Lang Ádi a hazai underground polihisztora; főszervezte a Rakéta Fesztivált, írt az UrbanPlayernek és a Recordernek, nevéhez fűződnek a Veszélyes Faszfej, a Halál Judit, a Summer Schatzies zenekarok és még megannyi kezdeményezés. Egyik legszimpatikusabb vonása mégis az, hogy valamennyi projektjét egy játszóteret felfedező gyerek kíváncsiságával és lazaságával éli meg, max lángon (bocsi) pörgeti őket – örömzenél, fesztivált szervez, amíg jólesik – aztán belevág egy következő nagy tervbe.
Legutóbb a Rakéta feszt könnyes búcsúztatása mentén beszélgettünk vele, amikor még nem tudta pontosan, mit fog a szervezés után maradó légüres térbe passzírozni. Mostanra a válasz megérett: íme a felszabadult percek badass gyümölcse, a Mambo Rumble. Zabolátlan, lo-fi rockzene, bemutatkozó EP-jükön 4 dallal, melyekhez 4 videóklip is érkezett.
Habár a Veszélyes Faszfej tagjai gyakori szereplői a zenekar eddigi történetének, azért tudni kell, hogy egy teljesen más génekkel és műfajjal rendelkező szerelemgyerekről van szó. A VF felbomlása után Ádám egy rave-anyaggal kísérletezett, Fekete Dávid (VF-alapító, Gustave Tiger-dob) segítségével, aztán egy hirtelen felindulásból összerakott, rockosabb vizekre visszatérő műsort vittek a Farmunk által szervezett Mamba minifesztre, Balla Csenge és Gál Peti (VF-basszusgitár) közreműködésével. Talán a névből is sejthető, hogy ekkorra datálható a Mambo Rumble születése.
Eddig két koncerten vannak túl és nincs bebetonozott felállás: „A Mambo csak arról szól, hogy szeretek számot írni, meg a barátaimmal koncertezni. A zenekarnak nincs fix felállása, Petinek viszonylag alap a helye, dobos és szólógitáros pozícióra van kb 3-3 ember, akit megkérdek koncert előtt, hogy van-e kedvük momentán ezzel cécózni, és ha elérhető egy értelmes felállás, akkor elvállaljuk, ha hívnak valahova.” – mesélte Ádám.
A négy számot tartalmazó No Reality Outside bemutatkozó kislemez valamennyi dala videóklip-köntösben érkezett, melyeknek momentumait, és részben hangzását is a The Replacements ihlette, akik Tim című, 1985-ös lemezük több szeletét, pl. a Bastards Of Young-ot, a Hold My Life-ot és a Left Of The Dial-t is mókásan minimalista sztoriba ágyazva, ugyanazon térben játszódó kisfilmekkel prezentálták.
A Mambo Rumble esetében az alapötlet az volt, hogy Ádám két percen át tiltakozik valamennyi szám alatt, ám végül csak forgattak „négy totál hülye képanyagot” – groteszk híradó, tejesdoboz bontás, cigi tekerés, körömfestés – és beletették az EP-borító keretébe. Nyugodtan tehetünk szabad asszociációs, fantázia-dzsungelbéli kalandozásokat, de közvetlen összefüggést nem fogunk találni a dalok és a videók között,.
Az viszont biztos, hogy ha felülnél egy féktelen Palma Violets, Babyshambles, The Libertines, Panel Surfers, Sex Pistols indie-garage-punk vonatra, a Mambo Rumble wannabebluescountry-punkpopja a szívedbe lopja magát. Íme egy kis étvágyhozó dalkommentár Ádámtól:
- On The Edge:
Csak úgy pötyögtem gitáron, és egyszer csak készen lett. Arra utólag jöttem rá, hogy a refrénje hasonlít a Van Halentől a ’Dance The Night Away’-re, ami a kedvenc számom tőlük.
- Downtown Blues:
Már a Faszfej végén is azon gondolkoztam, hogy jó lenne ilyen primitív ősrockokat csinálni, a blues az műfajilag gondolom full nem igaz, de a hangulatában valahogy helye van. A középrész belassulós – szeretem a hirtelen váltásokat. A szám szövege egyébként fél perc alatt felskiccelt hülyeség, a középrész viszont real story:
„Here comes the feeling when i lost my mind
In the jacuzzi with a hobo guy
Talking about nothing and sunrise
Splendid sunrise rise! rise! rise!”
- Can’t Love:
Klasszik Ramones-téma a zenében, kapcsolat elől menekülős szöveggel.
- Bedroom:
Néhány Beatles számban verzéjébe bele van ékelve egy minirefrén. A No Reply is ilyen, és én nagyon belebolondultam ahogy egy kvázi hardrock-riff jön a semmiből. A dalszövegben szintén ezt az ellentétezést akartam. Szeretem ezt a szöveget nagyon, pedig nem terveztem egy értelmes sort sem. A kislemez címét is az utolsó refrén, a „No reality outside” ihlette. Dávid mindent úgy kevert, ahogy akart, itt vétóztam egyedül, mert muszáj volt, hogy Green Day-es vége legyen, az az első kedvenc zenekarom. A klipbe be lett vágva Nance és Dustin tánca az új Stranger Things végéről, ez az utolsó sorozat, amit nagyon szerettem, mégha annyira nem is volt wow, mint az első évad.
Mindig mondják, hogy kint van a való világ, ami szerintem hülyeség. Nekem legalábbis sokkal valóságosabb a kedvenc filmjeimet nézni, a kedvenc zenekaraimat hallgatni, azokkal lenni, akiket szeretek, mint totál szürreális irodai tevékenységeket folytatni.
- Ha kíváncsiak vagytok a Mambo Rumble-ra, csütörtökön várnak egy barátságos, ölelésekben gazdag pogóra a Zombie Girlfriend társaságában, a Toldiban!