Elmúlt hónapok tekerős zenéi

Cikk

október 14, 2014

Bojtor Edina

219

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

Műszakokra lebontott albumok, kezdeti eltévedéssel töltött pokoli órák soundtrackjei, vagy csak azok, melyeket akkor hallgattam, amikor minden valamiért a helyén működött. A cím nem kábítószer fogyasztásra, hanem biciklis futárkodásra utal, ezek pedig a tekerős zenéim.

Interpol – ‘All The Rage Back Home’

Első napjaimat tapostam a futárcégnél, amikor kijött az El Pintor nekem meg persze semmi időm nem volt, hogy összedobjak egy normálisnak csúfolható kritikát. A Polgár utca 10 maradt meg a dal kapcsán, meg ahogy épp hasítok át az Árpád hídon kellőképpen elkésve és kiválóan képes vagyok átérezni a dal bizonyos részeit legfőképp szövegszerkezeti szempontból. Ugyanez vonatkozik a ‘Breaker 1’-ra is, mely egyébként számomra a legértékelhetőbb dal a lemezről.

FIDLAR – ‘Cheap Beer’

Mindig jó egy napjainkban létező, nagyrészt ismeretlen punk zenekarra találni. Ismeretlen? Mindig elégedettséggel töltött el a tudat, ha ráleltem valami újszerűre. Távol álljon tőlem a mainstream világa, útban a város azon részeire, ahol már azon se lepődök meg, ha nincs térerő viszont rendkívül jól eset ez a dal. A 2013-ban készült albumról pedig legyen elég annyi, hogy egy ponton elérkezik egy első hallásra kissé kétségbeejtő hangzásbeli váltás, ám ennek ellenére bőven hallgatható marad.

 

Kaktus – ‘She Be Like’

Egyetlen Kikeltetős darabja a listának, bár sajnos ők nem jutottak be az elődöntősök közé. A zenekar többek között a verseny miatt alakult a közelmúltban, milyen imponáló. Mindenképp figyelemre méltó dal, kíváncsi lennék mire képes még a zenekar, mondjuk még 2 albumra való anyag formájában.

Kijátszhatnám a kártyát miszerint, annyi értékelhető magyar zene van csak valamiért az internet áldásos tevékenységétől függetlenül nem nyernek elég teret, de ettől még nemigen változna meg a helyzet.

So guys, why don’t you write more songs?

Kispál és a Borz – ‘Ágy, asztal tévé’

Sorolhatnám ide akár az egész Ágy asztal tévé-t amit még akkor sikerült újra előkaparnom a több éves megporosodott repertoárból, amikor célbaért számomra Lovasi zenéje. Hajnalban tekertem keresztül a Hősök terén azon kínlódva, hogy én soha-soha nem leszek futár, mert miért is akarna valaki egy olyan dolgot csinálni, amit szeret? Kicsit olyan az egész, mintha a kedvenc kajád nyomnák az arcodba azzal, hogy márpedig meg fogod enni… A dolgok valahogy ennek ellenére alakultak úgy, hogy kénytelen voltam megenni a hozzám vágott kedvenc kajámat, Lovasi zenéje ellen sincsenek kifogásaim többé, sőt még esős napokon kifejezetten egyfajta hiányt éreznék meglétük nélkül.

Austra –  ‘Hurt Me Now’

Az Austra interjúnkra való, úgymond készülés környékén járattam a dalt – az egész lemezt pontosabban – és ahogy egy hipersegítőkész ismerősöm mondta mindennek kezdetén, hogy: “Ha elkezded ezt a melót, nem lesz időd írni…”

A legőszintébben kimondva, nem is igazán volt, munkatempó címszó alatt pedig a két cím közötti orrvérzésig történő lemezhallgatást értem máig is. Főleg amikor a legkevésbé sem tudom merre van előre mindenképp ezek a meglévő legstabilabb pontok – a térképet leszámítva – amikor defektet kapsz éjszaka a külvárosban és tíz percet követően szakadni kezd az eső.

INVSN – ‘Down int he Shadows’

Interjúztunk a zenekarral az A38-on, amelyet hamarosan láthattok is. Saját szemszögemből elmondva a sztorit az egész szerkesztőtársam betegségével kezdődött és a többek között ebből kifolyólag beállt katasztrófahelyzettel. Sikerült ottfelejtenem a laptopot pár napra a szervízben és légvonalban áthajtanom a városon, hogy megvásárolhassam a reggeli kávémat – a koncert előtt fél órával – és összekaparjak valamit az interjúra. A show nagy részében egy kamerával futkostam a színpad egyik oldalától a másikig vagy épp munkatársam nyakában próbáltam életbenmaradni közel két méter magasságban miközben Dennis Lyxzén elképesztő színpadi jelenlétről tett tanúbizonyságot. Visszagondolva az egyik legjobban alakult estének lehettünk részesei és meglepően jól jöttünk ki az egész elborult szituációból is.

PLAYLISTEK