Itt az új Analog Balaton EP, turné érdekel?
október 26, 2022

Az Analog Balaton tagadhatatlanul a hazai alternatív színtér egyik húzónevévé nőtte ki magát az elmúlt években, de legkésőbb azóta, hogy tavaly megjelentették első nagylemezüket Lent címen. A kilencszámos albumot már most a klasszikusok közé sorolhatnánk: a külföldön már nagy karriert befutó, gitárzenét elektronikával ötvöző, kéttagú felállásra (amiben pl. a kanadai Bob Moses is utazik – akik előtt egyébként már lépett fel az Analog is) az itthoni közönség is abszolút vevőnek látszik. Persze Aba és Ákos sikerüknek már évek óta folyamatosan ágyaznak meg rendszeres fesztiváljelenlétükkel, turnéikkal, valamint a zenéjükkel való fáradhatatlan munkával. Ahogy Sajó Dávid velük készített beszélgetéséből is kiderül, a nagylemezt cirka tíz éven keresztül gyúrták, az egyes számokat nemegyszer a felismerhetetlenségig átdolgozva, közönség előtt is kipróbálva, mielőtt arra jutottak, hogy megérett az idő a felvételre. És ez persze igencsak hallatszik a minőségen.

Azt is tudhatjuk, hogy a Lent bőven nem tartalmazza mindegyik, már elkészült dalukat. A koncertjeik visszajáró közönsége nem egy számot ismerhet, ami nem került fel a korongra (ilyen például a frissen megjelent ’Féreg’ is) – így már csak idő kérdése volt, mikor érzik késznek a következő etapot. Aztán érkezett is a bejelentés még augusztusban, hogy nemsokára új anyaggal fognak előállni, amit az Akváriumban mutatnak majd be. A koncertre két hét alatt elfogyott minden jegy, a TicketSwapon pedig a buli hetében már több mint hatszázan vadásztak belépőkre. Ebbe a kellően felhypeolt hangulatba érkezett meg csütörtök délelőtt 11-kor a Csússz le című EP.

A négyszámos kislemez a tavalyi albumhoz képest más hangulatot, új színt hozott a mi Kikeltetőnket is megjárt Analog Balaton világába; első ránézésre egyel kevésbé borongós, egyel inkább excentrikusabb oldalát mutatja meg vele a páros.

„Elég vegyes hangulatú lett ez a kislemez, de a viszonylag személyes és melankolikus album után szerettünk volna kísérletezgetni valami mással. Alapvetően nem állandóan otthon szomorkodó arcok vagyunk. Az is része az életünknek, de egy egész lemez lehet elég volt a szorongásról, befordulásról.”

– mondja Zsuffa Aba.

A címadó dal kapásból világzenei hangulatú, táncra hívó nyitánnyal indít, amihez aztán csatlakozik a szokás szerint remek prozódiájú szöveg. A „gyere, neked tekerek egy cigarettát” sor nekem nagyon az ElefántNem számít’ című számát idézi – de lehet, csak azért, mert az EP-n később megjelenik Szendrői Csabi is. Nem ő az egyetlen vendégelőadó azonban a kislemezen, hiszen a ’Csússz le6363, azaz Gege soraival folytatódik meglepetésszerűen. Én legalábbis rendesen megdöbbentem, hiszen a srácok eddig soha nem csináltak még közös számot mással, és Gege rap-verzéje nekem elsőre idegenül hatott az Analog Balatontól megszokott, otthonosan melankolikus zenei világban. Ez persze tudatos is lehet, hogy mintegy kirángassanak az eddig felépített komfortzónából. A dal második felének gitártémája az érthetetlenségig torzított emberi beszéddel viszont újra keserédesebb húrokat pendít meg, amelyek beilleszthetőek lennének akár az előző albumba is – végtére is a lecsúszás-lejövő témájához kellenek is ezek.

A második számot, a ’Zserbógalopp’-ot nyár óta ismerhettük már, és még egy emlékezetes klip is érkezett hozzá (amiről itt írtunk). A szöveg eleven négynegyedes lüktetése miatt, mint Aba szövegei általában, simán funkcionálna mondókaként vagy kántálásként is: „Nézd, elrepülök a madarak után, vérfolt nem marad a ruhán, rám még sose’ haragudtál, rám légyszi ne haragudjál”. (Mindenesetre sajnos tanulhatnának tőle a tüntetéseken mostanában elhangzó skandálások megalkotói.) A sorok tartalma cserébe elég eklektikus, sokkal inkább egy hangulatot, képet vázol fel, mintsem egy koherens sztorit. Ez az otthonülős, drogokkal átitatott érzés rokonítható az ’Acid’ szövegével – bár összefoglalja az extrovertáltabb hangulatot az előző albumhoz képest a „Rég lejöttem a magányról” félmondat. Az After podcast idézett részében arról is beszélt a páros, hogy a szövegcentrikusság helyett a több elektronika felé is terveznek elmozdulni – ezt az ígéretüket pedig most részben beváltották a ’Zserbógalopp’ hosszú instrumentális betétjével.

A ’Féreg’ témájából egyre inkább világossá válik, hogy összességében ez a kislemez sem mozdul el azért az eddigi borongós hangulattól – jóllehet, ezt a számot is játsszák már egy ideje, és ahogy a srácok mondták is, itt nem annyira egy éles váltásról van szó. A ’Féreg’ sorai újra az önmagunk emésztésének témáját hozzák be, a refrén keserű kitörése pedig az önvád talán legexplicitebb kifejezése a páros összes eddigi dalában.

Az Analog Balaton és az Elefánt zenekar rokonsága/barátsága köztudott, ennek a kapcsolatnak állít most mementót a maga káoszával az EP-nek méltó és markáns lezárást adó ’Pupilla’, amin a Superflake közreműködése mellett Szendrői Csabi veszi át az énekes szerepét teljes mértékben. A dal így egy nagyon izgalmas fúziója lesz a két zenekar zenei- és szövegvilágának, és ha eddig nem lett volna az, most végképp nyilvánvalóvá válik a kettejük közti szoros viszony. A még Szendrői Csabihoz képest is igencsak kaotikus dalszöveg leginkább az Elefánt Gomoly albumát idézte fel bennem – „az éjszaka mély szakadása” az ’Alszik’ című dalból lehet ismerős. A zárószám hozza az Analog eddigi „legbaszatósabb” perceit is, ezzel lekerekítve, és zaklatott formában fejezve be a kislemezt – ami a Lent-et befejező ’Könnyű’ melankóliájához képest egyértelmű kontrasztot állít.

  • A srácok a kislemez akváriumos bemutatója után folytatják első önálló turnéjukat, és még az évben bejárják az országot Soprontól Debrecenig. Ha Budapesten szeretnétek még egyszer elkapni őket idén, azt december 16-án tehetitek meg a Barba Negrában.

Fotók: Analog Balaton, sinco