Kevin Krokk neve kevés zenerajongó számára csenghet ismerősként – egyelőre. A húszas éveit még épp csak taposni kezdő magyar srác jelenleg Bécsben tanul zeneszerzést, közben pedig folyamatosan pakolgatja fel új szerzeményeit a legfontosabb digitális platformokra – nem titkoltan a világhírnév elérése érdekében. A ‘Take The Blame‘ és a ‘Psycho‘ után a most megjelent ‘Listen‘ című dal kapcsán beszélgettünk Kevinnel.

Nem a saját (anyakönyvezett) neveden alkotsz. Ennek mi az oka?

Az az igazság, hogy elég sokáig gondolkoztam egy jó néven. Végül azért a Krokk mellett döntöttem, mert szerintem jól passzol a “pattanós, karizmatikus” hangzása a zenei irányzathoz, ráadásul a név édesanyám vezetéknevének egyfajta lerövidítése, így érzelmileg is elég közel áll hozzám.

Milyen műfajnak neveznéd azt, amiben ezek a számok születtek?

Hú, ez nehéz kérdés, mivel az első szám, ami megjelent, a ‘Take The Blame’ című kicsit más stílusú, de mostanra, úgy néz ki, sikerült megtalálnom azt az irányt, amiben igazán ki tudok teljesedni, az electropopot.

Az összes hangszert te szólaltatod meg?

A gitárt és a szintit én játszom. A dob egy része élő, egy dobos kollégám játssza. A többi hangszert, illetve effektet a produceremmel rakjuk össze a DAW-n (Digital Audio Workstation) belül.

Miért pont ‘Listen’ lett az új dal címe?

Jó sokáig gondolkodtunk rajta a producer kollégámmal. Nem akartunk túl hosszú címet adni a dalnak, és az is szempont volt, hogy olyan egyszerű legyen, hogy például még a nagymamám -aki nem tud angolul- is értse.

A legelső dal, amit tőled valaha hallottam, a ‘Psycho‘ volt, és azonnal megütötte a fülemet Ben Khan és a Two Feet lenyomata a számon. Van-e Magyarországon olyan előadó, akit elődnek, inspirációnak, példaképnek tekintesz?

Ebben a zenei műfajban, amiben én mozgok, nem ismerek sok magyar alkotót. Nagy célom, hogy egy nap én válhassak példaképpé, de odáig meg hosszú út áll előttem. Magyarországon amúgy rengeteg zenész van, akik gyerekkorom óta inspirálnak, többet között olyan klasszikusok, mint az LGT, vagy a Piramis…

Ugyanez külföldön?

Külföldön rengeteg példaképem van, az adott stílusban is rengetegen alkotnak, az ő munkájuk inspirál nap mint nap. Ahogy te is észrevetted, Two Feet, illetve Ben Khan mindenképp benne vannak a Top 10-ben. De ezen a stíluson kívül is mindig találtam zenészeket, akikre felnézhettem. A Beatlestől egészen Billie Eilish-ig majdnem mindent szeretek hallgatni. Minden műfajnak megvannak a szépségei.

Mikor és hogyan indultál el ezen a vonalon?

Az a vicces, hogy ez még egy teljesen friss dolog nálam, mivel csak pár hónapja kezdtem el ilyen stílusú számokat írni.

Hirtelen megjött az ihlet, és úgy érzem, benne van még legalább 500 dal a fejemben, és ezeknek most ki kell jönniük. 

Miért pont Bécsben tanulsz zeneszerzést?

Eredetileg Budapesten tanultam egy konziban jazz gitár szakon. Sajnálatos módon ezen a zenei területen Magyarországon nincs lehetőség a popzene irányában specializációra járni.

Bécsben van egy-két konzi, aminek a fókusza a pop zeneszerzésen van, én is egy ilyenbe járok, egyszerre tanulom a jazz és a pop zeneszerzés alapjait.

Mik a terveid a továbbiakban?

A terv az, hogy minél több számom jelenjen meg. Egy ideig főleg a stúdióban szeretnék dolgozni. Amint megvan 10–15 számom, a cél az, hogy Magyarország, Németország és Ausztria területén kezdjek el koncertezni – aztán persze szanaszét, amíg csak elvisz a repülő…

Hol csíphetünk el legközelebb?

A következő pár hónapban rendszeresen fogok megjeleníteni új dalokat Spotify-on, illetve az összes online zenei platformon. Ezen kívül Bécsben szoktam koncertezni, ha esetleg valaki arra járna, szeretettel várom!