Szerző: Szponzorált
- Ha megjött a kedvetek, és esetleg élőben szeretnétek megnézni a bulit, akkor először is sok szerencsét, de ha nem jut jegy, ne csüggedjetek, hívjátok át otthonra a spanjaitokat, és rakjátok ki a tv-re a streamet!
- Itt ráadásul nem áll meg a misszió, szeptember 11-én Orfűn folytatja az országjárást a Telekom Electronic Beats egy hasonló, az életet újraindító eseménnyel.
- A TEB csapata már a vírushelyzet hajnalán is aktívkodott – a legjobb hazai karaténzenékből összeállított tripla válogatásukat is érdemes lesz elővenni egy kis hangolódásra.
A Flanger Kids lesz az előzenekar a Selected Sounds és a Magyar Zene Háza szervezésében megvalósuló Nilüfer Yanya koncerten most vasárnap. A koncertre még kaphatóak jegyek, ezen a linken.
A tavaly Kikeltető shortlistes Flanger Kidsre már a 2020 végi új előadókat listázó cikkünkben felfigyeltünk, azóta pedig nem egy megjelenésük premierezett nálunk. Legutóbb pont a fentebb hallható/látható dalukról írtunk ebben a cikkben, ahol a lányok is beszéltek az alkotói folyamatról. A Flanger Kids egyébként Devával együtt a Zságer Balázs neve által fémjelezett Move Gently Recordsnál jelenteti meg a zenéit.
Az este fő fellépője Nilüfer Yanya lesz, aki az idén megjelent indie-rockos post-punkos Painless című lemezét mutatja be. Nem mindennapi előadóknak volt már turnétársa hiszen, fellépett The xx, Mitski, Sharon Van Etten társaságában is.
Az utóbbi években sorra jelentek meg, majd tűntek el itthon az erdei bulik, ezek zászlóshajója volt a Csörgő Marci (Telemala), Kurucz Andris (Adis Is OK) és Kelemen Kristóf által 2018-ban létrehozott SANTSAT, ami az akkori meghívásos és becsületkasszás rendszeren alapuló bulikból mára egy komolyan szervezett, rendszeres szabadtéri mikrofesztivállá nőtte ki magát. Az idei szezonban pedig először nyitnak olyan élőzenei produkciók felé, mint a május 28-án fellépő Deep Glaze.
Az alapítókban, miután több külföldön töltött év után hazaértek, megszületett az igény egy olyan nappali szabadtéri bulira, ami érzékeny a hangulatra és közben izgalmas külföldi selectorokat sorakoztat fel a pult mögé. Bár egyes eseményeken ezek az elemek külön-külön fellelhetőek voltak, nem volt egy olyan rendezvény sem, ami ezeket egyben megvalósította volna, ezért megszerveztek egy olyan bulit, amire ők maguk is szívesen elmennének. Jegyek és hivatalos promóció ilyenkor még nem volt, a szervezők egy privát Facebook eseményre hívták meg ismerőseiket, a hangrendszert ők maguk, láthatósági mellénnyel álcázva tolták fel a hegyre. A bulira pedig meghívták a Brazil producert, R Vincenzo-t aki annyira jó időben játszotta le a Toto – Africa című számot, hogy annak rögtön híre ment a mikroközösségen belül.
Évekkel később is emlegették, hogy az a szett olyat adott, ami azóta is az emberekkel maradt.
mondta Csörgő Marci
A SANTSAT azóta átment pár változáson, de esszenciájában ugyanaz maradt. Az esemény fizetőssé vált, mivel akármilyen jól is hangzik, becsületkasszás alapon nem lehet klassz külföldi előadókat hívni. A privát Facebook eseményről először publikusra váltottak, viszont mostanában elkezdtek eltávolodni a platformtól, így a bulik már a weboldalukon is megtalálhatóak, az első jegyeket pedig csak hírlevélen keresztül lehet megvásárolni.
Megmaradt viszont az igényes és természetközeli környezet, a szervezők által gondosan válogatott fellépők, és a SANTSAT fontos filozófiája, a Peak Theory, vagyis az, hogy a bulit a hangulat tetőpontján kell lezárni, így mindenki a jó élményt viszi haza.
