Johnny és Jimmy Monkey elvetemült duóját ősszel a magyar Allah-Las-ként definiáltuk, s bár első kislemezük, az 5 popular classics anyagában már el voltak vetve az őrület magjai, úgy látszik, mostanra szökkentek igazán szárba, hogy aztán megnyissák a frappánsan elborult God & Monkey-univerzum kapuit.

A srácok az elszállós gitártémákat és zajos, szörf-punk lendületet megőrizve tettek még egy, a vártnál nagyobb, de jól sikerült lépést az elektronika felé. Habár a kislemez érdekessége, hogy a dalok nagy része tulajdonképpen régebbi, mint az előző anyag, ami kitaposta az utat az extázis felé. A majmok ezúttal LCD Soundsystemre és SupraUniversumra emlékeztető energiákkal pakolták meg EP-jüket.

Létrehozva egy egyedi, űrbéli garage rock-techno hangorgiát, amiben túlfűtött, furfangos és eklektikus káosz uralkodik.

A Pure 21st century 5 számos anyaga hű címéhez, sőt, virgonc, kísérletező kedvű elektronikájával már-már kacsintgat a 22. század felé. De csak pont annyira, hogy a középső trackben felcsendülő, hipnotikus lüktetésbe csomagolt nagymamai intelem visszarántson minket a jelenbe.

Az EP egyébként egy trilógia része, aminek kiteljesedése egy stúdióalbummá duzzasztott harmadik szelet lesz az egyelőre ismeretlen jövőben.

„Ez a lemez egy nagy katyvasz számomra, eközben pedig mégis egységet alkot. Igazából már tavaly is kijöhettünk volna vele, de sokáig kevertük, meg szenvedtünk rajta. Ez a második kislemezünk, mégis régebben elkészült számok kerültek rá, mint az elsőre, ugyanakkor az egyik legfrissebben írt trekk nyitja az egészet. Egy lenyomat, egy álomszerű utazás, kicsit megfoghatatlan, de nagyon szeretem. Egy kétéves, baromi hosszú trip végére tesz pontot, nekem ezért nagyon fontos.” – mesélte Johnny Monkey, aki alább a lemez dalainak esszenciájába is betekintést engedett.

God is God: Ez ilyen alapvetés. Két sorban elmondja, hogy mi a helyzet, ráadásul záróköve az első és második lemez közti boltívnek. Fontos szám.

Pure 21st Century Music: Egy képzeletbeli LCD Soundsystem koncert jut róla eszembe, ahol a zenekar meg én is valami másik szeletét tapasztaljuk éppen a valóságnak. Technikailag azt szeretem benne, hogy akár hetekig lehetne játszani folyamatosan, minden gond nélkül.

Granny’s Message From Outer Space: Ez az előző trekken kívül a másik, ahol mindent elengedtünk. Ráadásul ezt is valamikor 2016 elején raktuk össze. Tempó nem volt, csak tiportuk a midibillentyűzetet. Főszerepben Jimmy nagymamájának üzenetrögzítőre mondott hangja. True story.

White Boys: Szövegileg ez Jimmy vallomása a diszkóba járási szokásairól. Zeneileg meg egy diszkó alapvetés. Legalábbis az első fele. Egyszer fogunk hozzá csináltatni egy klipet, egyébként legyen ez egyben egy pályázati felhívás is. Nekem mindig az Elsüllyedt világok ugrik be, tudod, az a retró látványvilág a gyerekkoromból. Ezek mellett pedig fura, de kedves alakok, fura, de kedves lézerfegyverekkel lövöldöznek egymásra valami furcsa kalandmese világban egy csillagromboló fedélzetén. A szám második fele pedig egy felfújható űrhajó újrazománcozásáról, a hiperhajtómű megjavításáról, és a HD188015 körüli száguldozásról szól.

We Learn How To Be Intoxicated: Kedvenc motívumom a tüdőbajos behéliumozott ork, aki elmondja benne a mesét. Egyébként kurvajó dolog ráfeküdni a randomizált arpeggiatorra. Ajánlom mindenkinek! Ezek mellett pedig autópályán dévidholmszozás megy benne nagy mennyiségben. Talán ezt várom a legjobban élőben előadni, bár a franc se tudja…

Az első God & Monkey koncertre amúgy még várni kell egyelőre, de mi már előre katartikus hajeldobást jósolunk.