekerek egy cigarettát” sor nekem nagyon az Elefánt ’Nem számít’ című számát idézi – de lehet, csak azért, mert az EP-n később megjelenik Szendrői Csabi is. Nem ő az egyetlen vendégelőadó azonban a kislemezen, hiszen a ’Csússz le’ 6363, azaz Gege soraival folytatódik meglepetésszerűen. Én legalábbis rendesen megdöbbentem, hiszen a srácok eddig soha nem csináltak még közös számot mással, és Gege rap-verzéje nekem elsőre idegenül hatott az Analog Balatontól megszokott, otthonosan melankolikus zenei világban. Ez persze tudatos is lehet, hogy mintegy kirángassanak az eddig felépített komfortzónából. A dal második felének gitártémája az érthetetlenségig torzított emberi beszéddel viszont újra keserédesebb húrokat pendít meg, amelyek beilleszthetőek lennének akár az előző albumba is – végtére is a lecsúszás-lejövő témájához kellenek is ezek.
A második számot, a ’Zserbógalopp’-ot nyár óta ismerhettük már, és még egy emlékezetes klip is érkezett hozzá (amiről itt írtunk). A szöveg eleven négynegyedes lüktetése miatt, mint Aba szövegei általában, simán funkcionálna mondókaként vagy kántálásként is: „Nézd, elrepülök a madarak után, vérfolt nem marad a ruhán, rám még sose’ haragudtál, rám légyszi ne haragudjál”. (Mindenesetre sajnos tanulhatnának tőle a tüntetéseken mostanában elhangzó skandálások megalkotói.) A sorok tartalma cserébe elég eklektikus, sokkal inkább egy hangulatot, képet vázol fel, mintsem egy koherens sztorit. Ez az otthonülős, drogokkal átitatott érzés rokonítható az ’Acid’ szövegével – bár összefoglalja az extrovertáltabb hangulatot az előző albumhoz képest a „Rég lejöttem a magányról” félmondat. Az After podcast idézett részében arról is beszélt a páros, hogy a szövegcentrikusság helyett a több elektronika felé is terveznek elmozdulni – ezt az ígéretüket pedig most részben beváltották a ’Zserbógalopp’ hosszú instrumentális betétjével.
A ’Féreg’ témájából egyre inkább világossá válik, hogy összességében ez a kislemez sem mozdul el azért az eddigi borongós hangulattól – jóllehet, ezt a számot is játsszák már egy ideje, és ahogy a srácok mondták is, itt nem annyira egy éles váltásról van szó. A ’Féreg’ sorai újra az önmagunk emésztésének témáját hozzák be, a refrén keserű kitörése pedig az önvád talán legexplicitebb kifejezése a páros összes eddigi dalában.
Az Analog Balaton és az Elefánt zenekar rokonsága/barátsága köztudott, ennek a kapcsolatnak állít most mementót a maga káoszával az EP-nek méltó és markáns lezárást adó ’Pupilla’, amin a Superflake közreműködése mellett Szendrői Csabi veszi át az énekes szerepét teljes mértékben. A dal így egy nagyon izgalmas fúziója lesz a két zenekar zenei- és szövegvilágának, és ha eddig nem lett volna az, most végképp nyilvánvalóvá válik a kettejük közti szoros viszony. A még Szendrői Csabihoz képest is igencsak kaotikus dalszöveg leginkább az Elefánt Gomoly albumát idézte fel bennem – „az éjszaka mély szakadása” az ’Alszik’ című dalból lehet ismerős. A zárószám hozza az Analog eddigi „legbaszatósabb” perceit is, ezzel lekerekítve, és zaklatott formában fejezve be a kislemezt – ami a Lent-et befejező ’Könnyű’ melankóliájához képest egyértelmű kontrasztot állít.
Fotók: Analog Balaton, sinco
Annak, aki régebb óta követi a KERETet, a SYNONYMS neve ismerős lehet: a duót már 2020-ban az izgalmas újdonságok listáján említettük, 2021-ben azonos nevű albumuk szerepelt a 20 azévi kedvencünk között, azóta pedig egy interjút is készítettünk velük idei három számos EP-jük, a ‘Segments’ kapcsán. Ezek után semmiképp nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az utóbbi kislemezhez most folytatás érkezett a szintén három dalt tartalmazó ‘Territory’ formájában.