Ha a tetőponton hazamegyünk, akkor az fog megmaradni, hogy ez egy iszonyatosan jó buli volt. Nem kell megvárni azt, amikor már nem érzed jól magad.
mesélte Marci a Peak Theory kapcsán
Az előző években már sok-sok élménnyel térhettek haza a santsatozók, legyen szó jógáról, tai chi-ról vagy illatbárról. Az idei szezonban pedig lesz interaktív színház, kortárs tánc, és zenei téren is nyitnak több szubkultúra felé ugyanis májusban a Deep Glaze, júniusban a WAVY formáció, augusztusban pedig a Hari_drama vendégeskedik majd a pikniken. Így az ember akkor is találhat magának tetsző programot, ha nem feltétlen szerelmese az elektronikus zenének, de egy jó frizbizéssel és koncerttel töltött nap után akár pozitívan csalódhat az esti szettekben.
A SANTSAT legközelebb május 28-án kerül megrendezésre a Gödöllői Arborétumban, ahol a rezidens DJ-k mellett fellép a Kikeltetőről ismert Sophie M és a Deep Glaze is.
Szerző: Kilián Kornél
A Boiler Room december elején Budapestre látogatott, hogy bemutassa a hazai underground elektronikus zenei színtér legizgalmasabb produkcióit a nagyvilágnak.
A bulin mi is ott voltunk, és csináltunk egy rövid aftermoviet, amiben megszólalnak az este fellépői is. A videót Hivessy Menyhért készítette.
December elsején újra Boiler Room lesz Budapesten, mi pedig ezalkalomból készítettünk két elég mély interjút, két remek producer/dj-vel, akik fellépnek majd az eseményen. Az elsőt itt olvashatjátok Lauval, ez a cikk pedig a sorozatunk második része. Gnorkkal Csuka Marci (Switch Nollie), féltucat pesti hely rezidense beszélgetett, a kiadóiról, magyar kedvenceiről, arról a pillanatról amikor először pörgették le egy Boiler Roomon egy trekkjét, és még sok minden másról.
KERET: Mesélnél kérlek a kiadóidról, a Blorp-ról és az Earth Plates-ről egy kicsit? Aki még esetleg nem ismeri bemutatnád pár mondatban?
Gnork: A Blorp és az Earth Plates is az én zenei világom meghosszabbítása, de én úgy gondolom, ez egy nehezebben körvonalazható zenei világ. Az az ökölszabály, hogy olyan lemezeket szeretnék kiadni, amikbe én magami is azonnal beleszeretnék a boltban, és nem tudnám otthagyni. Ennél jobban nincs definiálva. De ez nekem pont elég. Nem ütemterv és koncepció szerint haladok, a releaseket vállaltan az alakítja ki, hogy éppen milyen demót kaptam, amibe beleszerettem, vagy hogy éppen milyen zenéket hallgatok. Így aztán előfordul, hogy egy-két évig nincs megjelenés, aztán amikor jókat találok, megindul a lavina.
Egy fontos, hogy minden megjelenést jó legyen végighallgatni az első másodperctől az utolsóig, tehát nem hatásvadász banger gyűjteményeket, hanem kiforrott EP-ket, albumokat szeretnék kiadni, amiknek van íve és varázsa. Így a praktikus oldal a háttérbe szorul az otthon hallgatós élményekhez képest, de azért nem árt, ha van minden megjelenésen egy-két szám, ami jól működik egy buliban.
A Blorp kiadónak már az indulása is elég spontán és organikus volt.
Jó sok demót kaptam, nagyrészt teljesen kezdő zenészektől, és ezek közül volt egy-két nagyon jó, meg volt rengeteg felejthető. Például No Moon már pár évvel korábban küldözgetett nekem zenéket, és én az első pillanattól tök őszintén mondtam neki a véleményemet. Az első zenék nem voltak meggyőzőek. De vette a lapot, mindig visszavonult és aztán újra előkerült egy újabbal. Aztán egyszer csak küldött egy olyat, hogy kettéállt az agyam. Gondoltam, ezt azonnal meg kell jelentetni. Aztán kaptam még a párizsi S Channeltől és a 17 éves svájci Doualától is egy-egy csodás zenét, mellé raktam még egy sajátot, és máris összeállt a blorp001.
