“A kép könnyen hazudik, a hang nehezen” – MOME Feszt 20′ interjúfesztivál

Interjú

március 11, 2020

Hepp Ildikó

879

Azért (is) jó Budapesten élni, mert annyi művészeti polihisztort lehet itt találni. Március 27-én jön a második MOME Feszt, aminek reméljük innentől éves hagyománya lesz. Az esemény kapcsán ismét interjúztunk azokkal a zenészekkel, akik vizuális művészettel is foglalkoznak és tanulnak, illetve tanultak a Momén vagy a Képzőn. 

A beszélgetőtársak között van a Mayberian Sanskülotts-ból Csordás Zita és Balogh Gallusz, akik mindketten festő szakra jártak a Képzőre, Gutema Dávid a TPSRPRT zenekarból, aki intermédia szakos volt a Képzőn, Nóvé Soma a Mordáiból, aki MOME animáció szakon végzett, és Tóth Balázs a Marble Mistből, aki pedig jelenleg is design- és művészetmenedzsment mesteren tanul a MOMÉ-n.

Hogyan kapcsolódsz a zenéhez?

Zita: 11 évesen a barátnőimmel megalapítottuk az első zenekarunkat, aminek okán kitaláltam a Mayberian Sanskülotts nevet, de végül akkor nem ezt választottuk. Nyolcadikban fel is léphettünk a saját dalunkkal a suli évzáró gáláján, amit imádtam, úgyhogy aztán úgy képzeltem, hogy amikor nagy leszek, akkor én szerepelni szeretnék és menő rockzenekarban szeretnék játszani, interjúkat adni és botrányokba keveredni. Persze közben ilyen szemüveges nyomilány voltam, szóval közöm se volt az egészhez, de azt hiszem a gyerekkori énem most nem csalódna bennem.

Gallusz: Elég hülye válasz, de 2010-ben véletlenül elkezdtem, aztán elrepült 10 év és még mindig csinálom, magam sem értem.

Dávid: Vonzó, hogy céloktól és szabályoktól mentes. Ingyendrog.

A zene vagy a vizuális művészet fontosabb számodra? 

Dávid: A kép könnyen hazudik, a hang nehezen. De valahol ugyanannyira fontosak, mert a lényeg az agyadban történik, a többi csak eszköz.

Soma: Egyelőre a zene, de a két médium sok esetben átfedésben van, ezért mindkét területben aktívan dolgozom.

Balázs: Egyértelműen a zene, mivel szerintem az a legőszintébb közlési forma a művészeti ágazatok közül (persze ez szubjektív), illetve azzal arányaiban többet foglalkozok és az elmúlt időszakban egyre nagyobb szerepet kapott az életemben, azonban a képi művészet iránt is van fogékonyságom. Ha tehetem, szeretek fényképezni és mozgóképpel is kísérletezni. Mostanában az adat alapú vizuálok kezdtek el érdekelni és az, hogyan lehetne ezeket összekapcsolni a zenével.

Melyik volt előbb az életedben?

Dávid: Nem emlékszem, de talán hamarabb firkáltam.

Soma: Gyerekkoromban inkább a rajzolás érdekelt, majd tizenévesen kezdtem el komolyabban foglalkozni a zenéléssel.

Balázs:  A zenével már 13 éves korom óta folyamatosan foglalkozok. 

Gallusz: A festés volt előbb, de a képző eléggé elvette tőle a kedvem a végére, nem is festettem semmit, mióta otthagytam, úgyhogy maradt a zene.

Zita: 
A szüleim ötéves koromban beírattak a későbbi általános iskolám Dalosjáték nevű előkészítőjébe, ősszel felvettek a zenetagozatra és onnantól nekem teljesen természetessé vált, hogy valamit mindig zenélgetek.

Hogyan lehet összekombinálni ezt a kettőt?

Dávid: Úgy, hogy ordít a festmény.

Soma: Videoklip, grafika, arculat, színpadkép.