A Christopher Waverként is ismert Huszár Kristófból, valamint az Isle of Man Matos Gergőjéből álló formációra jellemző, hogy zenei anyagaikat folytatásosan, mintegy sorozatszerűen jelentetik meg: 2021-es albumukat nyolc hónapon keresztül számról-számra ismerhettük meg. Ez a filmek világát idéző építkezés most folytatódik, ugyanis a két idei EP-hez (amelyek az albumborítót tekintve is egy sorba illeszkednek) még egy harmadik is társulni fog, ahogyan azt megtudhattuk.
Ha ez nem lenne elég, az új korong címadó dalához egy egészen különleges (fú, tudom mennyire elcsépelt ez a fordulat, és minden szinonimája, de eskü ez most tényleg az) klipet is kaptunk, amelyet egy mesterséges intelligencia segítségével készítettek a srácok.
„A klip egy kísérlet eredménye, amivel azt kerestük, hogyan lehet ezekkel a technológiákkal mozgóképes történetet mesélni, amit magunkénak is érzünk, hogyan tudjuk használni, mint új eszközt az önkifejezésre. Egy szövegbevitel alapú rendszert használtunk a képek elkészítésére, az utasítások közt mindig szerepelt Budapest, és valamilyen módon a közép-európai hangulat. Kerestük, hogy mit tudunk kifordítani belőle egy disztópikus, hanyatló, összeomló társadalom tematikája mentén.
A videóban ahogy haladunk előre, egyre nagyobb a káosz, háború, utána valamiféle posztapokaliptikus hangulatok, amit a végén felváltanak a természetbelibb képek az emberi jelenlét hiányában.”
mesélte Huszár Kristóf.
A most fiatal felnőtt generáció problémáit, szorongásait melankolikus hangulatú dalaiban feldolgozó Barkóczi Noémi zenéjére mindig kellemes elmerengeni, ilyenkor ősszel aztán meg kifejezetten is jólesik, akárcsak egy meleg sál. Az énekes-dalszerző tavaly, mindannyiunk legnagyobb örömére, újabb albummal lepett meg bennünket négy év kihagyás után. A címadó ‘Dolgom volt’ névre keresztelt dalhoz már akkor készült egy klip, most pedig kaptunk mégegyet, szintén Balogh Ádám rendezésében.
Házibulizós klipekből már Dunát lehetne rekeszteni, azonban a ‘Nagyvillanyok‘-hoz készült darab viszonylag új megközelítési módra mutat rá a téma kapcsán. Mind tudjuk ugyanis, hogy egy kényelmesen zsúfolt belvárosi házibuli félhomályában legalább annyira könnyű magányosnak lenni, mint a legnépszerűbbnek. Noémi vendégül lát minket ebben a buliban, ahol vele közösen lesz lehetőségünk a szemlélődésre, az ábrándozásra és akár az önvizsgálatra.
„Ez az a dal, amivel talán a legtöbb ember rezonál. Hamar érződött a koncerteken, hogy jelent valamit a közönségnek, szeretik velünk énekelni, szóval nem volt kérdés, hogy kell neki egy klip.
Maga a szám arról a magányos érzésről szól, amikor magunkat a környezetünkhöz hasonlítjuk és úgy érezzük, a többi ember sokkal felszabadultabb, bátrabb, önazonosabb. Ez egyfajta illúzió, mert a többieket csak kívülről látjuk, magunkat pedig belülről, az összes vívódásunkkal együtt ismerjük.”
– meséli az énekes-dalszerző.
Az ötlet és a koncepció Balogh Ádám rendezőtől érkezett, aki eredetileg a ‘Nagyvillanyok’-nak szeretett volna klipet csinálni még a nagylemez megjelenése előtt, de valamiért akkor inkább a ‘Dolgom volt‘-ból lett a felvezető videó. Ezért is vannak egymásra rímelések a két klipben, egyfajta mini történetmesélést hozott össze Ádám.