Ez volt 2015-ben. Akkoriban indult a Lobster Distribution, akik sok izgalmas induló kiadót karoltak fel az elején, pl a magyar Farbwechselt és a This is our Time-ot is. Nagyon szimpatikus módon azt csinálták, hogy a Lobster Theremin által bejáratott csatornákon keresztül és az ő nevüket kihasználva elkezdtek egy bizonyos zenei világban kifejezetten jó nívójú mini labeleket kiajánlani a saját megjelenéseik mellett. Így full nullkilométeres kiadók tudtak érvényesülni a saját értékük (és kevésbé a múltjuk) szerint.
Ez tökéletesen egybe vágott a blorp missziójával, hogy kezdő producerek kapjanak lehetőséget lemezen.
Szóval az elején nagyon jól működött minden. Aztán később elváltak útjaink a Lobsterrel, de a blorp missziója tovább élt az Earth Plates-ben, így elég sok fiatal producer kapott lemezmegjelenési lehetőséget: a már említett No Moon mellett többek között a berlini Ray Kandinski, a melbourne-i dj Life, a párizsi #130e0a, a tokyo-i Aquarium vagy mindannyiunk kedvence, CT Kidobó.
Csodajó nézni, amit ezek a friss tehetségek később elérnek, hogy olyan kiadókon jelennek meg, mint a Lobster Theremin, a Mechatronica, a Craigie Knowes, az X-Kalay vagy a RANDMuzik, és a világ legjobb dj-i játsszák a zenéiket a Panorama Bartól a Dekmantel fesztiválig.
A másik misszióm pedig a közeg kialakítása. Azt vettem észre, hogy az emberek, akiknek a zenéjük összepasszol egy release-en, emberileg is összeillenek sokszor. Amint kezd kialakulni egy release tracklistje, összekötöm az alkotókat egymással. És ebből egy mindenki számára támogató és inspiráló zenei közeg jött létre a blorp és az Earth Plates körül, ami nekem is óriási inspirációforrás és emberi érték.
Hogyan írnád le a Gnork zenei világot? Mi alapján válogattad a különböző alteregók alatti megjelenéseket?
Legtöbbször a “Space” és a “breaks” címkét kapom meg, de a legtöbb zeném a deep house, jungle, rave, acid vagy elektró műfaji jegyeit is magán viseli. Bár ezek a műfajok továbbra is fontosak számomra, de mindig inkább onnan közelítem meg a dolgot, hogy mi az a zene, ami motoszkál bennem.
Szerintem nem kell minden számmal forradalmat csinálni. És nem is lehet, de ez egyáltalán nem baj. A teljesen műfajkonform zenéknek ugyanúgy megvan a létjogosultságuk, mint azoknak a zenéknek, amik egy-egy eszközön való játszadozásból estek ki. Sokkal fontosabb, hogy az adott számot, amit épp csinálok, szeressem, őszinte és bensőséges kapcsolatom legyen vele.
Én a magam részéről szeretem úgy megközelíteni a dolgot, hogy nem külső elvárások alapján zenéljek, hanem mindig azzal foglalkozzak, ami éppen inspirál. De ez ugyanúgy lehet mondjuk két össze nem illő műfaj ütköztetése, egy új eszközön való jammelés vagy egy napok óta a fejemben loopoló dallam. A végeredmény stílusjegyeit úgyis mélyen meghatározza az, aki én vagyok, ahogy csinálom a dolgokat, amilyen döntéseket hozok az alkotófolyamat alatt, nem kell még külön stilizálni vagy gnorkosítani.
Az alteregók terén viszont már képbe jönnek az elvárások. Alteregókat például akkor szoktam használni, ha azt érzem, hogy egy zene, amit írtam, valamilyen szempontból nem passzol bele a “gnork” főcsapásába, de mégis szeretem a végeredményt. Az alteregók szabadságot adnak, hogy még jobban kiléphessek a komfortzónából, és egy új kontextus, egy új narratíva szerint rendezzek egymás mellé számomra már ismerős és teljesen új zenei elemeket. Vagy hogy létrehozhassak mondjuk egy olyan számot, ami akár csak egy műfaj tipikus jegyeire épít, de valahogy mégis jó érzés csinálni és hallgatni, így a végeredményt nem szeretném a fiókban tartani. Ilyenek voltak például az UTTU-nál megjelent jungle zenéim.
Majdnem pontosan 8 éve játszotta HNNY a Blorp93 című trackedet egy stockholmi Boiler Room streamben. Milyen hatással volt rád az akkor? Mit gondolsz a csatorna útjáról azóta?
