Szerző: Steszkó Zsanett
- Április 28-án tehát irány az Edith!
- Józsit tehát legközelebb ma, a Csillagerdő lemezbemutatóján csíphetitek el élőben, szólóban pedig a Carson Coma turnéján.
- Szolidarítunk minden sztrájk előtt álló tanárral. Ha egyetértesz, csatlakozz te is, itt minden részletet megtalálsz.
- Tomi: A Három Hollóban találkozhatunk április 14-én, a Doom Blues-zal való közös koncertünkön.
Máris lehullott a lepel a 2023-as Kolorádó Fesztivál fellépőinek első adagjáról, és meg kell hagyni, kellemesebb meglepetéssel nem is szolgálhatott volna a szervezőcsapat egy ilyen borús hétfőn: az izgalmas hazai és külföldi nevekkel megpakolt flyert elnézve jólesően megkocogtatja a vállunkat a nyár ígérete. A húzónév pedig a sokunk kívánságlistáján előkelő helyen trónoló francia La Femme, akik már a 2018-as Szigeten is zseniális bulit csaptak, azóta pedig két pazar lemezzel is jelentkeztek. Az előbbin szereplő ‘Cool Colorado’ akár az esemény himnusza is lehetne, a nemrég befutott Teatro Lúcido album pedig érdekes csavarral immár spanyol nyelven hív táncba vagy épp pogóba.
Hazai fronton is erős a kínálat: fellép az idei év legnagyobb robbanását produkáló mocskosan-tiszta rapper, Beton.Hofi, egykori Kikeltetős kedvencünk, az Analog Balaton elektropop duója és a folk-punk energiabomba Bohemian Betyars. Debütál náluk a sokadik reneszánszát élő Bëlga és az ifjú titán Pogány Induló is, de színpadra lép majd egyebek mellett Deva, az Elefánt, a Mordái (akiknek az új lemezéről ezt a videót forgattuk), a Samurai Drive, a DARĀGE, a hari_drama, a Hiúz, HOLI, a Megtűrtek és a Fláre Beás is.
Másfél évvel legutóbbi kisfilmje után végre ismét új videóklippel jelentkezett a Dope Calypso, és szerencsére ezúttal is hozták a tőlük megszokott zsenialitással keresztezett elmebajt. Ráadásul legutóbbi, Tears to Freshwater című lemezük egyik legjobb dalához, a ‘Killdozer’-hez forgattak klipet, amit megjelenése előtt egy elég rendhagyó kampányban többek között Lovasi András, Puzsér Róbert és Tilla harangoztak be…
A perpētuum első olyan klipjét, amit magyar nyelvű dalhoz forgattak, az Alas!-szal közös keddi koncertjükön már el lehetett csípni premier előtt, tegnap pedig hivatalosan is megjelent a ‘Napban‘, melynek rendezője a Cannes-t is megjárt Szelestey Bianka volt. A jazzes kezdetek után jelenleg elektronikus fűszerezésű alt-popban utazó csapat áprilisban jelentette meg első nagylemezét, de máris gőzerővel dolgoznak az újdonságokon. Elkaptuk őket egy interjúra.
Ma este ünnepeljük a KERET blog 10. szülinapját veletek és kedvenc zenekaraink javával a Turbinában. Az estéhez hozzáadja a magáét a Hocuspony is, akik már jópárszor megtáncoltattak minket féktelen garázsrockjukkal – többek között a tavalyi kolorádós KERET színpadnál és a Kikeltetőn is. A Cina Niccoló (ének, gitár), Nyőgér Ádám (dob, ének), Börönte Tamás (gitár, ének) és Mutter Ferenc (basszusgitár, ének) alkotta csapatból Nyőgi és Niccoló meséltek nekünk egy kicsit arról, hogy mi a helyzet a zenekarral és mire számíthatunk tőlük ma!
Szomorú nap ez a Qualitons-rajongók számára, mivel a zenekar egy Facebook-posztban jelentette be, hogy jelen formában nem folytatják tovább a zenélést.
A rossz hír mellett azért egy “búcsúajándékot” is kaptunk tőlük: mégpedig legutóbbi, Kexek lemezük fizikai megjelenését. Az albumot április 28-án egy közönségtalálkozóval egybekötött release party-búcsúbuli keretében élőben is bemutatják az Edithben, egy utolsó keserédes alkalmat teremtve arra, hogy megmártózzunk a Qualitons-féle hangmágiában. (Aztán pedig reménykedjünk, hogy kicsit más felállásban, de lesz folytatás.) / UPDATE 04.27.: konkrét Qualitons-koncert sajnos nem lesz ezen az eseményen, de sok minden más igen.
A 2008 tavaszán alakult The Qualitons volt az első magyar zenekar, akik meghívást kaptak Amerika egyik legmenőbb, új zenék felfedezésére specializálódott rádiójába, a KEXP-be, ahol több, azóta világsztárként ünnepelt előadó is megfordult már. Látogatásuk alkalmával egy kulisszavideóval megleptek minket is.
A csapatot a szakma számos alkalommal a legexportképesebb zenekarnak választotta, ez pedig nem véletlen: már a fantasztikus KEXP stúdió session előtt is rengeteget koncerteztek külföldön Németországtól kezdve Spanyolországon át Franciaországig, állandó fellépői voltak különböző showcase fesztiváloknak, meghívást kaptak a texasi SXSW fesztiválra is, ahol a JanSport versenyét meg is nyerték. A zenekart a Red Hot Chili Peppers énekese, Anthony Kiedis is méltatta már, mikor bandatársaival elcsípte őket a Pontoonon, dalaikat pedig játszotta a KEXP-n kívül a BBC is.