„Alapvetően egy olyan klipben gondolkodtunk, ami a dal hangulatára reagál, annak a képi megfelelője. Olyan környezetet szerettünk volna bemutatni, ahol a szociális szorongások, a vágyódás és akár az irigység is felerősödik, és ennek jó terepe lehet egy házibuli. A klipben Noémi a főszereplő, aki a lakás különböző pontjairól énekel, miközben nézegeti az embereket, akik első ránézésre komfortosan érzik magukat. Mi pedig kis apróságokkal próbáltuk szemléltetni, hogy valahol mégis mindenki úgy érez, ahogy az a dalszövegben is megjelenik. Ez egyfajta kollektív magány is valahol, de egyben mégis megnyugtató, hogy sokan vagyunk ebben a cipőben.
Számomra a vágyódásról és a bátorság hiányáról szól ez a szám. Arról a bénító érzésről, hogy egy új környezetben, társaságban mennyire jó lenne olyannak lenni mint ő ott a terem közepén, aki mer önmaga lenni.”
– meséli Balogh Ádám.
Míg a ‘Dolgom volt’ videóklipje egyfős stábbal, Noémi főszereplésével, pár óra alatt és egy mobiltelefonnal készült, a ‘Nagyvillanyok’ esetében egy komolyabb csapat állt össze a háttérben. Hosszas előkészületet követően, egy gyakorlatilag rögtönzött stáb dolgozott együtt, sokan korábban nem ismerték egymást, a forgatás napján találkoztak először. Ez a nagyon jól működő crew Balogh Ádám rendezőből, Molnár Zoli operatőrből, Ganzer Balázs világosítóból, Bácskai Julcsi vágóból és Szombath Mátéból állt össze, aki a fényelésért volt felelős. A zenekar minden tagja feltűnik a videóban, melléjük a csapat barátai és egy Instagram-sztoriban közzétett felhívásnak köszönhetően Noémi követői csatlakoztak, így jött össze közel 30 ember.
Ha nektek is megjött a kedvetek beburkolózni Barkóczi Noémi zenéjébe, és ezt egy koncerten tennétek, azt Budapesten idén egyetlen alkalommal, december 16-án tehetitek meg az A38-on, ahol a Felső Tízezer is felüti majd a fejét.
A Flanger Kids névre keresztelt bedroom pop duó, Szczuka Panka és Gyarmati Fanny projektje az elmúlt két évben bámulatos karriert futott be. Ahogy arról annak idején már írtunk, 2020-ban igencsak elegánsan gyakorlatilag a Telekom Electronic Beats válogatáslemezén debütáltak ‘In your Room‘ című számukkal, aztán egykettőre leszerződtette őket a hazai elektronikuszenei élet egyik legnagyobb neve, Zságer Balázs, a Move Gently Recordshoz.
Azóta teljesülhetett az az egyik interjújukban említett vágyuk is, hogy végigturnézzanak egy fesztiválszezont: idén nyáron többek között a Campuson, valamint az először megrendezésre kerülő Recorderen is felléphettek. Egy arra vonatkozó kérdésre pedig, hogy kikkel koncerteznének legszívesebben, elsők közt említették Дevat és Ohnodyt – most szeptemberben pedig a három formáció már a Budapest Park közönsége előtt adott közös koncertet.
A tavalyi Kikeltető shortlistjét is megjáró páros sikerén abból a szempontból mondjuk nem érdemes csodálkoznunk, hogy mind Fanny, mind Panka a Zeneakadémiát megjárt, profi zenészek. 2021-es ‘Dreaming of a Better World‘ címen megjelent EP-jük után (amely nálunk debütált) idén október végén újabb kislemezzel készülnek folytatni otthonos hangulatú zenei világuk építését. A Petőfi Kulturális Ügynökség Nagylemez programjának keretében felvett EP előfutáraként hallgathatjuk meg most ‘Start Over‘ című dalukat, amihez egy lélegzetelállító klip is készült.
Panka: A ‘Start Over‘ témáját egy tavaszi berlini utazás indította el bennem. Életemben először gondolkodtam el azon komolyabban, hogy mi történne, ha nem Magyarországon élnék, mit kapnék ettől és mi lenne az, amit itt kellene hagynom, ha elmegyek. Ezt a nehéz dilemmát próbáltam meg körüljárni a dalszövegben, ami rajtam kívül azt hiszem sok más fiatalt is foglalkoztat mostanában.
