Szerző: Csóka Ágnes
- A ‘Zöldeskék’-ről itt írtunk bővebben a megjelenésekor még márciusban.
- Itt pedig egy gyorstalpaló a BUSH összes idei fellépőjéhez a fesztivál hivatalos playlistjével:
2023 elején jelent meg a 2021-es Kikeltetőben is döntőig jutó Pandóra Projekt, azaz Major Dorci és Végh Janka Zsuzsanna zenekarának első lemeze, a körbe-körbe karikába. A cím a lemezen található Párválasztó című dal egyik sora, ehhez a dalhoz érkezett most egy mozgalmas klip is.
Van az a bevált zenekari recept, ahol a banda szép csendben megalakul, felvesz egy első anyagot, aztán bemutatkozik a világnak, majd pedig jó esetben elkezd egyre gyakrabban és egyre több ember előtt játszani. Meg van olyan is, hogy több éves fennállás, egy lelkes közönség-közösség megteremtése, egy Kikeltető és a klubok + fesztiválok többszöri végigkoncertezése után jelenik meg hivatalosan.
Az idei év legötletesebb hazai megjelenésével állt elő még októberben a Mordái és csábította a természetbe zenét hallgatni a népet azáltal, hogy második albumuk, az Álom esett a szememre jó ideig csak a város/ország/világ pár nagyon specifikus pontján volt elérhető és hallgatható. Több százan meg is járták ezt a zarándokutat (például mi is a Normafára vettük az irányt), de múlt héten már a kényelmesebb-fázósabb közönség is kézhez kaphatta az albumot, mindenféle hagyományosabb formátumban.
Bár a lemez jó pár száma már megjárta a nyári fesztiválszezont, az Álom esett a szememre az évvége egyik legjobb meglepetése lett egy kiforrott, kreatív és önazonos anyag formájában, amiben ott van a Mordái már eddig is megszokott karaktere, csak még jobb.
Az albumot ezúttal Nóvé Soma vette végig dalról dalra, és mesélt kicsit a számok háttérsztorijáról:
Egyre kevesebbet beszélünk róla, mert olyan jó végre nem csak erről beszélni, meg történik most épp elég egyéb borzalom is a világon, de az elmúlt két év és a megszokott rutinjainkat felborító világjárvány még akkor is maradandó nyomot hagy az életünkön ha esetleg már soha többé nem is kell testközelből találkoznunk vele. A kényszerű elszigetelődés persze hozhat magával nagy felismeréseket, hasznos új szokásokat vagy a korábbinál több kreatív energiát, de azért gyakoribb kimenetele a hús-vér valóságból való kiszakadás és a virtuális/digitális térben elveszés, ahonnan még a szobafogság végetértével sem könnyű visszatérni.
Legjobb esetben pedig egy világjárvány témát és teret ad ahhoz, hogy az ember megénekeljen mindenkit érintő kérdéseket és ezzel is segítse a hosszútávú gyógyulást. A korábban a Fubarite, FLOO és Mom zenekarokban is felbukkanó Fodor Gábor első szólólemeze múlt héten jelent meg, és az új anyag egyik számához készült videót nálunk nézhetitek meg először.
A Függő című dal ember és közösségi média groteszk és szürreális viszonyáról elméledik, az ehhez készült videót pedig Kereszty Róza és Kertai Kristóf rendezte.
Kristóf így mesélt a koncepcióról és a közös munkáról:
A közös ötletelés elején Gábor elmondta, hogy a pandémia alatt az összes szociális kapcsolatát a telefonján keresztül élte meg, egy vidéki-tanyasi környezetben. Itt kezdte el érezni azt a fajta görcsös, kiútkereső, mégis vissza-visszaeső social media függőséget, amit bár rengetegszer hallunk, tapasztalunk, mégsem teszünk igazán ellene. Ahogy Gábor a saját zenei világával, mi Rózával a látvánnyal szerettük volna ezt a kérdéskört egyedi stílusban megjeleníteni.
Róza pedig a következőket mondta el a klipről:
Én beleszerettem az album témájába, – a vidék-város, a virtuális-, és valós tér ellentmondásaiba – és a zeneszámok keletkezéstörténetébe. A Függő című szám nekem elég intenzív és a szövege pedig nagyon sűrű, ebből tudtunk Gáborral és Kristóffal közösen építkezni a vizuális koncepció kialakulásakor. Azt kerestük, hogy hogyan tudjuk a low-budget kereteken belül megjeleníteni a social media függőségnek és szorongásnak az ellentmondásait. Én úgy látom ezt a viszonyt, hogy egyszerre szép és káprázatos, közben pedig nyers és borzasztó, de közben elvakít, megszédít és a hatalmába kerít, az ember kiszolgáltatottá válhat tőle. Ez elég groteszk és szürreális is tud lenni.