Anyagaik sorra kerültek fel minden fontosabb év végi listára.
2018-as, Fonogram-díjas Echoes Calling című albumuk az előző évtized legjobb lemezeit gyűjtő toplistánkon a 3. lett, ‘Green to yellow’ című felvételük pedig a 7. volt az évtized legjobb dalai-listánkon.
Legutóbbi megjelenésük a KEX zenekar előtti tisztelgésből megszületett Kexek volt, amit dupla teltház előtt mutattak be a Trafóban. A lemez ezidáig nem volt elérhető fizikai formában, azonban április 28-án végre megjelenik vinylen a Budabeats gondozásában. Utoljára év elején írtunk róluk, mikor hosszabb szünet után egy új videóklippel jelentkeztek, amit a Kexek album legnépszerűbb dalához forgattak.
A Qualitons közleménye:
“Kedves QualiFejek!
Egy ideje már érzékelhetitek hogy nem vagyunk aktívak koncertek és kommunikáció terén. Ennek az az oka, hogy a háttérben sokat beszélgettünk, fejtegettük a dolgainkat, és végül arra jutottunk, hogy ebben a formában nem folytatjuk tovább a zenekart. Tudnotok kell, hogy maximális tisztelettel és barátságban válnak el útjaink.
Az nem kizárt, hogy a nem túl távoli jövőben, hasonló felállásban, más néven zenélünk még együtt, de a Qualitons történetében egyfajta befejezésnek van itt az ideje. Köszönjük, hogy tiszteletben tartjátok a döntésünket. Tudjuk, hogy sokan csalódottak vagytok emiatt, éppen ezért mindenképp szerettünk volna Nektek (és persze magunknak) egy búcsúajándékkal kedveskedni. Hosszú tervezés, előkészületek és figyelemelterelődések után végül kezünkben tarthatjuk a Kexek fizikai megjelenését, mely a Budabeats kiadó gondozásában jelenik meg, vinyl formátumban.
Ennek okán április 28-ára az Edithbe egy közönségtalálkozóval egybekötött release partyra invitálunk Titeket. A lemez ott kapható először. Gyertek el, barátkozzunk, dedikálunk is. Addig is, és utána is, Písz!”
Április elsején, vagyis holnap egy különleges buli erejéig egyesíti erőit a hazai elektronikus zenei szcéna két anyahajója, a PLUTO Sound és az OverGround, hogy bolondok napján reagáljanak bolond világunk történéseire. Ebben segítő társuk a Nyolcésfél, akik amellett, hogy házigazdái a rendezvénynek, már a krízis kezdete óta otthont adnak a hazánkba érkező ukrán embereknek. Az eseményen nemcsak a békéért táncolhattok, hanem az általatok felajánlott bevétel teljes összegével a rászorulókat támogatjátok. Az adományokat a Budapest Bike Maffiának küldik, akik gyógyszerekkel, tisztálkodó és tisztítószerekkel, ágyneművel és háztartási gépekkel segítik a menekülteket ellátó intézményeket.
Az estéhez egy szóló DJ szettel járul hozzá iamyank, a PLUTO Sound szárnyai alól pedig beáll a táncoltatásba Yorgos, aki a Deep Glaze mellett egy ideje már az elektronikus zenében is bizonyít, illetve a kiadó egyik alapítója, Huszár Kristóf is, akit az Agavoidból és a Synonymsből is ismerünk, de ezúttal Christopher Waverként tol egy live setet. Kristóf elhívta régi ismerőseit, Frenyó Endrét és Puszta Marcellt, akik a Pizza Amore house-techno brigádjaként támogatják meg a bulit. Az OverGround részéről érkezik egyik tagjuk ambient techno projektje, a port / land, Hataah a brazil favellákat megidéző trópusi bass szettjével és Ico, aki az ígéretek szerint brutál rave-vel zárja majd az éjszakát.
A részletekről maguk a szervezők meséltek, és egyúttal megosztottak pár infót a PLUTO Soundról és az OverGroundról is azok kedvéért, akik kevésbé ismernék ezeket a király kezdeményezéseket.
Huszár Kristóf: A PLUTO Sound egy többnyire elektronikus zenei kollektíva, ami mindenféle érdekes, zsánerek közötti határokat elmosó, kevésbé ismert projektnek ad táptalajt. Amellett, hogy zenei kiadóként, mixing-mastering és grafikai stúdióként funkcionálunk az elmúlt hét évben, célunk, hogy havi-kéthavi rendszerességgel eseményeket szervezzünk. További tervünk, hogy tágítsuk a palettát mindenféle más, nem zenei területen dolgozó alkotói közreműködéssel.
Az elmúlt hónapban kezdtünk el beszélgetni az OverGround-os srácokkal, hogy ötleteljünk egy kollabon. Hamar oda jutottunk, hogy ezt a közreműködést egy adománygyűjtő esemény formájában valósítsuk meg. Nehéz napokat okozott a tétlenség, ahogyan követtük a háború történéseit, talán ezzel a rendezvénnyel mi is hozzá tudunk járulni az Ukrajnából távozni kényszerült emberek mindennapjainak könnyítéséhez.
Nem tétlenkedtünk, az első megbeszélés napján elkezdtük megkeresni a zenész barátokat, hogy kinek lenne kedve egy ilyen eseményen játszani, és nagyon hamar össze is jött a line-up, amihez a Nyolcésfél még hozzásegített. A PLUTO Soundnak az elmúlt fél évben ez lesz a harmadik eseménye, reméljük hamarosan mutathatjuk a folytatást, akár újabb kollaborációt az OverGrounddal!
