„Ki kell szakadni.” Ezt írtam fel magamnak szombat reggel a negyedik UbikEklektik fesztiválon. És míg ezt egy intelemnek szántam saját magam részére, úgy tűnt, hogy a fesztivál üzenete is valami ilyesmi. Az Ubik volt az eddigi legkisebb fesztivál amin voltam, így igazából nem voltak előzetes elvárásaim. Mégis, ahogy egyre inkább belelazultam az élménybe, egyre világosabb lett, hogy messze ez lesz a legjobb fesztiválélményem a nyáron.Az UbikEklektiket idén negyedik alkalommal rendezték meg, másodszorra a Zsámbéki Színházi Bázison. Már a helyszín is különleges, hiszen egy demilitarizált katonai bázisról van szó, aminek a területét az elmúlt évek során visszaszerezte a természet.

Az ubikosok pedig megpróbáltak a beton és az erdő összes létező metszéspontjánál létrehozni valamilyen helyszínt, eseményt.

Az odajutás picit kalandos volt, gyalog a zsámbéki buszmegállótól egy bő 40 perc, és egy óra, ha rossz irányba visz a Google Maps. Jól jött volna egy valamilyen hivatalos útvonal, ami megmutatja, hogy milyen lehet feltúrázni. A kevésbé kalandvágyóknak volt „törzsi taxi” útanként 1500 forintért, ami utólag visszagondolva nem lett volna rossz ötlet, de próbáltam mindent a lehető legtermészetesebben megoldani. Tehát körülbelül 50 perc séta után felértem a Zsámbék feletti dombra, ahonnan pedig már szerencsére hang alapján is lehetett tájékozódni.

A fesztivál helyszíne nagyon hangulatosan volt megcsinálva, és ez rögtön feltűnt. Abban a pillanatban, ahogy beléptem, mintha egy teljesen más atmoszférában találtam volna magamat.

A fákon végig régi CD-k voltak felakasztva, a hangárak fel voltak díszítve és végignéztem a fesztivál szintén nagyon jó hangulatú nyitóceremóniáját is.

Az UbikEklektiknek ugyanis van egy saját misztikus-mitologikus háttértörténete (amikről bővebben ezekben a cikkeinkben találtok infót), és ezt a sztorit bővítette a megnyitó is. Ezen túl sajnos a fesztivál során én pár plakátot kivéve nem nagyon találkoztam a kerettörténettel, pedig szerintem ezt a tematikát lazán lehetett volna használni programoknál, workshopoknál is. A 4 törzs így számomra leginkább az 1-1 közös színpadban jelent meg.

Térjünk is át ezekre a színpadokra, hiszen az Ubik zenei programjának túlnyomó része itt valósult meg. Az Azure és a Deepfields törzs egyesülése lett idén a Dűne színpad.

A Dűnén már belépéskor figyelmeztetett egy tábla, hogy itt érdemes cipő nélkül lenni, hiszen a talaj végig be volt fedve homokkal.

Ehhez a sivatagos feelinghez párosult az Azure-tól már szinte megszokott jazz: fellépett a Sauropoda trio, a titokzatostelepesek, a Gentry Sultan, a Kinetic Erotic, és még sokan mások. Kitűnő program volt a nagyszínpad réseiben, illetve azoknak, akik valami kísérletezőbbet akartak látni. Ahogy pedig leszállt az este, megbízhatóan érkeztek a négynegyedek a Deepfields tolmácsolásában, szombat estére pedig még egy kolozsvári dj kollektívát is leszerveztek.

A Takatuka és a Fríz törzs egybekelése a Kikötő színpadot eredményezte, ami talán a kedvenc helyszínem volt a fesztiválon. Az egyik már fentebb említett hangár „udvarát” használva alakítottak ki egy elképesztően otthonos táncteret, ahol 0-24 mentek különféle négynegyedes műfajok.