Fanny: Az új EP-nk anyaga az eddigieknél jóval elektronikusabbra sikerült, sokszor egy-egy hangminta vagy hangszín indította el a számok születését. A ‘Start Over‘ esetében ez a Buchla Music Easel nevű szintetizátor volt, ami már önmagában úgy szól, mintha nem evilági lenne, illetve kipróbáltunk különböző ütőhangszeres hangmintát is, hogy élőbb és teltebb grooveot kapjunk.
A dalhoz Regős Ábel rendezett fantasztikus videoklipet egyedi technika segítségével: kb. 1500 fényképet készített Ficsór Zsolt fotóssal együtt, majd egy régebbi fekete-fehér nyomtatóval kinyomtatta azokat, rájuk festett és visszafotózta őket.
A koncerteken zenekarrá egészülő duót a hónapban kétszer is elkaphatjátok élőben, amíg az új EP-re várakoztok: nyolcadikán a Három Hollóban, huszonharmadikán pedig a Magyar Zene Házában, Nilüfer Yanya előtt lépnek fel.
Mint arról már írtunk, a Budapest-szerte számos projektben részt vállaló, gazdag zenei múlttal, jelennel (és minden bizonnyal jövővel) rendelkező Csernovszky Márk oly sok szerepvállalása, valamint 2020-as komolyzenei kislemeze, az Elmepalota után most először önálló könnyűzenei anyaggal készül előrukkolni. Az EP-t beharangozó Hold után már hallgatható a zeneszerző-zongorista első saját könnyűzenei kislemeze, az Aranykor is, amelyen komolyzenészek, jazz-zenészek és könnyűzenészek is közreműködnek.
“A lemez készítésében nagyjából 30 alkotó vállalt szerepet valamilyen formában, és mivel nulla forintunk volt elkészíteni, elég hosszúra nyúlt a folyamat.
Az EP-t több mint három és fél éven át készítettük a bátyámmal, ezek az évek ráadásul olyan tömények voltak, hogy ha megpróbálok visszaemlékezni arra, hogyan születtek a számok és honnan jött a koncepció, olyan érzésem van, mintha újra kellene érettségiznem (van olyan szám, ami addigra már kész volt). Mindenesetre legelőször Lázár Ágostonnak, Vidakovich Béninek, Klausz Ádinak, Cseri Hannának, Nagy Emmának, a bátyámnak, és a húgomnak mutattam meg a számok vázlatait, akik mind nagyon fontos szereplői a lemeznek.” – nyilatkozta Márk az EP-ről.
A kislemez első számát, a Holdat a Budapesti nagy kaszárnya című népdal feldolgozása követi. Ebben közreműködik Cseri Hanna, a néhai cseriHannák zenekar énekese és színházi rendező, valamint Lázár Ágoston, az Esti Kornél dobosa, Ferge Elizabet hárfaművész és Vidakovich Benjámin basszusklarinétos.
Ezután a Halk eső című, kortárs jazz-elemekkel dolgozó szám következik. A szöveg Hirsch Máté egyik versciklusából származik, amiben egy kertvárosi éjjel szakaszait írta meg óránként, alkonytól pirkadatig. A szám eredetileg a Kibernetikus Kalandorok vándorszínházi társulat számára íródott. Előadói Nagy Emma énekesnő, akinek elektronikus zenei projektje és jazz-quintetje is van, illetve Klausz Ádám, a Barabás Lőrinc Quartet, a Deep Glaze és a Nagy Emma Quintet dobosa. Az EP-t egy dobok nélküli dal, a Stáblista zárja.
“A számban szerepel egy alkalmi nőikar, amelyben nővérem és húgom is énekel, valamint vonósok is, név szerint Kertész Endre, Dénes Ábel, Kalocsai András és Rátkay Áron. A szólisták között Nagy Emma és Cseri Hanna mellett feltűnik unokahúgom, Vincze Janka is, akivel több felvételt is csináltunk: a szám elején már 12 évesen énekel, a végére pedig visszafordul az idő, és a 10 éves korában felvett sávjai hallhatóak.” – írta a számról Márk.
Producerként természetesen továbbra is Márk bátyja, Csernovszky Márton dolgozott az albumon. Az artwork Vermes Nóra munkáját dicséri, a masterelésért pedig Harmath Szabolcs a felelős.