Puskás Dalma: Arra gondoltunk, hogy a Nyolcésfél egyik termében szeretnénk megrendezni az estét, ebben az épületben próbálunk másfél éve az Agavoidal és a PLUTO Sound bázisa is egyben. A hely művészeti tevékenységeknek ad helyet, főként próbatermek, stúdiók, műtermek üzemelnek itt és jelenleg ideiglenes otthont ad ukrán embereknek. A Nyolcésfél csapatának segítségével hamar találtunk egy olyan termet, ami egyelőre még üresen áll és szuper helyszíne lehet a bulinak.
OverGround Crew: Az Overground Sessions egy sokszínű, tematikus, elektronikus zenei eseménysorozat. Közös tapasztalatunk, hogy megannyi zenész van, akik próbatermekben, hálószobákban, stúdiókban készítenek jobbnál jobb, színpadképes produkciókat, amik sosem kerülnek napvilágra. Úgy gondoljuk, hogy ezeket a zenéket igenis érdemes publikum elé tárni, hiszen sokszor csak az első lépések-lökések hiánya az, ami meggátolja a DJ-ket, producereket, hogy saját bulikat szervezzenek, lemezeket adjanak ki, és elhiggyék, hogy az alkotásuknak olyan értéke van, ami szélesebb körben is megállja a helyét. Ez a lehetőség nemcsak a profi technikával megvalósuló koncertet jelenti, hanem a fellépés több kamerával való felvételét, és a hang digitális rögzítését is, ami a későbbi előmenetel során remek menetlevél lehet a pályájuk elején álló ígéretes alkotók számára. A sessionjeinket moderált kerekasztal beszélgetésekkel kezdjük, így az előadók zenéjükön kívül élőszóban is beszélhetnek hatásaikról, céljaikról és az est fellépő művészeivel is megismerkedhetnek, így elősegítve a későbbi kollaborációk lehetőségét is.
Egyik Overground Sessions-estünkön kezdtünk el beszélgetni Dalmával. Gyorsan kiderült, hogy hasonló vizeken evezünk, ezeket a hajókat pedig a lelkesedés hajtja, ezért nem is tétlenkedtünk sokat, pénteken már közösen kötünk ki a Nyolcésfélben. Ahogyan Kristóf és Dalma is mondta, a kollaboráció már egy ideje érett, és az aktuális eseményeket látva nem is volt kérdés, hogy mi legyen az első közös este apropója. Különlegesen hasznosnak érezzük azt a lehetőséget, amit a Nyolcésféltől kapunk, hiszen így valóban lokálisan tudunk segíteni egy globális problémán. Tulajdonképpen az a pénz, amit a hatodikon összekalapozunk, az ötödikre megy a rászoruló embereknek. Az OverGrounddal havi szinten rakunk össze elektronikus zenei stílusokra épülő tematikus eseményeket. Nem akarunk egy-egy jelenleg populáris zsáner farvizén evezni, sokkal inkább a szubkultúrák összehozása és a keverése a célunk, amit ezen az estén is tetten lehet majd érni.
Reméljük, hogy ezzel az eseménnyel tovább tudjuk vinni a táncterek örök hagyományát; a kultúrák találkozásának lehetőségét és biztonságos teret adni mindenkinek a szabadság megélésére.
Hegedűs Józsi színpadra lépése egy szeretetteljes és libabőrvonzó momentum volt az őszi második Kikeltető klubesten és a februári záróbulin is. Karizmatikus és jóságos kisugárzásának köszönhetően csupán egy szál gitárra volt szüksége ahhoz, hogy bűvkörébe vonja a közönségét. Egyik nyereményeként jelenleg a Carson Comával turnézik, így többek között erről is mesélt nekünk, de felmerült még egy akusztikus Holnaplányok cover band ötlete, az indián szellemiség iránti vonzalma, punk múltja, tanári hivatása, és az is, hogy melyik másik kikeltetős bandával készít közös dalt. Csillagerdő nevű zenekarával pedig ma mutatják be a második lemezüket a Központban, így természetesen ezt sem hagyhattuk szó nélkül.
Kicsit több mint egy hónapja a Kikeltető záróbulijának pörgése közepette egy meghitt, bensőséges kis sziget volt a koncerted. Hogy érezted magad?
Örülök a visszajelzésnek, nagyon tetszik a metafora! Az őszi klubbest az addigi legszebb koncertem volt, ezért nagyon vártam a záróbulit! Megtiszteltetés, hogy én is zenélhettem ennyi király előadó mellett. Sűrű este volt, de rengeteg jó ember gyűlt össze, nagyon jól éreztem magam. Csak azt sajnálom, hogy a Human Ramen koncertjét nem tudtam meghallgatni. Pont akkor volt a beállásom.
Az egyik nyereményed, hogy előzenekarként csatlakozhatsz a Carson Coma turnéjához, akikkel meglehetősen más zenében utaztok. Egy közös fellépésetek már le is zajlott. Milyen volt?
Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy Beatles koncerten lennék. A fiúk nagyon kedvesek, jó társaság. A közönségük csupa kedves, lelkes emberből áll, rengeteg szeretettel. Olyan sokan fotózkodtak velem a koncertem után, hogy eldöntöttem, veszek egy szebb kabátot édesapám munkaruhája helyett.
Van olyan zenekar, zenész az idei mezőnyből, akivel szívesen dolgoznál, koncerteznél együtt? Vagy akinek a zenéit szívesen hallgatod?
A Hűvös zenekarral már a Kikeltető előtt ismertük és szerettük egymás zenéjét. A közeljövőben készítünk egy közös dalt, és május 7-én együtt lépünk fel Szegeden. Nagyon szimpatikusak voltak az Aviary-s srácok is, a Pandorás lányokkal is szeretjük egymás zenéjét, a Human Ramen-tagokkal is jó viszony alakult ki, őket hallgatom kazettán. Jucával szerettem volna alapítani egy akusztikus Holnaplányok cover zenekart.