Óriási dolog volt számomra, hogy egy ember, akinek a zenéit nagyra tartottam és aki beutazta dj-ként a világot, játssza az első megjelenésemet. Bár addigra már volt már pár hírem arról, hogy itt-ott felcsendült a blorp93, de ez a stream volt az, ami berobbantotta a dolgokat.
Azt meg külön izgalommal figyeltem, hogy milyen számokat raknak előtte meg utána, mert akkoriban nem volt könnyű találni ilyen space-es, rave-es, break-es, house-okat. Aztán ennek a streamnek a hatására is egyre többen kezdtek kísérletezni ezekkel a hangzásokkal, és vágás, pár évvel később hetente százasával jönnek ki az efféle lemezek.
De azóta is jönnek új kommentek, hogy HNNY Boiler Roomjában találták ezt a tyúnt.
Hogyan vezetett az út az első megjelenésig a magyar Freakyhouse kollektívánál és onnan az olyan angol kiadókig mint a Bokhari Records, a DJ Haus-hoz fűződő Unknown To The Unknown vagy a Lone és Gabriola által vezetett Magicwire?
Amikor elkezdtem zenéket írni, nagyon sokat segített a soundcloud. Akkoriban indult, és kezdték producerek megtalálni. Fej-fej mellett regisztráltak új arcok, akik meg akarták magukat mutatni, és régi motorosok, akik keresték a friss inspirációt. Olyan együttállások voltak, amik azóta sem soha, egy lájk az egyik számodon azt jelenthette, hogy mittudomén, Josh Wink feedjében másnap a te zenéd jelent meg az első helyen.
Persze ehhez jó zenéket kellett írni. Valahogy így jutott el a Blorp93 a megfelelő helyekre és jelenhetett meg egy éppen induló angol kiadónál, a Blind Jacks Journey-nél.
Amikor már külföldön is mozgolódtam, a budapesti szcénában még teljesen kívülálló voltam. Fiel Tomival és In:Formmal a Freakyhouse-tól egy kis kávézós zenélés alatt ismerkedtünk meg. Így jött az első Freakyhouse-os válogatás, amin rajta volt a zeném, a Skysurfin. De közben már a gyárban volt a Blorp93, és készült a Bokhari lemez is.
Azt, hogy Lone és Gabriola hogy talált rá a zenémre, nem tudom, de döbbenet volt, amikor a soundcloudon írtak nekem. Velük azóta nagyon szoros a kapcsolat, sokszor zenéltünk együtt buliban, rádióban, nem beszélve a két Magicwire-es EP-mről, vagy Lone DJ Kicks válogatásáról, amin szerepelt a U c. számom, szintén újabb dimenziókat nyitva meg előttem.
Kik inspiráltak Budapesten a múltban és ki az akivel esetleg vannak közös terveid? Mik azok amire felhívnád egy az elektronikus zenében jártas idelátogató figyelmét?
Engem mindig az inspirál, ha valakiben rengeteg alázat és szerénység van azzal szemben, amit csinál, és végtelenül el tud mélyülni valamiben. Lassan 10 éve, hogy betévedtem első lemezeimet megvásárolni a Deepbe, és összefutottam Crimsonnal, aki azóta is folyamatosan inspirál új zenével, gondolatokkal, hozzáállással, a zene iránti szűnni nem akaró rajongásával.
De hasonlókat tudok mondani In:Formról is, aki régen sem szomjazta a reflektorfényt, ma meg már szinte teljesen a háttérben van, mégis minden, amit csinál (utóbbi időben főleg a Plattensee “lemezboltot”, vagy a Hangkelte műsort a Tiloson), azt mindig 100%-os minőségben csinálja. De megemlíthetem Aurint, Atomikot vagy Gilbert Pomelót, akik minden alkalommal emlékezeteset játszanak.
Megjelenésekben az Exiles diszkográfiája hihetetlenül erős és szép is, itt szép számban vannak producerek, például Zsüja vagy For, akik bár nem teljesen az én világomat képviselik, de zseniális munkákat raktak le. És ott van persze a szintén csodás Dalmata Daniel, izgalmas és szép megjelenésekkel, nekik köszönhetem minden idők kedvenc magyar release-ét is, Imre Kisstől a megunhatatlan, fantasztikus Oimachi EP-t.
