A nyári fesztiválszezon és az őszi-téli klubkoncertek között szerencsére volt ideje kedvenc előadóinknak arra, hogy néhány újdonsággal örvendeztessenek meg minket. Távoli univerzumokból érkező világzenétől kezdve a gitárközpontú szólóprojekteken a jazz alapú rappen keresztül egészen gyerekkorunk kedvenceinek újraelevenítéséig elég tág skálán mozogtak az elmúlt hónapok megjelenései. Lássuk, milyen új zenékre táncolhattunk vagy épp szomorkodtunk álmatlan éjszakáinkon ősszel – és persze akár most is.
Thoma Dávid – Dreamin
Az idei Kikeltetőnkön a legjobbak közé jutó Thoma Dávid szólóprojektjének első EP-je még áprilisban debütált nálunk. A könnyed szörfröck dallamokra írt melankolikus szövegek keserédességét dönti vidámabb irányba az albumhoz megjelent harmadik klip, mely egy privát buli képeit vetíti elénk a hajnal hármas egzisztenciális krízisek helyett.
- A videóról Dávid bővebben is mesélt nekünk, ugyanis az albumhoz hasonlóan ez is nálunk volt látható először.
Bujdosó Trió – National Amnesia Institute
Bár saját megnevezésük szerint bizánci szörf jazzt játszanak, az előzőhöz hasonló könnyed dallamokról szó sincs a többek között a Kistehénben gitározó Bujdosó László nevével fémjelzett trió új albumán. A National Amnesia Institutot a korábbi albumhoz hasonlóan a technikás, stílusokon könnyedén átívelő gitárjátékot kísérő tűpontos tört ritmusok és stabil basszus jellemzi. Instrumentális zene létére azonban nagyszerűen adja át a jelenben érezhető társadalmi feszültséget és veszi fel a harcot a ránk kényszerített gyors felejtéssel, miközben a legvájtfülűbb zeneszakértőknek is kiváló szórakozást nyújt.
Ao – öreg halász
A végtelen vizeket nem csak szörfölésre lehet használni, hanem nyugodt elmélkedésre, csendes őszesti sétákra is. A tavalyi Kikeltetőben még szólóban előadó Asztrik trióvá bővülve jelentette meg ‘öreg halász’ című új dalát, mely csodás békével int búcsút a nyárnak. A bánatos dallam és szövegvilág kiegészítve a sirályok hangjával azonban utoljára még könnyedén repít minket álmaink tengerpartjára mégegyszer utoljára, mielőtt végleg az őszbe visz a bezáró mólók és ajándékboltok képe.
- A szerzemény nálunk debütált, Asztrik szavait itt olvashatjátok róla.
Dope Calypso – The Boys Are Tight
Könnyed gitárzene és harcellenesség jellemzi leginkább a Dope Calypso mókás új klipjét, mely az orosz némafilmes korszakot ötvözi a bandától megszokott pszichedelikus hangzásvilággal. A mai világban ebbe nem lenne nehéz mélyebb politikai üzeneteket beleképzelni, de egész biztos, hogy semmi hasonlóról sincs szó, csak néhány békés zenét játszó srác van itt, akik még mindig vallják, hogy inkább szeretkezz, ne háborúzz.
Woodstock Barbie – Never Gonna Fall in Line
A 2000-es évek vége óta tudjuk, hogy a rock halott, de azért szerencsére vannak még zenekarok, akik újra és újra rácáfolnak erre a mondatra, amikor kiadnak egy új anyagot. Ilyen a Woodstock Barbie négyszámos EP-je is, ami az erőteljes női énekhanggal egy percig sem megy a puha, tingli-tangli pop-rock irányába, hanem kemény stoner témákat tol bárkit megszégyenítő tökösséggel. Garantált headbanggelés kellemes repkedéssel azoknak, akik egy picit újra a 90-es években szeretnék érezni magukat.
Isle of Man – Levitation Feat. Puskás Dalma
Ha azonban inkább lágyabb női vokált keresel, akkor az AGAVOID-ból is ismerős Puskás Dalma közreműködésével készült új Isle of Man szám lesz neked való. A ‘Levitation’ egy nagyon chilles, jól összerakott electro szám és egy nagyon igényes videót is kapott, ami a félelmeinkkel való szembenézést mutatja be Dunaújváros kihalt éjszakáin.