Balázs: Például egy dalra megkomponált klipen keresztül, vagy olyan generatív dolgokon át, amik az adott dal hangulatvilágát tükrözik. Mostanában ezekkel a dolgokkal kísérletezem és remélem lesznek prezentálható eredmények is.

Zita: Az összekombinálás nálam úgy működik, hogy “sokszor az összeomlásig fárasztom magam” (idézet Korándi Cappuccino Dávid szövegéből), mert közben ugye még dolgozni is kell, mert jelen pillanatban egyikből se tudnék megélni, meg élni is szükséges valamikor, szóval nehéz, de én szeretem, ha le vagyok terhelve.

Más művészeti területen is mozgolódsz?

Gallusz: Lemezborítókat szoktam készíteni, valamint a ‘Nem baj mert leszarom’ fanzineket csináltam, egyébként meg grafikusként dolgozom.

Soma: Zenéléssel és grafikai munkákkal foglalkozom, de továbbra is érdekel a filmrendezés.

Balázs: Fényképezés és absztrakt digitális illusztráció készítés, inkább hobbi szinten mint profi módon. Volt egy időszak amikor elkezdtem verseket írni, erre érdemes lenne visszatérni.

Dávid: Egy dokumentumfilmen dolgozom Mikulán Dáviddal és Révész Bálinttal. Emellett 2014 óta a HVG címlapcsapatában tervezek.

Zita: Jelenleg lakberendezést tanulok a Kreán, ott majdnem minden képzőművészi hajlamomat kiélem, a fennmaradó időmben pedig a zenekarral foglalkozom, de mindkettő nagyon fontos számomra. 

Kik inspirálnak?

Dávid: Sokszor azok a dolgok gondolatébresztőek, amik nem akarnak művészet lenni. Vagy amikről nem szeretünk beszélni.

De egyébként John Cage, Fred Frith, Marcel Duchamp, Jimmy Hendrix, Death Grips.

Zita: Joan Jonas, Erykah Badu, Jessica Pratt, Pipilotti Rist most így első körben.

Gallusz: Robert Smith, Henry Darger, Franz Kline, Annie Pootoogook, Qavavau Manumie, Kenojuak Ashevak

Balázs: A zenei inspirációkat folyamatos kalandnak élem meg, ahol egy-egy stílusra vagy művészre időszakonként nagyon rákapok, aztán utazok tovább, de ez az utazás nem lineáris, hanem inkább hangulatfüggő, ahol egy-egy előadó vagy stílus újra-újra is felbukkanhat. Jelenleg a világzenei ihletésű dolgok és a jazz zene az, amik leginkább inspirálnak.

Soma: Zenészek közül: Mark Sandman, Damon Albarn, Muzsikás zenekar, stb. Rendezők: David Lynch, Ari Aster, Jim Jarmusch

Hogyan látod a hazai kortárs közösségeket?

Dávid: Szerintem inkább buborékok, és pénzügyileg eléggé csúnyán magára van hagyva a szféra, a képzőművészeti területen érezhetően a nihil és a haldoklás uralkodik. Az új generációkon szerintem az internet konstruktív használata segíthet. Az államra valójában nincs szükség.

Balázs: Szerintem folyamatosan nyitnak egymás felé, ahol a különbségek inkább összekötő és kiegészítő elemként kezdenek jelen lenni. Egyre több a zenekarok közötti együttműködés, ami nagyon pozitív. 

Soma: Könnyen kialakítható egy alkotói hálózat. Ha elszánt az ember, hamar megtalálja a megfelelő embereket.

Szerinted miért fontos egy ilyen esemény, mint a MOME feszt?

Soma: Megismerteti a vizuális alkotókat a zenekarokkal. Nagyon fontos a kapcsolati hálózat kialakítása mindkét világban.

Gallusz: Gondolom tök jó, hogy kivételesen nem az Epreskertben isznak majd a képzősök, hanem a Dürerben a momésokkal.

Amúgy a tavalyi MOME Fesztről végtelen képet találhattok ITT és ITT.

Képek: Mome Feszt 2019, Cserna Endre