Az inspiráció sokszor a kevésbé bejáratott csatornákból érkezik, fiatal producerektől, vagy akár hobbi dj-ktől, vagy olyanoktól, akik csak hallgatják, de jól hallgatják. Ifjú producerek közt ott van például KOBANYA3000 is, aki nem tud mellényúlni, mindig nagyon szuper anyagokat küld. De nagy élmény volt pár éve megismerni a Glasgow-i magyar kerámiaművész Szilver dj munkásságát, aki műalkotásként közelítette meg a mixtape műfaját, és olyan ívet jár be például ezzel a podcastjával, amit senkitől mástól nem hallottam még:
Jó volna még több új magyar producer munkáját megismerni, kollaborálni, vagy akár olyanokkal is együtt dolgozni, akik még nem producerkedtek. És szívesen kollaborálnék olyan emberekkel, akik valami teljesen mást csinálnak, mint én. Szeretnék például énekesekkel dolgozni, vagy hangszeres zenét csinálni.
Itt említeném meg a hangszeres zenészeket is, akik az utóbbi időben inspiráltak, pl. a billentyűs Abase-t vagy Baen Mow-t, aki amúgy a szintén csodás jazzbois/Speiz Boiz formációkban is játszik, vagy gitáros vonalról Lemurian Folk Songs-ot, vagy a Telek fesztiválon megismert őrült magyar psychrock formációt, a Gilisztát. Naponta jönnek újak, szerencsére tele van ez az ország is minden jóval. Csak egy kicsit kishitűek az emberek szerintem, de talán jó irányba alakulunk.
Megfordultál számos európai klubban és Ausztráliában is játszottál már. Mik azok amiket elsajátítanál a nemzetközi klub kultúrából? Milyen volt belecsöppenni a virágzó Ausztrál szcénába?
A maximális nyitottságot, a zéró feszengést, és hogy nem kell annyira komolyan venni ezt az egészet. Nagyon tetszett sok helyen, hogy az emberek bármikor és bármire elkezdenek táncolni. Például Melbourne-ben egy szerda este fél 7-kor Andras downtempó szettjére felrobbant a tánctér. Nem kéne aggódni azon, hogy mikor hogy kell viselkedni, milyen zenére hogy szabad táncolni és milyen ruhát kell felvenni vagy hogy mennyire illik vigyorogni. Ennek az egésznek nem a menőségről, a trendekről és a szabályokról kéne szólni, hanem arról, hogy érezzük jól magunkat, és élvezzük a zenét és egymás társaságát. Akármilyen banálisan hangzik is.
Szerinted milyen következményekkel jár hosszabb távon a zenei világra az elmúlt két év? Milyen változásokra számítasz?
Úgy általában remélem, hogy az emberek egy kicsit visszavesznek, kevesebb dráma, kevesebb arrogancia, több megértés, együttműködés és alázat lesz mindenkiben. Hogy az emberek jobban megbecsülik majd a saját szcénájukat, és az alkalmakat, amikor együtt lehetnek.
Bensőségesebb bulizásokban bízom. Kevesebb személyi kultuszban, kevesebb sztárdj-ben, kevesebb hakniban, és abban, hogy az image-nél több figyelem jut a valódi tehetségre és zenei teljesítményre.
Számodra hogyan néz ki egy ideális buli? Hogyan képzeled el a tökéletes környezetet?
Meghitt, barátságos légkör, nyitott emberek, akik imádják a zenét és kíváncsiak, mit fogsz berakni, nem a saját kedvencüket jöttek újra meghallgatni. Én szeretem, ha egy buli korán kezdődik, délután háromkor már simán lehet eufória. Az idelis környezet pedig egy szép, zöld, jó levegőjű szabadtéri helyszín, lehetőleg vízparton és melegben, jéghideg sörrel.
Van e rendszer abban, hogy mikor írsz zenét, mikor hallgatsz új megjelenéseket? Milyen tanácsot tudsz adni arra hogy, ezt hogyan harmonizálja az ember a magánéletével?
Alapvetően nincs rendszerem, mindent igyekszem akkor csinálni, amikor kedvem van hozzá.Az egyetlen szabály, amit próbálok betartani, hogy ha van egy ötletem, igyekszem azonnal megcsinálni, és olyan formába hozni, hogy később is tudjam, mire gondoltam akkor.