Maneuver Maneuver – Sorry
Szabó Tamás (The Moog) és Szilágyi Máté (Dorothy’s Legs) synthwawe formációjának új dala egy üres szobába is egyből füstgépeket és villogó neonokat varázsol könnyedén. Amíg a dobhártyákat a szintetizált dallamok repítik digitális autópályákon, a szemeinket az ezt kísérő videó foglalja le, amit a nagyszerűen koreografált tánc és érdekes helyszínváltások tesznek igazán mozgalmassá.
zïp – Végtelen próbaidő
Ha zavar, hogy mindenhonnan csak az újstílusú trap szól a hétköznapi problémákról és egy kaptafára búgó beatekkel, akkor a Végtelen próbaidő az 5 számával visszarepít a régi suli világába. Lazán rímelő, mégis sokatmondó szövegek önmagukban is kellemes jazzes alapra helyezve hozzák meg a kedvet ahhoz, hogy kapucnis pulcsiban pacsizzunk le a téren a haverokkal és vegyük be a várost néhány szürreálisan görbe esten.
- A Kikeltetőn is megfordult srácokról legutóbb itt írtunk.
Ethnofil – Azimuth
A 2018-as The Edge vitathatatlanul az egyik kedvenc albumom volt, amin az egri gyökerekkel rendelkező Ethnofil egy új irányvonalat határozott meg magának. Idén az ‘Azimuth’ meghozta a várva-várt folytatást, így újra felcsendülhet az a bizonyos másik univerzum világzenéje. Az első szám a felütéssel kezdődő ‘Electrical’ egyből fel is veszi a tempót ugyanott, ahol az előző album abbamaradt és onnantól kezdve nincs megállás az eklektikus zenei utazásban. Az Azimuth egy letisztultabb, bensőségesebb anyag, azonban nem maradnak el rajta a zenekartól megszokott éles váltások majd csodásan összeillesztett visszatérések a korábbi témákhoz.
- Az elmélyülést bőven igénylő albumot mélyebben is kiveséztük
12z – Transfiguration
A múlt hónap egyik legérdekesebb anyaga a korábban Nicolas Jaar kiadójánál is megjelenő 12z-től érkezett. Az élő dob és experimentális elektronika ötvözésével alkotó, hol duóként, hol pedig trióként működő kollektíva Szelevényi Ákos free és ethno jazz szaxofonistával egészült ki egy 10 perces improvizatív szám erejéig, hogy a színelváltozást hangokkal érzékeltessék. A Transfiguration nem mellesleg új albumuk címe is, melynek felvételét két estén a Pannónia Filmstúdió egyik feljátszójában, szűk közönség előtt rögzítették.
De jó elhagyni magam – Kaláka-feldolgozáslemez
Ami az októbert illeti, végül, de legkevésbbé sem utolsó sorban pedig álljon itt a Szabó Benedek és Sallai Laci munkájának köszönhető Kaláka-feldolgozáslemez, mely a sokunk és sokunk szüleinek gyerekkorát meghatározó zenekar 50. születésnapjának állít emléket 15 kedvenc zenekarunk segítségével.
- A különleges, generációkon átívelő albumról bővebben is írtunk korábban.
November
Rach – At least i’m cute
Szeptemberben megjelent atmoszférikus single-je után itt van első kislemeze a különleges hangú énekes dalszerző Rachnak. A szomorúpop lemez az egyszerű hétköznapokból építkezik ugyan, de egyedi hangzásával jóleső színfolt a könnyedebb zenét keresők számára.
- A lemezről bővebben is mesélt nekünk az alkotó, ha többet szeretnél megtudni, akkor katt!
Mayberian Sanskülotts – Magic Brown Sheets
Új klipet kapott a dreampop és shoegaze között lágyan mozgó kimondhatatlan nevű zenekar második albumán megjelent ‘Magic Brown Sheets’. Az egyszerű helyszínen annál összetettebb koreográfiával játszódó videó jól mutatja be milyen az, amikor magunkra találunk másokban, ami jól illik a banda elmélyülős gondolatvilágához.
- A banda nem is olyan régen a KERET Sessions vendége volt.
Szabó Benedek és a Galaxisok – Szép volt
A jövő januárban érkező Cím nélküli ötödik lemez első előfutáraként érkezett Benedekék dala, a ‘Szép volt’, mely a Lehet, hogy rólad álmodtamon felfedezett új hangzásokat nagyszerűen építi be a korábbi zenei világba. Ha hasonlókat várhatunk a gyönyörű lemezborítóval ellátott új korongon, akkor máris van miért várni az elbukott fogadások hónapját.