A szólóprojekted és a Csillagerdő nevű zenekarod előtt teljesen más műfajban is zenéltél, mesélsz kicsit erről?
12 évesen kaptam meg az első gitárom. Akkor country gitárosként képzeltem el magam. Valami olyasminek, mint Johnny Cash, vagy Bob Dylan. Aztán mire zenekarozásra került sor, jött a lázadó korszak. Az első saját zenekaromat 2014 januárjában, 16 évesen alapítottam. Punkot játszottunk Békés megyében. Volt olyan koncertünk, ahol senki nem volt, de egyszer a közönség két tagja (akik a teljes közönséget jelentették) meg is akartak verni. A zenei ízlésem, a világról való gondolkodásom is sokat alakult a Sásné három éve alatt, végül 2017-ben alternatív rock zenekarként oszlottunk fel. A tagokkal a mai napig tartjuk a kapcsolatot, és tervezzük néhány dalunk (újra)rögzítését a mai tudásunkkal, és eszközeinkkel. A Sásné után következő zenekarom már a Csillagerdő volt.
Egyébként mi az első zenével kapcsolatos emléked?
Tankcsapda. Volt egy sor, amit nem értettem. Folyton próbáltam vizualizálni azt, hogy „én vagyok a fegyver a csőben’. Úgy képzeltem, hogy egy géppuskát beleraknak az ereszcsatornába. Négy évesen a ‘Johnny a mocsokban’ volt a kedvenc dalom.
Gyerekkoromban sokat játszottunk édesapám piros Jolana basszusgitárjával, amit hatéves korom körül száműztek a padlásra. 11 évesen láttam viszont. Most is nálam van, felhoztam Pestre, az albérletembe.
Mikor döntöttél úgy, hogy a Csillagerdő mellett egy szólólemez készítésébe is belevágod a fejszéd?
A zenekar életében néha voltak passzív időszakok, olyankor szerveztem magamnak akusztikus koncerteket, mert nagyon-nagyon szeretek koncertezni. Azt, hogy szólólemezt készítek, igazából a szükség hozta. A Kikeltető óta nagyon sok pozitív visszajelzést kapok, sokkal több helyre hívnak zenélni, mint azelőtt. Közben nekem csak néhány élő felvételem volt a YouTube-on. Miután biztos lett, hogy a Carson Coma több mint 10 helyszínre magával visz, akkor dőlt el, hogy szólólemezt készítek. Az első dal, a ‘Gyufa‘ már meg is található több felületen.
A hangszerelésén kívül miben más egy Csillagerdő-dal, mint egy olyan szerzemény, amit egy szál gitárra írsz? Vagy alapvetően mindegyik dal „szólódal”, és aztán azt viszitek át a zenekarba, amelyik mindenkinek tetszik?
Több múlik a hangszerelésen, mint elsőre gondolnánk. A Csillagerdőben mindenki erős személyiség, a dalainkban közel azonos arányban vagyunk jelen. Ha valamit egyedül játszok el, az száz százalékban belőlem van. Ilyenkor jobban tudok figyelni magamra, és a közönség rezdüléseire is. A szólóalbumon lesz néhány kísérőhangszer az akusztikus gitár mellett, de igyekszünk minél inkább megőrizni az intimitást, amit sokan szeretnek az egyszálgitáros koncerteken.
Egy nálunk debütált Csillagerdő-dalban, a ‘Trikó’-ban az indián alteregóddal is találkozhatunk, és közel áll a szívedhez az indiánság. Ez honnan gyökerezik?
Erről talán esszét kellene írnom. A családunkban mindenki lovakat tartott, szerettük a western filmeket. Én kifejezetten oda vagyok a természetért. Emellett édesanyám felől oláh cigány vagyok. Kicsit sötétebb a bőröm, és más az arcszerkezetem, mint a standard europid. 15 évesen szakállam még nem nőtt, a hajam viszont hosszú volt, és mindig kiengedve hordtam.
A suliban összesúgtak mögöttem, hogy vajon igazi indián vagyok-e. Hamarabb jutott eszükbe, hogy egy amerikai őslakos jár a sulijukba, mint hogy egy roma fiú.
A lényeg, hogy talán erről majd írok egy könyvet. Különben arra videóra nagyon büszke vagyok. 12 évesen pont azon a helyen estem le először lóról, ahol forgattunk. Ráadásul a videóban szereplő Pipacs anyjáról, Lindáról. Jól visszavágtam.
Már javában dolgozol az első lemezeden, mikorra várhatjuk? És milyen egyéb terveid vannak?
A dalok egyesével fognak megjelenni, hogy már a CC-turné alatt is minél több hallgatható legyen. Most úgy látom, nyár elején már az egész album elérhető lesz.
A terveimnek mindig az az alapja, hogy nagyon szeretek zenélni. Szívem szerint nem is bonyolítanám meg jobban a választ annál, hogy szeretnék ezen túl is nagyon sokat zenélni. Idén már több olyan lehetőséget is kaptam, ami régi álmom volt. Fellépek többek között az Ördögkatlanon, de lesz KERET live is, és még sorolhatnám. Ezekért elképesztően hálás vagyok, szeretnék még sok ilyet. A Magyar Zene Háza például gyönyörű. Ó, és nagyon szeretnék motiváló dalszövegrészletes matricákat.
A zenészlét mellett tanárként dolgozol. Mit tanítasz? Úgy érzem, hogy a gyerekek is fontos „múzsái” lehetnek a zenédnek. Szoktatok közösen zenélni?