Ha jól tudom évek óta gyűjtesz lemezeket, saját kiadványaid is gyakran kerülnek nyomásra és a kazettákat is kedveled. Hogyan csöppentél bele ebbe a világba?
Gyerekkoromban is már sok lemez vett körül családom révén, de én a kazettákon és a cd-ken nőttem fel. Minden egyes darabot ünnep volt először kézbe venni és lejátszani, és mint tárgyak is a szívemhez nőttek. Ez számomra teljesen hiányzik a digitális világból. És ezért imádom a lemezeket. Nemcsak hallgatni, hanem már végiglapozni a polcomon. Vagy egy lemezboltban turkálni. Számomra a Spotify végtelen kínálata és a legjobb algoritmus sem pótolhat egy lemezt, amit úgy vettem meg, hogy bementem egy lemezboltba és megtetszett a borítója.
Persze egy pendrive sokszor praktikusabb, és a klubokban a CDJ-k azért többnyire jobban szuperálnak, mint a lemezjátszók, szóval az utóbbi két-három évben én is már nagyobb részt digiből játszom.
A zenéid is elérhetőek bandcampen, mi a véleményed a lemezpiacról és az örökös digi vs analog kérdésről?
Az, hogy szerintem teljesen elbeszélnek az emberek egymás mellett, ahogy az lenni szokott. Minden formátumnak megvan az előnye és a hátránya, úgyhogy nem ez a kérdés, hanem az, hogy ki mit szeret, mit szokott meg, ki hogyan élvezi a legjobban a zenét. Akármilyen hanghordozóról játszol, a zenehallgatás élménye akkor lesz igazán jó, ha megadod a módját. Persze a minőségi standard általában véve magasabb, ha lemezekről és lemezjátszókról van szó, de egy jó szerkón jó zenéket jó minőségben digiben lejátszva simán elérhetsz egy ötcsillagos zenei élményt.
Szokták mondani, hogy az az igazi dj, aki lemezről játszik. Szerintem a formátumnál sokkal fontosabb az alázat, a széles látókör, az ízlés és a technikai tudás. De én azt látom, hogy ezek elég sokszor egybevágnak azokkal a dj-kkel, akik lemezről játszanak.
Milyen következő megjelenések várhatóak? Lesz e újabb alterego?
Két release élesül a közeljövőben, egy spanyol meg egy német kiadónál. És egy remixem is a csőben van, egy új magyar kiadónál. Egy egész albumom pedig csendben várja a megjelenést évek óta. Bár ezekből egyikbe sem lehet még belehallgatni, a Boiler Roomban viszont lesz majd ízelítő sok új zenémből.
Alteregók ügyében pedig a találgatókra bízom a választ :)
Az interjút Csuka Marci készítette.
Címlapkép: Horányi Kinga
A cikk megjelenését a Miller támogatta.
Igen, jól olvastátok a címben, a világ legmenőbb bulisorozata újra Budapestre látogat, ezúttal a Turbina Kulturális Központ falai közé, december elsején. Ha esetleg még nem hallottatok volna a Boiler Roomról, akkor gyorsan összefoglalom miről is szól.
A Boiler Room most már idestova 11 éve működik, és az a pláne benne, hogy a fellépők (többnyire DJ-k) nem a színpadon, a nézőkkel szemben játszanak, hanem bent, a tánctér közepén. Ez egy olyan fajta intimitást ad az eseményeknek, amit máshol nem lehet megtalálni.
A pesti Boiler Room buli a Millerrel együttműködve valósul majd meg, akikkel Magyarországon kívül a sorozat Kazahsztánba, Törökországba és Dél-Afrikába is ellátogat, hogy hozzávetőlegesen 300-600 fős eseményeket szervezzen. Az esemény a CONTEMPORARY SCENES tematika alatt van megrendezve, amiben érdekes, kurrens előadókra fókuszálnak.
Nem lehet ugyanis elhanyagolni a Boiler Room kurátori tevékenységét sem. Aki bekerül egy adásba, annak onnantól örökre fent lesz Youtube-on, és ennél kevés nagyobb presztizsű dolog van, és ez rengeteg kisebb underground előadónak adhat egy lökést arra, hogy bekerüljön a nemzetközi közegbe.