- December elején még egy friss dal és videó napvilágot látott.
Beach Beach & The Boogey Mango – Matchbox
A modern gitárzenei stílusokat jól ötvöző albumot adott ki a 2018-as Kikeltetőben és azóta még jó pár helyen feltűnő Beach Beach & The Boogey Mango. A home recording sessionökből összerakott anyagot ha kibontjuk a kis gyufás dobozból, amibe bezárták elég hamar tölti be a teret és tartja magán a hallgatóság fülét.
- Itt elemeztük szét részletesebben.
Warshow – A Turn of Tides
Az őszi hangulatot tökéletesen illusztráló esztétikájú klippel érkező ‘A Turn of Tides’ light post-punkja nálunk debütált a hónap elején. Az idén hároméves zenekar már első koncertjén is játszotta ezt a számot, ám az mostanra nyerte el végső formáját, amire, mint látszik, mindenképp megérte várni.
- A klipről bővebben itt írtunk.
Rien du Sol – Ex Nihilo
A Rien du Sol második albumának címadó dala egy erős vizuális alátámasztást kapott ezzel a klippel. A darkos absztrakt képkockák jól illenek a progresszív synthrock banda számához, amely tüskés hajért és szegecses karkötőért kiált az első hangtól az utolsóig.
- A srácok nem túl epilepszia-barát megjelenéséről bővebben is írtunk.
Madmike – Memory Lane
A tavaszi eklektikus pörgés után sötétebb zenei oldalát mutatja be jövő évi lemezén a Madmike, ennek előfutára és fontos része is egyben a novemberben megjelent ‘Memory Lane’. A stílus és az energia maradt a korábbi szinten, így mindenképp kíváncsian várjuk ezt az új színt, amit mutatni fognak a srácok.
- Ez a dal is nálunk debütált.
Middlemist Red – Blue Moon
A Middlemist Redet biztosan nem kell senkinek bemutatni, új imázsklipjükben azonban erős benyomást tesznek magukról, ami minket sem hagyott szó nélkül. A fényekkel és atmoszférával jól játszó videó után persze az agyunk parkolóházában is sokáig sétálgat majd a ‘Blue Moon’, mely jól hozza a zenekar stílusjegyeit a fuzzos gitárral és Nóvé Soma karakteres hangjával.
- A dalt és videóját bővebben itt fejtettük meg.
Hopeland – Moyogi
A tavaly alakult duo lassan kibontakozó gitárzenéjét először januárban mutattuk be és a hó végére még becsúsztak ők is egy új számmal. A Moyogi által játszott meditáció pontjáig lassított rock and roll ezúttal is jól működik, az éteri hanghullámok és az arra simuló álomkönnyű vokál könnyen juttat bárkit lebegő állapotba. A zenéhez tartozó minimal videó aláfestés pedig nagyon jól támogatja ezt az érzést.
Carson Coma – Peti és Én
A tavalyi Kikeltetős zenekarra jellemző pörgős táncoltatás helyett ezúttal lassabb habos-babos, öniróniától sem mentes menüettel ránt minket parkettra a ‘Peti és Én’. A tavasszal a KERET Sessionst a hatvanas évekbe visszarepítő Carson Coma ismét nosztalgiázni hív új dalában, ám ezúttal a kilencvenes és kétezres évek magyaralter világába kalauzolnak minket, ahol pofátlanul jól találja fel magát a fiatal banda.
- A srácoké lett az év legjobb klipje is!
MA’ IWA – Goldfishing
A kísérleti elektronika színterén alkotó MA’AM és AIWA kollaborációja egy teljes összeolvadást mutat be számunkra. Érdekes figyelni, ahogy az album egyes dalain átveszik egymástól az irányítást, hogy aztán a következőn a háttérből támogassák a másik témáit.
- Az anyagot korábban bővebben is bemutattuk, ha nem evilági hangzást keresel, csekkold mindenképp.
Ricsárdgír – Szintis Laci
A listában kakukktojásként helyet foglal ‘Szintis Laci’ a Ricsárdgírtől, hiszen Ő már nem zene, hanem mindannyiunk nagypapája. Bármennyire is próbálja a szöveg ezt tagadni, a koala tánccal és a ‘Palvinbarbival’ a köztudatba betörő srácok ezúttal egy határozottan jól összerakott számot készítettek, amire biztosan kellőképp meg lehet majd őrülni a bulijaikon.
Kihagytunk valamit? Irjátok meg a KERET Facebook csoportjába!