Remek biztos pont volt a fesztivál életében, ha bárki bármikor táncolni akart, itt mindenképpen tudott, illetve nagyon szórakoztató volt látni azokat az arcokat, akik gyakorlatilag mindig itt voltak.

Annak pedig, aki csak le akart ülni az árnyékba, a színpad jobb és bal oldalán is bőven voltak lehetőség.

Az UbikEklektiknek azért volt egy nagyszínpada is, az Ubikon, ahova talán nem a legkülönlegesebb, de egy annál jobban összerakott lineupot sikerült összehozni idén. Ritkán mondok ilyet, de a nagyszínpadon fellépő összesen 9 együttes közül az összes jó volt. Mind a pénteket nyitó Nunki Bay Starshipnek, mind a szombati első időpontot felszántó Megtűrteknek jól állt az Ubikon, és ahogy jött az este, úgy jöttek az egyre nagyobb nevek is.

A fesztiválnak volt egy olyan tulajdonsága, hogy a legnagyobb nevekből hozta ki a legtöbbet, így lett felejthetetlen a Freakin’ Disco és a Bohemian Betyars is.

Mégis nekem a személyes kedvencem a Bajdázó volt, akiket most hallottam először és ezzel a lendülettel bele is szerelmesedtem. Remélem még sokszor fogom őket hasonlóan szép környezetben koncertezni látni.

Az UbikEklektik teljes joggal nevezhető egy összművészeti fesztiválnak, hiszen a zenei programok mellett volt színház, mozi és ezerféle workshop is. Pénteken a színházteremben (ez is egy hangárban volt) láttam egy remek egyszemélyes táncelőadást, szombaton pedig friss magyar rövidfilmeket tudtam megnézni. Workshopok területén pedig tényleg minden volt. Vagy inkább valami. Tehát az AZVLM zseniális csapata szervezett le csomó mindent, ilyen volt a Capoeira Yoga ahol valami félelmetesen leizzadtam, a Goaerobik, ami alatt gyakorlatilag végig fülig ért a szám, mert ennél viccesebb dolog szerintem kevés van, mint koreografálva ugrálni goára, de nekik volt köszönhető a csütörtök esti Óperentzia koncert közbeni tánc is. Ja, és majdnem elfelejtettem, volt számháború is.

Ez a sokszínűség nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Ubik ennyire jó élményként maradjon meg bennem, olyan dolgokat próbáltam ki, amiket még soha.

Muszáj szólni pár szót a kaja-pia frontról is, hiszen anélkül nem nagyon van fesztivál. Az Ubikon idén nem lehetett készpénzzel fizetni, kuponokat lehetett venni 300 forintért, tehát gyakorlatilag minden a 300 valamilyen többszörösébe került. 2 kupon volt a sör (600 forint), 3 kupon a feles, illetve a Mate (900 forint). Kaja terén lehetett pizzát kapni 6 kuponért, hamburgert 5-7 kuponért, illetve random dél-amerikai kaját a Kikötőnél 3 kuponért. Csak az utolsót próbáltam ki, de az nagyon finom volt.

Végül azért van pár dolog, amit szerintem jobban is ki lehetett volna találni. Ahogy leszállt az este, elég nyilvánvalóvá vált, hogy nincsenek eléggé kivilágítva azok az ösvények, amik a színpadok között voltak, illetve ennél sokkal jobban is ki lehetett volna táblázni a helyszíneket.

Én általában elég jól tájékozódom fesztiválokon, de programfüzet hiányában kénytelen voltam sokszor a telefonomra hagyatkozni, ami nekem eléggé ellentétes azzal az alapüzenettel, amit az Ubik képviselt.

Összességében viszont, a hibátlan zenei program, gyönyörű helyszín, az összes többi program, és nem utolsósorban az összes ember, aki eljött, mind közrejátszott abban, hogy az Ubik számomra a nyár legjobb fesztiválja legyen.

Nagyon szép volt és nagyon szabad, szóval ahogy ők mondják, szépszabadság!

A képek Varga Orsi és Vaszari Julcsi munkái