Tanító végzetségem van, szeptember óta a Wesley Kincsei Általános Iskola és Gimnáziumban dolgozom napközis tanítóként, decemberrel kezdődően pedig képesítés nélküli énektanárként is dolgozom ugyanitt.
Sokat ihletődök belőlük, és sokat zenélünk együtt első osztálytól gimnáziumig. Szeretném, hogy megtapasztalják, milyen jó élmény lehet zenélni, ha közben nem nevet ki senki, ha nem kell megfelelni.
Egyelőre még az elején járok, de igyekszem.
Mit mondanál a feltörekvő zenészeknek, miért érte meg a leginkább jelentkezni a Kikeltetőre?
A Kikeltetőben 30 perc beállás után 30 percet zenélhettem, szinte telt ház előtt, asztalok mögött ülő szigorú zsűri nélkül. Sokkal inkább koncertként éltem meg, mint tehetségkutatóként. Nagyon tetszik, hogy itt nincsenek helyezések. Sokszínűek vagyunk, nem is lehetne rámutatni senkire, aki az egyedüli, kizárólagos legeslegjobb. Szeretem a Kikeltetőben, hogy sok jó zenésszel ismerkedhettem meg, és végül, hogy a klubest óta nagyon sok lehetőséget kapok különböző helyeken zenélni.
Fotók: Komróczki Dia
Tegnap indult hódító útjára a közösségi oldalakon a #fizessétekkiatanárainkat hashtag, amivel lelkes művészek és aktivisták a március 16-án kezdődő tanársztrájkra szeretnék felhívni a figyelmet, így bíztatva az alapjogaikért és megbecsülésükért küzdő pedagógusokat. A Hallgatói Szakszervezet akciójához bárki csatlakozhat, erre rögtön több módot is kínálnak a szervezők. A zenészek például a Muzsikás ‘Hulljatok levelek’ című népdalának alkalomhoz illően átköltött (és még jobban is átkölthető) verzióját adják elő szolidaritásuk jeleként, és többen megosztották kedvenc tanáraikkal, tanítóikkal kapcsolatos emlékeiket is.
A megmozduláshoz máris csatlakozott többek között a Csaknekedkislány, a Bohemian Betyars, a Felső Tízezer, Barkóczi Noémi, a Mayberian Sanskülotts, a Törzs, a Ricsárdgír, Jónás Vera, a Dope Calypso, Szeder, Saya Noé, a Mordái, a Nunki Bay Starship énekesnője, Tóth Dóri, a Damara, Pátkai Rozina, O’SULLIVAN, Papaver, Petruska, Hegedűs Józsi, a Giliszta, Mmamt, Lady/Bird, a Dűlő podcast, a MÖRK és Szalai Anna és Dorozsmai Gergő is. A nevekre kattintva megnézhetitek, milyen videókat és gondolatokat töltöttek fel.
És szolidarítunk mi magunk is, a KERET blog tagjai, hiszen a zene, a szöveg és a vizuális alkotás különböző módjainak szeretetét részben mi is egykori tanárainktól “örököltük”.
A #fizessétekkiatanárainkat zenészszekciójának beizzításához nagyban hozzájárult Csepella Olivér (Csaknekedkislány) és Fehér Gábor (Bohemian Betyars). Őket és több résztvevő zenészt is körbekérdeztünk a témában.
Olivér: Bár az enyém lenne az ötlet, de én csak Fecával írkáltam jobbra-balra. :-) Pár kedves HASZ-os (Hallgatói Szervezet) gyerek keresett meg azzal, hogy részt vennék-e a március 20-i fórumukon a Gólyában. Aztán közben bevontak ebbe a #fizessétekkiatanárainkat-akcióba, nekem meg eléggé tetszett.
Tök jó kezdeményezés, hogy eszközt adunk mindenkinek a kezébe, aki kifejezné valahogy a szolidaritását. Van itt minden, lehet rajzolni, zenélni, nyomtatni és ragasztani! Jó lenne, ha a tanárok éreznék, hogy mennyien velük vannak a harcban.
Feca: Nálunk a zenekarban is szinte minden tagnak a szülei tanárok, és tisztában vagyunk a helyzetükkel, így szerettünk volna egy kis figyelemfelhívást kezdeményezni. Borzasztóan nehéz időket élünk, és jelen esetben vannak nagyobb problémák is a világban sajnos, de ez is egy olyan probléma, amivel foglalkoznunk kell!
Sallai Laci (Felső Tízezer, Platon Karatev, Galaxisok, Captain Average, The Somersault Boy):
A tanárok megbecsültsége évtizedek óta húzódó és egyre sürgetőbb probléma, mivel a napnál világosabban látszódik, hogy a rendszerből távozó pedagógusok helyére nem érkezik elég pályakezdő. A nagy csinnadrattával beharangozott életpályamodell nem tette vonzóbbá a pályát, inkább terhet ró a tanárokra, de a tisztességes fizetés továbbra sincs, amit annak idején én is kénytelen voltam megtapasztalni. Értetlenül állok az előtt, hogy a pedagógusokon azt kérik számon, hogy miért csak most emelték fel a hangjukat – aki nem egy bunkerben élt az utóbbi években, az tudhatja, hogy ez a probléma ugyanúgy fennállt évekkel korábban is, és akkor is voltak próbálkozások ennek rendezésére, de nem jutott el a döntéshozók ingerküszöbéig.
Emellett azt gondolom, hogy a sztrájkjog párbeszéd nélküli megváltoztatása felháborító dolog, ami különösen indokolja a mostani határozottabb fellépést. Úgyhogy szerintem különösen fontos, hogy a társadalom minél nagyobb rétege mutasson most szolidaritást, támogatást és megértést a sztrájkkal kapcsolatban, így örömmel csatlakoztam ehhez kezdeményezéshez. Én másfél évig tanítottam a közoktatásban, belülről látva a problémákat tényleg nagy a baj, így a bérrendezésnek és a tanárokat érintő terhek racionalizálásának kell az első lépcsőnek lennie ebben a gyógyulási folyamatban.
Nyitray Dani (Törzs): Tök alap, hogy kiállunk a tanárok mellett. Nekik köszönhetjük, hogy azok vagyunk, akik vagyunk. Ők neveltek fel minket, meg kéne becsülni őket. Nagyon hálásak vagyunk nekik.
Agata Angilella (Damara): Köszönöm Fóth Andreának, aki miatt megszerettem az irodalmat, aki mindenben támogatott 5.-es koromtól és még azután is, hogy elmentem az iskolából. Baromi hálás vagyok annak, hogy nem csak a tananyaggal fogta meg az érdeklődésem, hanem kíváncsi volt a véleményemre, akármilyen műről volt szó. Sosem éreztette velem, hogy rosszat mondanék, mert a saját gondolataimat osztottam meg, ő pedig kiegészítette még érdekesebb elméletekkel. A szabad véleménynyilvánítás már ilyenkor elkezdődik. Hálás vagyok azért, hogy gondolkodni tanítottak meg az anyag mellett, és, hogy azt érezhettem, fontos amit mondok, és még talán érdekes is!
A sztrájk alapjog mindenkinek, főleg azoknak, akik a jővő generációjának nevelésében ilyen fontos szerepet játszanak! Szeretném, ha minden gyerek azt látná, amit én láttam akkor: szabadon megoszthatod a véleményedet, szabadon gondolkozhatsz!
Ezek mellett külön köszönet az összes tanáromnak, akik végigkísérték/kísérik a tanulmányaimat!
Barkóczi Noémi: Nekem a nagymamám pedagógus, több generációt tanított a faluban és tudom, hogy a mai napig rengetegen hálásak neki. Az viszont szomorú, hogy több barátom hagyta ott a tanári pályát, pedig a szívük mélyén tanítani szerettek volna. Én nem tudom, hol lennék, ha nem lett volna gyönyörűen rajzoló, gyerekszerető óvónénim, vagy az angol nyelvért rajongó angol tanárnőm… Egy jó tanár minden pénzt megér, nem is értem ez miért nem egyértelmű.
Makay Anna (MA’AM, AZVLM, Dűlő podcast): Eddig is szánalmasan bánt az állam a tanárokkal, mindig is fontosnak tartottam, hogy kiálljak mellettük. Sosem viseltem jól az igazságtalan bánásmódot, és ha valakinek sérülnek a jogai, vagy megfosztják azoktól. Elég sok olyan pedagógus van mellettem, akiért tenni szeretnék, mind a személyes és mind a szakmai életben. Meg kell tanulnunk szolidárisnak lenni, mert így még tovább fogunk rohadni.
Nálunk debütál a budapesti Alas! első albuma, az Initials. Mészáros Áron (gitár), Almási Tamás (dob), Balla Gergő (gitár) és Erdős Szabolcs (basszusgitár) zenekarát már több energikus koncerten is elcsíphettük, melyek hangulatához képest ez a lemez egy jóval nyugodtabb, harmonikusabb, de nem kevésbé elszállós utazás. Közel teljesen instrumentális, éteri gitárzene, a pszichedéliától kezdve a posztrockig sokféle behatással, melyben az emberi és egyéb hangok, zajok – például madárcsicsergés – is hangszerként színezik tovább a fesztelen atmoszférát.
A szomorúság jóleső melankóliává alakul, helyenként repetitív gitárszólamok ringatnak el, de mielőtt túlzottan belekényelmesednénk az idillbe és a súlytalan elmélkedésbe, ismét felráz minket egy-egy nyersebb, játékosabb fordulat, vagy épp a korong kakukktojásának számító ‘Oh, My’ című dal. Érződik az a fajta kettősség, hogy a srácok egy pillanatig sem szeretnék túl komolyan venni magukat, közben szerencsére mégis nyakig benne vannak ebben a 38 percben.
Hogy mit gondolnak minderről ők maguk, arról Mészáros Áron és Almási Tomi mesélt:
Ha jól tudom, a karantén alatt alakultatok. Négyből hárman már zenéltetek együtt egy másik zenekarban, hogyan jött az Alas! ötlete?
Mészáros Áron: Pontosabban a karantén alatt vettük újra a demókat, döntöttük el, hogy megnézzük milyen, ha négyen játsszuk el őket, és ekkor lett elnevezve a zenekar. Régebben nem is gondoltuk, hogy valaha kezdünk ezekkel valamit. Csak elkezdtünk unatkozni a bezártságban. Az első dalt (‘MacNewton’) kb. 2015-ben vettük fel, a legutolsót (‘Black Dog’), pedig nagyjából 2019-ben, szóval viszonylag hosszú idő telt el amíg összehoztuk őket
Hogy néz ki nálatok a munkamegosztás?
Áron: Ennél az albumnál elég egyszerű volt. Én hoztam a gitártémákat, amikre Tomi rádobolt, aztán felvettük kb. az első basszus- és gitártémát, ami eszembe jutott. Eléggé intuitív volt.
Hogyan írnátok le ennek a lemeznek a személyiségét?
Áron: Fiatalos, önfeledt.
Almási Tomi: Álmodozó, eredeti.
Skinshape, Tash Sultana, Jimi Hendrix, Led Zeppelin, Radiohead és egy kis posztrock – sok kedvencemet bele tudom képzelni a dalaitokba. Kik voltak rátok a legnagyobb hatással?
Áron: Nekem nagy kedvenceim John Frusciante, Jimi Hendrix és a Dot Hacker, de az önkifejezés a lényeg, így remélhetőleg nem lehet ráhúzni, hogy ez vagy az.
Tomi: Ami pedig engem illet, azokban az időkben nagyon sok stonerrockot meg indie zenéket hallgattam, szinte mindennap. Persze Radioheadet is, Dot Hackert szintén. Led Zeppelint szinte bármikor, illetve Jimi Hendrix Electric Ladyland albumát. Volt még Tame Impala, Pond, Thundercat, Nils Frahm. Ma már mások inkább, amik előtérbe kerülnek.
Meséltek pár szóban a dalokról? Hogy melyikhez milyen érzést, gondolatot, történetet társítotok magatokban?
Áron: A ‘Prelude’ egy szakítás utáni első gitártéma. Tominak támadt az az ötlete, hogy játsszuk le visszafelé.
‘MacNewton’ – Számomra fura akkordokból próbáltam kitalálni egy témát. A szöveg pedig úgy jött, hogy miután felvettük a hangszereket, hazamentünk Tomihoz, ahol az akkori barátnője pont fizikát tanult, és ő ajánlotta, hogy mondjam fel Newton II. törvényét.
Tomi: A dal komolytalansága szüli azt az atmoszférát, ami elősegíti az egész ellenpontozását úgy, hogy ne legyen szép, sima, egyenes stb. Ez egy szatíra gyakorlatilag.
Áron: ‘5 to 55’ – Gergővel összeültünk 2016 körül felvenni valamit, én egy szép témát szerettem volna. Gergő találta ki a magas gitárt, a váltás pedig a karantén alatti rögzítés alatt jött.
‘Black Dog’ – Ez is egy szakítás utáni szomorkás szám, amit a Dot Hacker inspirált.
‘Oh, my!’ – Itt csak elkapott a funky lendülete.
Tomi: Ez egy hangos szám.
Áron: ‘Weed’ – Ez kb. az első téma, amit kitaláltam. Kb. 14 évesen.
Tomi: Elég erős 60’s vibe érintett meg minket ott szerintem.
Áron: ‘Why, baby, why’ – Megtetszett az a gondolat, hogy két gitártémát úgy hozzak össze, hogy egy harmadik legyen belőle. Remélem sikerült.
Tomi: Van ebben a dalban valamilyen elfojtott fájdalom, ami nem tud felülkerekedni a boldogságon, ami kicsit keserű. Szerintem erre eltemetni bárkit kellemesebb lehet, ami talán jobban segít elfogadni az emberekben az elmúlás pillanatát.
Áron: ‘Yes, my lord’ – Kimentünk a terembe, hogy felveszünk valamit, de nem tudtuk, hogy mit, ezért előhúztam három témát. Ezeket raktuk össze.
Tomi: Egy ember el akarja mesélni az életét, de a gyerekkor, felnőttkor és az öregkor közti dolgokból csak a lényeget mondja el.
Nincs két egyforma dal a lemezen, de az ‘Oh, my’ különösen kilóg a sorból…
Áron: Az egész albumot nézve csak poénként tekintek rá, mivel egyáltalán nem illik a többi dal közé. Koncerten ezért szeretem utoljára játszani.
Jó pár éve, a River Of Lust nevű zenekarotok kapcsán még úgy nyilatkoztatok, hogy ének nélkül nem az igazi zenélni. Mi fordított titeket mégis a közel teljesen instrumentális zene felé?
Tomi: Teljesen más volt, hiszen más formáció más emberekkel, ebből meg konzekvens, hogy mások voltak az ambíciók a zenével kapcsolatban is.
Áron: Szerintem én ekkor még nem voltam benne a zenekarban. Számomra mindig fontosabb volt a zene hangulata, mint a szöveg.
A gitárzene időről időre háttérbe szorul az olyan műfajok mellett, mint a hiphop vagy a trap. Mi az, amit ti a legjobban szerettek benne?
Tomi: Nem baj.
Áron: A Fender Stratocaster-t.
Több kirobbanó energiájú koncerten is láthattunk már titeket. Élőben mennyire ragaszkodtok a megírt dalokhoz? Belefér az improvizáció is?
Áron: Sajnos szerintem annyira nem. A szólók viszont általában imprók.
Tomi: Inkább a próbákon imprózgatunk. Ezért is van az, hogy mindig máshogyan játsszuk a dalainkat, de azt az aktuális verziót, amit megbeszélünk a próbán.
A zenén kívül van más művészeti ág is, ami nagy szerelmetek?
Tomi: Gombászat.
Áron: Elmélkedni, ha lehet annak tekinteni.
Milyen terveket szövögettek jelenleg? Lesz mostanában lemezbemutató?
Áron: Minél többet koncertezni, valamint tervezünk kihozni egy live session-t a közeljövőben, mivel tök más hangulatúak a számok élőben.
Képgaléria: Alas! a Mūza Projekt eseményén – Varga Orsi fotói
A kis magyar surf rock-történet fontos pillanatához érkeztünk, hiszen 2016-os EP-jük és 2017-es, sokunk által rongyosra hallgatott albumuk után végre ismét új lemezzel jelentkezett a The Keeymen. A 2 címre keresztelt korongon, melyet Kirschner Péter zenész, hangmérnök gondozott, kilenc pörgős felvétel bizonyítja, hogy a surf rock a mai napig egy élő és nagyon is élettel teli műfaj, és, hogy nem feltétlenül kellenek dalszövegek ahhoz, hogy egy zenekar érzelmekkel teli, kalandos zenét játsszon.
A lemez megbízhatóan szállítja a Keeymen-életérzést, a próbatermi és a koncertes örömzenélések energiáit, és talán egyfajta nosztalgiát is a Balaton-parti gyerekkori emlékek és a meg nem tapasztalt, de vágyott 60-as évekbeli külföldi surf rock-éra iránt. Arról nem nyilatkozhatok, hogy ha valaki egyáltalán nem fogékony ezekre a dolgokra, akkor mit vált ki belőle az anyag, de azt mindenképp tanácsolom, hogy adjon egy esélyt a srácoknak élőben is, mert úgy még nagyobbat robbannak.
Szabó Gyula, Burucs Szabolcs, Teknyős Krisztián és Vitéz Gergő négyeséhez ezúttal három dal erejéig csatlakozott Tácsik Hunor is, aki szaxofonnal bolondít/szelídít egy árnyalatnyit a lendületes és fülbemászó surf rock-hullámokon. Az összképből nekem egy nagyon picit hiányzott az első album ‘Pelso’-jához hasonló sebezhetőbb keserédesség, de cserébe kaptunk egy táncba-pogózásba hívó, filmzenének beillő lemezt, így egy pillanatig sem panaszkodom.
Gyula és Szabi pedig adtak egy kis helyzetjelentést is a zenekarról:
Jó pár év eltelt az első nagylemezetek megjelenése óta, mikor kezdtetek bele a második elkészítésébe? És mik történtek ez idő alatt a The Keeymen háza táján?
Gyula: 2016 környékén jelent meg az első lemez (2020-ban bakeliten is) aminek nem várt sikere folytán egy nagyon aktív koncertzenekar lettünk. Ennek árnyoldala az volt, hogy lévén Szabi és én a Balatonon lakunk, míg Rozsi és Krisz Pesten, amikor próbáltunk, azok koncertre készülős próbák lettek. Ennek kapcsán jól jött a leállás, mert baromi jól esett új ötletekkel dobálózni. Továbbá nem Pesten, hanem nálam, Balatonlellén próbáltunk, zenekari hosszúhétvégéket tartva. Ezt nem csak a számokon, de én speciel a zenekaron belüli barátságokon is pozitív befolyásként hallom/érzem.
Mit jelent számotokra ez a lemez?
Gyula: Fentiek okán az újra egymásra találást, és a megnyugvást, hogy nem csak hogy nem egy egy lemezes zenekar vagyunk, de hogy újra tele vagyunk kreatív energiákkal, amit az is bizonyít, hogy a felvételek óta írtunk 4 új számot.
Honnan jött a szaxofon ötlete?
Gyula: Mint általában bármire, erre is csak nagyjából emlékszem. A “kinek az ötlete volt?”-ról lövésem nincs, de miután felvetődött, Krisztián – a basszerosunk – megjelent Hunorral a következő próbán. Noha az adott dalokat, amin Hunor fúj, előtte már nagyjából összeraktuk, a hangnem és a hangulat elmagyarázása után nagyon jól ráérzett a fiú, és csodálatos hangokkal egészített ki minket. Koncertjeinkre azóta rendszeresen visszük, amikor épp nem felejtünk el szólni neki, és nincs épp zenesulis elfoglaltsága sem.
Valamennyien otthon vagytok teljesen más műfajokban is, honnan gyökerezik ez a (szerencsére) kiapadhatatlan szeretet a surf rock iránt?
Szabi: Bevallom, én korábban nem hallgattam aktívan surföt, mégis mikor megtudtam, hogy a srácok egy ilyen zenekar létrehozását tervezik, jóformán bekéretőztem közéjük gitározni (amit addig nem csináltam, hiszen előzőleg dobos és énekes voltam zenekarokban). Egyszerűen volt egy olyan érzésem, hogy ezt csinálni kell, mert nemcsak hogy a lelkületemhez közel álló ez a hangulat, de a tagok is egytől egyig a legkedvesebb zenész barátaim közül tevődtek össze, akikkel bármikor szívesen voltam együtt, és mindig mindenben meg tudtunk egyezni.
Hogy mitől működik ez még? Úgy érzem, hogy mindnégyünknek megvan a határozott, de rugalmas elképzelése a zenéről, és bár zenei ízlésünk természetszerűleg eltérő, a legfontosabb pontokon fedésben vannak egymással, és érdekes módon a surf rock egy tökéletes közös nevező. Ötletből mindig van elég, minden oldalról. A nem surf-hangulatú dolgokat elég hamar leszavazzuk közös egyetértésben, amikből végül szám is készül, azokat pedig elég gördülékenyen megírjuk 1-2 próba alatt. Mondjuk nem is túl bonyolultak a számszerkezeteink, de nem is gondoljuk, hogy olyannak kéne lenniük…
Honnan szerettek a legjobban ihletet meríteni? Magából az örömzenélésből-improvizációból vagy zenei példaképektől, esetleg teljesen más dolgokból?
Szabi: A legtöbb számot úgy írtuk meg, hogy jött egy dallamötlet, amit a próbákon kibontottunk. Elmondható, igen, hogy örömzenélések alkalmával születtek. És számomra mindig örömet is okoz eljátszani őket, még akkor is, ha némelyikben olyan dolgokat találtam ki, amiket kifejezetten nehezen játszok el élőben.
Nekem semmi konkrét előképem nem volt, és nem is lett. Úgy csinálok surföt, hogy azt sem tudom mi az, csak valahogy érzem, hogy mi az, ami belefér még, és mi az, ami már nem.
Pár irányadó dolog: jóleső harmóniák, egy kis Tarantino, egy kis western, jellegzetes ritmika, gyors pengetés egy húron, zengető, és már mosolygok is.
Címkép: Fekete Vica