Villö Acetone formabontó klipje kiszakít a teljesítménykényszeres mindennapokból

Zene

május 31, 2020

Csóka Ágnes

1918

A kreatív elmét nehéz korlátozni, így nem meglepő, hogy a legtöbb művész általában több felületen és dimenzióban is dolgozik, és az sem kiugró eset, ha egy képzőművész zenében is jeleskedik (a hazai underground nem elenyésző hányadát teszik ki jelenlegi, volt, vagy jövőbeli momésok és képzősök). Erre a jelenségre kiváló példa a 25 éves Horváth Villő is, aki egy DIY videóval ellátott dallal mutatja be a nagyvilágnak Villö Acetone nevű projektjét, melyben a vizuális tartalmak mellett a zenét is teljes egészében saját maga írta és játszotta fel.

Villő az MKE festő szakán tanul, de saját bevallása szerint pár éve elkezdett eltávolodni névleges tárgyától és azóta inkább installációkkal, videókkal és fényekkel foglalkozik, egy ideje pedig a zenélés is szerepel az önkifejezési eszköztárában. Legújabb összművészeti projektjét a következőképpen definiálta:

“Ebben a projektben a szabad játék és a kísérletezés a legfontosabb számomra. Inkább képzőművészeti, experimentális hozzáállással közelítem meg a zeneírást, mint a tanult zenei alapok és szabályok felől. Olyan absztrakt összefüggésrendszereket keresek és igyekszek felépíteni, amelyek magukban rejtik a folyamatos újraértelmezés lehetőségét. Hozzáértő emberek az experimental-, pszichedelikus-, avantgarde- és art-rock megnevezéseket szokták rájuk használni.”

Habár képzőművészként magától értetődő, hogy nagy hangsúly kerül a vizualitásra is, a zene, mint új médium másfajta önkifejezéshez ad eszközöket.

“Sokszor olyan érzések és gondolatok vannak bennem, amik nagyon szarul hangoznának kimondva, de a beszéd, a nyelv kihagyásával, a legközvetlenebb hangulat és érzés átadására alkalmas művészeti ággal (a zenével) úgy tudom őket kiadni magamból, hogy a pusztítás helyébe értékteremtés lépjen.

Van néhány zenekar, akik ugyanolyan fontos részei az életemnek, mint néhány közeli barátom. Sok helyzetben és neccesebb időszakokban töltődtem belőlük, és jelentettek valós támaszt számomra. Ilyen például a Primus, a Brainbombs, Beck vagy az Insane Clown Posse. Szeretnék valamit visszacsepegtetni abból, amit én kaptam tőlük (és sok más zenekartól). Kevés jobb van annál, mint amikor tudod, hogy valaki más is pontosan ugyanazt érzi, amit te. Ez az egyetlen oka, hogy nem  marad a projekt a szobám falai között, és remélem, hogy minél több olyan emberhez jut el, akikkel igazán egy húron pendülünk.”

A bemutatkozó trekkben ezzel összhangban nem is egy vattacukor-könnyed témát, hanem egy önironikus, de alapvetően pozitív kicsengésű önreflexiót énekel meg.

“A ‘High on Fame’ a vágyaink (legyenek azok valósak, vagy kreáltak) és az elérésük érdekében tett lépések közötti szakadékot dolgozza fel önironikus módon. Ha nem teszel semmit, nem leszel híres, sem elismert, de az is egy téves gondolkodásmód, hogy ez kötelező lenne, vagy hogy emiatt egy pillanatig is rosszul kellene éreznünk magunkat. Egy kis fellélegzés a kapitalista teljesítménykényszer alól.”

A klip Villő műtermében készült néhány barát és egy operatőr, Fazekas Dániel segítségével, de a tervezés, a rendezés, a díszlet és a vágás is mind a művésznő keze munkája. A videóban szereplő outfitet ráadásul Villő egy osztálytársa, Dömötör Dominika készítette, aki Dezső márkanévvel készít ruhákat.

A ma megjelent bemutatkozó anyagot ráadásul napokon belül egy három számos, instrumentális EP fogja követni. A posztapokaliptikus/utopisztikus, koncertezésre alkalmas jövőre vonatkozó terveket illetően pedig így nyilatkozott Villő:

“A fellépésekkel az a helyzet, hogy nem szeretném diktatórikusan megtaníttatni más emberekkel a saját számaimat, egyedül viszont előadhatatlanok. Egy szintén képzőművész-zenész barátnőmmel gondolkozunk azon, hogy milyen rendhagyó, performatív módon lehetne ezt közönség elé vinni. Fogunk rá megoldást találni, de ez egyelőre még számunkra is rejtély.”

Címkép: Fazekas Dániel