Fontos, hogy a Boiler Roomok nem csak a helyszínről élvezhetőek, hiszen az összes streamelve van Youtube-on, szóval ha esetleg lemaradnál a jegyekről (és ismerve, hogy milyen gyorsan fogynak, erre több az esély, mint bármi másra), simán ki tudod rakni otthon a hangszórókra és úgy fullos lesz.
Na most, hogy már mindenki tudja, hogy mi az a Boiler Room, ideje lerántani a leplet a fellépőkről!
Route 8, Gnork, Lau és Alexandr fogják a magyar elektronikus zenei bulik hírét öregbíteni a Turbinában
Ebből a névsorból ha emlékeztek rá, páran voltak már pesten Boiler Roomon játszani, itt is van Route 8 remek szettje négy évvel ezelőttről:
Nyári utópia, világbéke, kultúrmisszió egy egészen új és izgalmas strandélménybe csomagolva – ezt ígéri a Funkyzeit Events és a Palatinus Fürdő strandpapucsba- és köntösbe öltöztetett vadiúj eseménysorozata, a Palaland. A kezdeményezés célja, hogy a fürdőzni és táncolni vágyóknak végre ne kelljen kompromisszumot kötnie a forró nyári hétvégéken, illetve, hogy kárpótolja őket az elmaradt fesztiválokért.
Ez azért is különösen jó hír, mert a strand és a zene fogalma eddig az angol leány-és legénybúcsúktól és bigroom EDM slágerektől hangos Széchenyi fürdős bulikon ért össze, ami valljuk be, nem feltétlen a mi asztalunk.
A kollektíva eklektikus zenei palettát ígér a türkizkék vizű medencék mellé, a tőlük megszokott klasszik diszkós vonal helyett inkább a house, a nudisco és az indie dance zenék felé eveznek majd. A rezidensek mellett olyan válogatott hazai DJ-k szettjeire lehet majd ejtőzni, mint például a Fran Palermo szaxofon-és vokálosa Yambo vagy éppen a bemutatást már aligha igénylő Vedat Akdag, akit indie diszkópápaként hivatkoznak a srácok, és ez annyira jól csengő titulus, hogy muszáj volt idebiggyesztenünk. A Grand Opening július 24-én lesz, amire a visszatérő house DJ és producer Poli is becsobban a tervek szerint.
A nyitóbulin kívül összesen még 3 alkalommal, augusztus 14-én és 27-én, valamint szeptember 10-én mártózhattok meg a Palaland forgatagában, ahol a zene mellett a Palatinus strand összes szolgáltatását is bezsebelheti az, aki benéz egy kis lépegetésre.
Akiknek hiányoztak már a Telekom Electronic Beats kúlabbnál kúlabb bulijaik, örömmel jelentjük, hogy nem kell tovább várni! Július 31-én a csodás Salföldön feltehetőleg szürkemarhák közepette fognak egy ingyenes bulit csapni a srácok, a headliner pedig nem más lesz, mint Palms Trax.
A TEB előző helyszíneiből kiindulva (apci tengerszem, Körszálló terasz) ez a mostani is egyedülálló lesz, és további izgalmakra ad okot, hogy a fellépők listája még nem teljes. Adis Abbé, Aurin és Soundbank mellett egy helyi tehetség is lehetőséget kap a fellépésre. Ezt a pályázatot mi is linkeljük itt, a beérkezett sessiönöket, mixeket pedig a TEB által delegált zsűri fogja elbírálni. Ha Salföld 50 kilométeres körzetében laksz, ne habozz, pörgess valami finomat és küldd el nekik!
Ha nincs időtök erre a rövid balatoni kirándulásra, akkor se búsuljatok, az eseményt, mint az összes Electronic Beates eventet, hibátlanul tudjátok majd otthon is követni streamről.
Izgalmas szociális kísérletnek beillő évzárással készül idén a Telekom Electronic Beats. Terveik szerint jelentőset csavarnak a megszokott szilveszteri összejövetelek elképzelésén, így dacára a rendhagyó helyzetnek lehet, hogy nem is fogjuk bánni, ha ismerős négy fal között töltjük az év utolsó éjszakáját. Talán még a szilveszter tagadóknak és a streamelt esemény ellenzőknek is megjön a kedve egy kis kollektív mulatsághoz: ez a Csakazértis Szilveszter 2020, amire, ha ezt olvasod, máris meg vagy hívva.