A téma nem könnyű vagy egyszerű, de jó ha beszélünk róla, főleg ha nem telefonon vagy képernyőn keresztül. A depressziós istenember I. (képernyő) albumot, rajta a Függővel itt hallgathatjátok loopolva Insta-pörgetés és egyéb digitális/analóg tevékenykedések közben.
Fotók: Ligeti Bálint és Seres Donát
2018-as első EP-megjelenésük és dögvész-évek kényszerpihenője után új anyaggal jelentkezik a háromtagú Fat & Cute, ezúttal kettő rövid de tartalmas percben, ráadásul először magyar nyelven. Ez itt a ‘Bio’!
A banda saját bevallása szerint leggyorsabban megíródott dala részben még a megboldogult Keleti Blokkban lett rögzítve a komplexum utolsó napjaiban, miközben a szomszédban már bőven bontották a falakat.
A nótát egy négyszámos EP is követi a közeljövőben, de azt is fontos megemlíteni, hogy a zenekar szintén a közeljövőben határozatlan időre felfüggeszti könnyűzenei tevékenységét, mivel egyharmaduk külföldre vándorol. Ez nem jó hír, ami viszont jó hír, hogy addig több helyen is el lehet őket csípni élőben, úgy mint február 17-én a Dürerben a Siketfajd és a Hocuspony társaságában, március 4-én a szegedi Grand Caféban a Shot In The Neck-kel és március 12-én az Aurórában a Buzi Kisfúkkal.
A Fat & Cute egyébként még a 2017-es (!) Kikeltetőn érettségizett. Ugye senki nem felejtette el, hogy február 12-én, azaz most szombaton lesz az idei Kikeltető fináléja?!
A hazai szomorkodós indie-folk sokéves pályát bejárva a mai napon körbeért azzal, hogy a Kikeltető-alumni Kolibri egyik legismertebb számához, a ‘Zöldeskékhez‘ a műfaj első itthoni képviselője, Norbert Kristof készített remixet, amit most nálunk hallhattok először.
A remix szembemegy minden előzetes elvárással, mivel a mindkét előadó zenéjében kulcsszerepet játszó lecsupaszított gitár teljesen eltűnik és a csendes-melankolikus dal egy borús, szintivel és elektronikával hajtott ópuszként kel új életre.
Norbert Kristof meglátta a fantáziát Kolibri zenéjében, és
„mivel nagy remixes időszakomban voltam épp, egyből beugrott, hogy nagyon csinálnék egyet a Zöldeskékhez, mert belehallottam egyből valamit, ami nem volt ott.”
A két zenészt egyébként a műfaj harmadik képviselője, Cz.K. Sebő mutatta be egymásnak, úgyhogy reméljük már csak rövid idő kérdése, és jön a tripla melankolikus-gitáros megakoncert!
Múlt csütörtökön zajlott le a Kikeltető első élőzenés estje, ahol a tehetségkutatóra jelentkezett majdnem 400 zenekar és előadó közül a zsűri 16 legkedvencebb produkciója mutatkozhat be koncertformátumban is a Turbinában. Az első etapban Ajsa Luna, Boebeck, a Hocuspony és NND volt a soros, utóbbi fellépéséről pedig már befutott egy videó is, íme:
Az este többi fellépőjéről készült felvételek is hamarosan érkeznek, holnap pedig gyertek a második Kikeltető klubestre, ahol az Aviary, Hegedűs Józsi, a Human Ramen és Towpe mutatkoznak be!
Borítókép: Komróczki Dia
A tavalyi kényszerpihenő után múlt héten tért vissza a Budapest Showcase Hub a városba, ahol a hazai zenekarok mellett a Balkán-Baltikum-tengely feltörekvő előadói is megfordultak. A showcase mint műfaj egyrészt szól a zeneipar mindenféle szereplőinek, akik a fesztivál konferenciaszekciójának is elsődleges célközönsége voltak, de a szakmai beszélgetéseken és a showbiznisz működéséhez elengedhetetlen networkingen túl az igazi hangsúly a koncerteken volt, amikre a mezei zenekedvelők is ráharaphatnak, és amik egy a zenei életet sokáig teljesen lebénító világjárvány után különösen jól esnek a léleknek.
