Idén nyáron harmadik single-jével jelentkezik az (ismét) új felállásban zenélő hari_drama. Az rnb, neo-soul, jazz és pop elemekből építkező kollektíva legújabb számához, az Eyelids-hoz Séra Szilvia grafikus álmodott izgalmas videoklipet, amelyben leszbikus molylepkék találnak egymásra a nagyvárosi éjszakában. Premier.

A hari_drama még mindig az egyik legkülönlegesebb színfolt a magyar underground könnyűzene palettáján. Alkotómunkájuk legfontosabb vezérelvei, meghatározói jegyei a szabadság és a folytonos változás: ahogy a zenekar tagjai is folyamatosan áramlanak (több tucat zenész fordult már meg köreikben, és egy éve sem volt ugyanaz a zenekar, mint épp most), úgy a dalok is folyton változnak – ahogy egy korábbi interjúban fogalmaztak: egy dalt nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Közös munkájukban elsőrendű fontosságú, hogy mindenki a lehető legszabadabban, külső elvárások nélkül bontakoztathassa ki magát egy zeneileg laza struktúrában, amely sok improvizációra ad teret. A zenei ötletek, az energiák úgy áradnak ebben a folyamatban, ahogy azt jelszavuk is érzékelteti: limitless, undying love. Ezt az életérzést, vagy inkább ars poeticát, talán az Atlantis című számuk néhány sora írja le legszebben:

The message is simple:
we’re turning to kernels of dust in the sunset, eternal
And until we get there
there isn’t a divinity that could stop us
combining in all of the patterns

A fenti trekk még egy szempontból különösen fontos: egy ébredésről, egy új kezdetről ad számot – ami a most megjelenő ’Eyelids’-ra is igaz. A „lírai én” mintha egy rossz álomból ébredne, realizálja, hogy az élet szebb, mint eddig gondolta, és hogy van értelme élni azt. Mind porból lettünk, és porrá leszünk, a dolog vége már meg van írva – ami addig történik, annak viszont mi vagyunk az urai, és senki vissza nem tarthat minket attól, hogy szabadon kísérletezzünk, megtapasztaljuk, és megvalósítsuk magunkat – és egymást. Ez az az üzenet, ami azt az emberközeli hitelességet, szabad önreprezentációt, skatulyák nélküli kitárulkozást és termékeny keveredést motiválja és lehetővé teszi, és amely a zenekart leginkább meghatározza.

Az elengedés, felszabadulás, kitárulkozás témája a zenekar e nyáron megjelent három új dalán is végigvonul, amelyek együtt izgalmas egységet alkotnak. A ’Cosmic Runaway’ hasonló elveszettség-élménnyel kezdődik, mint az Atlantis, és ugyanúgy a feloldás ígérete felé tart, amit a legjobban talán az „emlékezz önmagadra!” felszólítás rögzít. A „kozmikus szökevény” dühös a világra, és önmagával is van rendeznivalója, amire a cím sugalmazása szerint egy jó megoldás van: a kiszabadulás, a szökés, kilépés valami rossz körből, az ide-oda hintázásból.

A következő single, az augusztus elején megjelent ’Psalm’ ebből az irányból olvasva mintha azt az energiát rögzítené, amely a Cosmic Runaway „céltalan vándorát” is előreviheti, átsegítheti a nehéz pontokon, amikor úgy tűnik, nem képes felnőni a feladathoz. Ez az energia pedig, mint ahogy a hari_dramat mozgató hajtóerő is, csakis a szívből jöhet: a szív suttogja azt a zsoltárt, amely a béklyóink, a szorongásaink, a minket gúzsba kötő nehézségek elengedéséről szól, és amely az életre, a boldogságra, a felszabadulásra hív.

A most megjelenő ’Eyelids’ sok szempontból ezeket a motívumokat viszi tovább – a dal nyitó sorai az Atlantisra való utalásként is értelmezhetőek (’even the dust dares to be danced with’). Egy frissen nyiladozó szerelem történetét ismerjük meg, amellyel kapcsolatban valahogy mégis úgy érzi magát az ember, mintha már végtelen megelőző életen keresztül ismerték, szerették volna egymást a másikkal. Így a szerelem beteljesítése valójában egy visszatérésként, emlékezésként jelenik meg, amihez csak le kell törölni a rozsdát a szemhéjunkról. Ahogy a „kozmikus szökevény”, az ’Eyelids’ is valami eleve bennünk rejlő teljességhez, boldogsághoz való visszatalálásról szól, amelynek kulcsa ezúttal a másik ember, aki mellett igazán teljesnek érezheted magad. „As if there was any reason to be alive but you”.  

Séra Szilvia klipje termékeny és csodaszép kiegészítést nyújt mindehhez. A videóban a főszereplő molylepkét, aki nem találja helyét a rovar-nagyváros éjszakájában, újdonsült (vagy réges-régi?) párja kivezeti a természetbe, ahol levetkőzik lepke-bőrüket, hátrahagyják addigi életüket („don’t spare my life”), és boldogan szaladnak el a fák közé. Ahogy a levedlett külső alatt megtalált másik én így az előző élet megfelelője, a természetbe való visszatérés örök toposza a már végtelen idők óta létező szerelem újra megtalálásának metaforájaként jelenik meg. Az a rettentően kifejező meglepettség, hüledezés pedig, ami a főszereplő arcára kiül, ahogy meglátja bőrének, így önmagának régebbi rétegét, egyedien és pontosan érzékelteti azt a csodát, amiről a dal szól.

A zenei felépítés szintén fontos részét adja a történetnek. A szám alapjául szolgáló, feszültséggel teli, poliritmikus riff a keresés, a nyughatatlanság hangulatát adja vissza, az ezzel viszonylag egyenletesen váltakozó, és végül az egész dalt is záró nyugodtabb figura pedig mintha a feloldozást, és az egymásra találás reményét sejtetné.

A hari_drama szellemiségét az is jól mutatja, hogy mindez az összetett, komplex jelentéseket működtető struktúra sokkal inkább érzésből, mint alapos tervezésből született. Saját elmondása alapján ez a dal az alapító Mushu Israel zenei karrierjének egyik legösztönösebb pillanatát jelenti, és mindez a „káosz és szerelem” mindössze 20 perc alatt született. „Ez az egyik első dal, amit tényleg teljesen végig én komponáltam akkordok tekintetében, de semennyire nem gondolkodtam azon, hogy ez micsoda, mintsem, hogy milyen érzés, mennyire őszintén idézi elő azt, amit érzek” – mondta az énekes.

A dal rögzített verzióján a jelenleg nyolctagú zenekar mellett Huszti Boldizsár jazztrombitás is közreműködött, a keverés a Jazzboisból és a Makrohangból ismert Czirják Tamás munkáját dicséri, a felvételre pedig a Délibáb stúdióban került sor Kovács Balázs és Gaál Dániel kezei alatt.
De, ahogy írtam, a felvételek mindig csak egy szeletét, éppen aktuális verzióját mutatják meg a hari_drama folyton alakuló alkotómunkájának. Mindenképp ajánlom, hogy élőben is nézzétek meg őket, hogy mélyebben megtapasztalhassátok ezeket a meditatív, magukkal ragadó energiákat.

• Ezt legközelebb szeptember 26-án tudjátok megtenni az A38-on, esemény itt!