„Idén utcára lépéstől és egymásra izzadós buliktól mentesen kell szevaszt intenünk ennek a hihetetlen évnek, ezt már tudjuk. De jó tudni azt is (wink-wink), hogy ez mégsincs teljesen így: csinálunk ugyanis valamit. Valamit, amibe mindenki beszállhat otthonról is, a kanapé koronamentes biztonságából, mert egy csomó zenekarral és dj-vel partizhat együtt, miközben mégsem megy sehova, hiszen azt rendelet tiltja”
– írják a szervezők.
És hogy kik a fellépők?
Az estét és a pezsgősüvegek tartalmát Vatsanah szettje rázza fel, utána Perrin hív táncba, majd az idei fesztiválokban szerény nyár egyik oázisának számító La Boum kastélybuli keménymagja, a Fran Palermo, a Platon Karataev, a Mary Popkids, a Bohemian Betyars és a nagyon friss lemezes Middlemist Red szuperprodukcióként egyesülve tesz felkiáltójelet 2020-ra. Várhatóan a következő év első extázisát Tolo tolja a lábunk alá, utána Kornél Kovács és Axel Boman, a Studio Barnhus két alaptagja lövi fel a house-tűzijátékot, végül LAU és Mankind gondoskodik arról, hogy a kidőlni készülők is meggondolják magukat.
Viszont ez egy olyan szilveszter lesz, ahol megoszlik a reflektorfény:
Nem egy tipikus online fesztivál vagy streamelt koncert élményére kell számítanunk, hanem egy olyan 6 órán keresztül tartó bulira, amiben bármikor a virtuális táncparkettre léphetünk, és nem csak nézőként, hanem sokadszázmagunkkal messziről, de együtt lebegve/bólogatva csatlakozhatunk a történésekhez.
„A sztori úgy mozdul ki az egyirányú videóstreamek dimenziójából, hogy a Zoomon keresztül társulhatsz majd hozzánk és a többi résztvevőhöz, lehetőleg minél kreatívabb körítéssel, mert annál valószínűbb, hogy adásba kerítünk Téged is. Alakítsd a többi otthonmaradóval a közös óévbúcsút és újévhellót, miközben retinafaragó vizuállal és élő zenei produkciókkal körbeölelve pukkanhatnak a pezsgők, mindannyiunk közös szilveszteri showműsorában!”
Érdemes tehát letölteni a Zoomot, vagy ha már megvan, adni neki egy esélyt, hogy ne csak az indokolatlan munkahelyi megbeszéléseket kössük hozzá gondolatban, hanem egy negyednapos bulit, ami végre egy (online) légtérbe hozza az előadókat és közönségüket.
„Kössük össze közösen a sok kis hangulat-fénypontot, hogy azokból egy nagy fényvulkán legyen, ami az égig törve csillámló kupolaként omlik végül Budapestre, az országra, összekötve minket a távolból is, hiszen úgyis minden: egy.”
Előadói fotók: La Boum / Instagram
Idén augusztusban egy rendkívül izgalmas koncepcióval indul Magyarország első különleges “erdőfesztiválja”, az OHMYDEER. Az augusztus 31. és szeptember 1. között megrendezésre kerülő fesztiválnak a nagy nevek mellett a nem mindennapi helyszín ad plusz töltést. A most induló, kétnapos nemzetközi fesztivált gyönyörű környezetben, Zala megyében, a Nagykanizsa mellett fekvő Csónakázó-tó partján és az Alsóerdőben rendezik meg, ahol a populárisabb nagyszínpad mellett egy kifejezetten érdekesre sikeredett másik színpadot is összehoztak a szervezők Forest Stage néven. (x)
Csordás Zita és Szabó Benedek mutatja be nektek, hogy milyen szépségápolási és tisztálkodós szereket érdemes magatokkal vinni egy fesztiválra, ha fontosnak tartjátok, hogy közben ne szennyezzétek a környezetet, természetes összetevőket használjatok és még az állatokat is védjétek. Ehhez a LUSH termékeiből szemléztünk, szilárd és csomagolásmentes megoldásoktól kezdve egészen a frissítő testpermetekig és sokoldalú kendőcsomagolásig. További információkat ezen a honlapon találtok.