Keltető

God and Monkey
Isten majmai lassan őrölnek

Budapest egyik szobájában két srác egy maréknyi hangszerrel meg egy programmal felvesz egy kislemezt. Nem az első, de valószínűleg nem is az utolsó hasonló sztori a környéken, ami Johnny és Jimmy Monkey-val történt, mindenesetre vadiúj zenekaruk szinte minden elemében magában hordozza azt az izgalmat, amiért szeretjük az undergroundot.

Amikor megkaptam a srácoktól a 5 popular classics című EP-jüket (stílszerűen öt számból áll, melyekre sem a populáris, sem a klasszikus jelző nem illik), rutinból próbáltam ráhúzni egyféle stílust a zenéjükre, de több akadályba is ütköztem. Az első trackre egyből rásütöttem volna a kaliforniai szörf-punkot, de a többi szám közben sokkal lassabb, zajosabb.

“Nem stílusokban gondolkozunk, inkább egyfajta felfogás az, ami meghatározza a zenénket. Az alap elképzelésünk az, hogy műfaji korlátokat semmiképp sem állítunk magunk elé. Nem szeretnénk, ha rá lehetne sütni a zenénkre bármilyen konkrét jelzőt, vagy be lehetne tenni egy kategóriába. Egyfajta egységként fogjuk fel, ami abból fakad, hogy mindketten nagyon sok féle stílust hallgatunk.” – mesélte Ádám, alias Jimmy Monkey.

Egymás közt persze akadnak jelzők a zenéjükre, ilyen például a hendikepp-rock, broken-pop vagy szörf-techno kategóriája, mivel keverednek a dalokban az elszállósabb gitártémák egy csomó zajjal, szintivel, és hangbejátszásokkal.

“A zaj egyfajta bizonytalanságot visz a dologba, azért használjuk, mert jól kifejezi a világhoz való ambivalens viszonyulásunkat, illetve kiszámíthatatlansága miatt teret enged a hallgató fantáziájának, ellentétben a letisztult, konkrét témákkal.”

Jimmy és Johhny már 2008 óta zenél együtt különböző formációkban, és pár évre rá lett világos számukra, hogy közösen tudnák megvalósítani legjobban zenei elképzeléseiket. A konkrét munkát bő egy éve, 2016 januárjában kezdték el, viszont ambícióik nem merülnek ki a most megjelent EP simogatásában.

“A 5 popular classics, egy trilógia első tétele, egyfajta bevezetés, amely kijelöli az alapvető irányvonalakat. Ezt követi majd egy elektronikusabb második EP, és egy vélhetően nagylemezzé duzzadó harmadik anyag, mintegy tézis-antitézis-szintézis felfogásban. Több számhoz is tervezünk videoklipet, illetve szeretnénk összerakni egy ütős élő zenekart.”

A srácokat zeneontológiai mélységekre ásva kérdeztem a produkciók miértjéről, amire talán az eddigi legegyszerűbb, de legőszintébb választ kaptam.

“Valószínűleg felrobbanna a fejünk, ha nem csapolnánk le időnként a benne hömpölygő cuccot.”

Kövesd a KERET BLOGOT!