Főleg, mert a lineupot domináló hazai produkciók mellett a környező országok Magyarországon ritkán vagy soha nem koncertező előadói is megfordultak a fesztivál két napjának sokféle és izgi helyszínén. Ez egyben a BUSH másik nagy vonzereje: a megszokott régi/új klubok mint például az A38, a Gödör, a Turbina vagy a Toldi mellett többek közt a Rumbach Zsinagóga is otthont adott néhány produkciónak, ami már csak a helyszínből adódóan sem mindennapi élményt garantál.
Tény, hogy egy showcase mind a szakmabeli résztvevők, mind a fellépők számára részben kőkemény bizniszről és jövőbeli potenciális nemzetközi lehetőségek bebiztosításáról szól, másrészről viszont lehetőség arra, hogy az ember a zeneiparon kívülről érkezve is új zenekarokat ismerjen meg az itthoni/kelet-európai merítésből.
Mivel a koncertek a fesztivál mindkét napján párhuzamosan futottak és mivel a fellépők tényleg mindenféle műfajt lefedtek, teljesen átfogó és objektív toplistát készíteni nem lehet, de itt van kommentár nélkül pár nemmagyar zenekar mindenféle műfajból, akik teljesen lenyűgözők voltak és akikre érdemes figyelni a későbbiekben is:
Golan (elektronika Romániából)
Filiah (indie-folk Ausztriából)
Fjordwalker (ambient Oroszországból)
Šajzerbiterlemon (post-punk/krautrock Szerbiából)
A Kikeltetős alumni Kolibri az egyszálgitáros melankóliát trap-melankóliára cseréli, legalábbis egy pandémia-ihlette mellékprojekt erejéig, melynek első, négyszámos anyaga mostanra, az igazi ősz kezdetére érett be.
A demodino projektet az első Covid-bezártság, Mac Miller és Lil Peep ihlették. Akkor kezdtem el összerakni mindenféle rettenet alapokat, az egyetlen szabály az volt, hogy egy este alatt végeznem kell vele, sem a hangzásokkal, sem a szöveggel nem időzhetek többet. Ez azért is volt izgalmas, mert a szövegeket konkrétan improvizáltam akkor is, és most is. Az első „take” maradt mindig bent a végleges számban. Ez a kezdeményezés nőtte ki magát odáig, hogy összeraktam négy olyan számot, amit elég izgalmasnak tartottam arra, hogy kiadjam mellékprojektként.
A négy trekkes bemutatkozó kislemez, a Százszorszép elkészítésében Csontos Bence aka. Ben Leavez segédkezett side producerként és masteringgel, az EP nyitószámához pedig Csapody Nóra készített videót.
A Százszorszépet az elmúlt fél évben írtam, és nagyon elégedett vagyok vele, ez egy nagyon friss lenyomata annak, ahogy éreztem magamat az elmúlt időszakban. Az előbb említett zene írási metódus miatt nem volt előre eltervezve egy konkrét hangulat, inkább csak arra törekedtem, hogy minél őszintébb legyen a végeredmény, és minél jobban élvezzem. Lehet, hogy ez a projektet ennyiben is hagyom, valahol ez a szépsége is, de igazából eléggé elkerülhetetlennek tartom, hogy ne alkossak továbbra is hasonlóan más dolgokat, mint amit a Kolibri-projektemben is csinálok.
Fotók: Vitray Anna Szofi
Még fel se száradtak teljesen a könnycseppek, melyek az a bizonyos, már biztosan mindenki által ismert 18+ perces szám szívbemarkoló sorai alatt potyogtak a nagykovácsi porba, már itt is van egy rövid videós visszatekintés HOLI 10/10-re sikerült Kolorádó-debütjére, ráadásul maga a művész szemszögéből, akivel nem csak végigkísérhetjük fellépésének napját és bejárhatjuk vele a fesztivált, de saját életébe és lelkébe is apró betekintést enged.
Ha ott voltál, nézd meg és nosztalgiázz, ha pedig nem, nézd meg és mindenképp menj el egy következő HOLI-koncertre (például szombaton, az idén Pécsre települő Ukmukfukk Zinefeszten)!
A videó Látos Márk és Bálint Ábel munkája, a szerkesztést pedig Szabó Dominik jegyzi. És most jöjjön néhány kedvcsináló werkfotó a videóhoz:
