Címke: dalpremier
- Az Aviaryt legközelebb július 2-án a Kolorádón, majd augusztusban a Gólemen és a Fekete Zaj Fesztiválon lehet megnézni.
Új dalt adott ki a legutóbbi Kikeltetőn is koncertező Aviary, ‘Television Factory‘ néven. A sötét hangulatú, szintetizátorokkal egészségesen ellátott számban a szövegre koncentrálva egy olyan borongós világra bukkanunk, amely éles kontrasztban áll, az alapvetően pozitív, vagy legalábbis kevésbé nyomasztó zenei résszel. Ezutóbbinak az alapját az ügyesen kiemelkedő gitárok, a kedves, nyugodt elektronikus hangzás adja, bőséges basszussal, amihez szépen illeszkedik a szöveg, illetve annak előadásmódja. Ez nem volt szokványos a banda életében, és ahogy az énekes, Grész Renátó a KERET-nek kiemelte, ezzel a dallal (amihez Sztilkovics Milán és Pálla Márk készített remek vizuált) az együttes egy másik oldalát mutatták meg.
A szám keletkezéséről így mesélt nekünk Grész: „Tavaly nyáron a basszerosunk, Levi hozott egy alapot, amit ’Void’ néven csinált, és amikor próbáltunk egy koncertnyi műsoridőt kitölteni az első fellépésünkre, a Fekete Zajra, akkor ránéztünk és onnantól kezdve minden újabb koncira elkezdtük finomítgatni, amíg végül fel nem stúdióztuk most márciusban.”
A számnak ezzel együtt erős kritikai mondanivalója is van: ahogy a részben Kansasban élő énekes-gitáros fogalmazott, maga a dal „az amerikai fogyasztói társadalomról szól, ahol engem
nagyon nagy kultúrsokként ért és feldühített, hogy 18 évesen egy óriásmulti raktárában robotolok éjszakákat és mikor szeretnék egy darab sört meginni azt nem lehet, de AR-15-ös félautomata gépfegyver van akciósan a black friday-en.
Ahogy a banda frontembere a KERET-nek elmondta, lemez egyelőre nincs tervben, de következő időszakban hasonló hangzású, gitárcentrikusabb dalokra azért lehet számítani tőlük.
Fotók: Horváth Júlia
Hiába, hogy még a tavasz is alig kezdte el összeszedni magát, a Galaxisok türelmetlenségükben már Ez a nyár címen öntötték dalba melankóliájukat. A zenekar nevéből önkéntes száműzetésbe vonuló Szabó Benedek a következőképpen jellemezte a szám születési körülményeit:
„Rendkívül sok nyolcvanas évekbeli spanyol újhullámot, jugó demókat és Königh Péter és a Ciklámen 1985-ös demókazettáját hallgattam akkoriban, amikor ezt a számot írtam. Ennek megfelelően teljesen élőben, egyben, mindenféle utólagos javítás és plusz sávok nélkül vettük fel Gál Mátéval az RH Stúdióban. Szerintem elég jó lett. A klip a zenekar egykori próbatermében készült, ahonnan hivatalosan már elköltöztünk, de néha még visszaeszik minket a fene.”
Valóban elég jó lett. A legutolsó lemez laza formában elregélt történeteihez képest felüdítő kontrasztot állít az új dal: a feszes tempóval hangszerelt zene ritmusára egykedvűen elmélkedve táncolnak Szabó Benedek sorai a lazán összefűzött jelenetmontázs és egy halványan felsejlő narratíva határán.
Ebbe az enyhén feszült hangulatba csap bele még mindig kissé lefojtott keserűséggel a zenekar eddigi egyik legerősebbre sikeredett refrénje. Az egész szám egyfajta szívszorító nosztalgiában lebeg, ami kifejezetten izgalmas, tekintve, hogy tavaszi megjelenéséből adódóan az egyszeri befogadó számára egy még meg sem érkezett nyárról szól, valamint, hogy ez utóbbi a dalszöveg szerint „nem múlik el egyhamar”, amit ezen évszak kapcsán általában jónéven szoktunk venni.
Külön szép a párhuzam az ihletként említett Königh Péter „Jaj de kár, elmúlt a nyár” sorával is, bár az üzenet itt sokkal kevésbé egyértelmű. Talán mondhatjuk, hogy a Galaxisok egy ingoványosabb periódus után újra fején találták a szöget, s ugyanakkor mégsem pusztán a korai lemezek jól bevált receptjét szedték elő ismét, hanem valami újat hoztak, amin érződik az elmúlt évek tapasztalata is.
A tavaly nyáron alakult La Superbe tavaszi albuma után új számot adott ki ‘Easy to Get Lost‘ címmel, ami – hasonóan debütlemezhez – felidézi a nyolcvanas évek szintivilágát, a torzított magas vokállal pedig selymesen illeszkedik minden erre fogékony hallgató fülébe. A majdnem ötperces szám alatt nem kell a Drive-, Chromatics– vagy a Miami Vice-fanatikusnak lenni, hogy átszellemüljünk a lassabb gitárok és az álmodozásra sarkaló sorok világába.
A szöveget Borszukovszky Flóra énekes írta, a zene pedig David Le Grand szintis-dobos egyik régi számán alapul.
„A dalt szinte egyből a Dance Away című bemutatkozó EP után elkezdtük csinálni, nyár elején már készen is volt, de nem akartuk csak önmagában kiadni. Végül Dávid csinált hozzá két remixet, újragondolást, melyek befejezése – Dávid hanyag magatartása miatt – elhúzódott mostanáig” – mesélte nekünk a harmadik tag, Zsirai Andris, aki a La Superbe mellett még a Ricsárdgírben is gitározik. Mint mondta, „Mindamellett, nagyon zsúfolt nyarunk, sok koncertünk is volt másik zenekarainkkal, nehezen tudtunk egyről háromra lépni a dalfelvételekkel.
Így viszont egy jó kis nyár záró nóta lett, aztán úgy tervezzük, hogy ősszel kijövünk egy újabb adag dallal, melyeknek várhatóan kicsit más hangulata lesz.
A számhoz két remix is készült, egy lassabb és egy gyorsabb. A La Superbe-bel legközelebb szeptember 26-án lehet találkozni a szentendrei Foltban.
Kevin Krokk neve kevés zenerajongó számára csenghet ismerősként – egyelőre. A húszas éveit még épp csak taposni kezdő magyar srác jelenleg Bécsben tanul zeneszerzést, közben pedig folyamatosan pakolgatja fel új szerzeményeit a legfontosabb digitális platformokra – nem titkoltan a világhírnév elérése érdekében. A ‘Take The Blame‘ és a ‘Psycho‘ után a most megjelent ‘Listen‘ című dal kapcsán beszélgettünk Kevinnel.
A Ripe Foal, vintage rock alapokon nyugvó, számtalan behatás által tarkított felépítmény. Manapság egyre nehezebb műfajokról és alműfajokról beszélnünk, a modern formációk inkább mindent próbálnak játszanak, semmint egyvalamit. A kérdést mégis újra és újra feltesszük.
– Csókolom, szeretnék egy single-t vásárolni.
– Kettő lett, maradhat?
– Na jó, de akkor tessék már egybe csomagolni!
– Jól van kölök, vigyed.
Reneszánszát éli a szintipop, ezt maximum csak az vitatja, aki épp nyakig benne van. A stílus elég sok változáson ment át, s számos alműfaja jött létre az évtizedek alatt. Mindezek ellenére a legautentikusabb szintipop, a kizárólag analóg szintetizátorokkal létrehozott retro-érzést előhívó zene.
A tavalyi Kikeltetőn feltűnt, és osztatlan sikert arató Platon Karataev végre mutatott valamit a készülő új albumából. A még mindig friss, de gyorsan köztudatba vésődött folk-formáció most egy vadiúj dallal, és egy Sri Lankán forgatott klippel lepett meg minket.
Ha valamire allergiás vagyok, az az átgondolatlan és indokolatlan hozzányúlás a népzenei hagyományainkhoz. Számtalan balul sikerült folk-projektet láttam feltűnni, majd megérdemelten alábukni az érdektelenség posványába. Egy-két üdítő kivétel persze mindig akad, pláne akkor, ha egy elektronikus zenével foglalkozó gitáros véletlenül csinál egy népzenei remixet.
A nagybetűs tavasz beköszöntével egyre több banda szállta meg a stúdiókat új anyagokat gyártva, ennek megfelelően a különböző premierek miatt is érdemes követni blogunkat. Ezúttal az egzotikus hangzásvilágáról ismert Signore Crust mutatott meg nekünk egy friss dalt.