Kikeltető PÉNZ
Megérkezett a magyar szörfrock legújabb melankolikus megmentője

Megérkezett a magyar szörfrock legújabb melankolikus megmentője

A 2010-es évek nagy szörfrock forradalma sok újdonságot hozott a ’60-as évekig visszanyúló műfaj számára: az őrületes pörgést, a dongószerű gitárfutamok véget nem érő folyamát felváltotta a lazább akkordozás, ezzel együtt előtérbe került az ének, ami egy jóval könnyebben használható eszköztárat nyújtott az érzelmek és hangulatok szélesebb skálájának megjelenítéséhez, mint a „nyers” instrumentális zene, ami az eredeti szörfrockot jellemezte.

Az egyik gyümölcsöző párosítás a melankolikus merengéssel házasított szörfös hangzás, aminek szerencsére akadtak is képviselői az évek során, mindannyiszor újraértelmezve a műfaj lehetőségeit. Ehhez a hullámhoz csatlakozik most Thoma Dávid szólóprojektje, bemutatkozó kislemeze pedig a már önmagában is beszédes Lonesome Moans címet viseli.

A jellegzetes hangzások átemelésével, az indie-rockkal és az ugyancsak újrafelfedezett pszichedelikus rockkal való fúzióval a stílust (vagy legalábbis annak markánsabb elemeit) úgy helyezték a zenekarok a mai fül számára is teljesen befogadható, modern köntösbe, hogy a műfaj klasszikusait jellemző jobbára egydimenziós hangulatvilágot is sikerült organikus módon árnyalniuk.

A friss EP-n a négy számból álló jól felépített dalcsokrot összefogó cím nem csak hangulati előrevetítésként szolgál, de a lemez keletkezésének történetéből is sejtet, amit Dávid fejtett ki nekünk bővebben:

„Jó pár bandában játszottam már, de soha nem találtam olyan embereket, akikkel közös célunk lett volna. Sokszor nekem kellett megírnom olyan hangszerek részeit a dalokban, amikhez akkor még csak nem is értettem, majd a sokadik ilyen próbálkozás után rájöttem, hogy ezt magam is tudnám csinálni. Elkezdtem belemászni a home stúdiózás rejtélyeibe, megkezdődtek az első szárnybontogató felvételek, majd megszületett az EP ötlete.”

A dalok érezhető mélységéhez a magányos, koncentrált dalszerzésen túl az akkori személyes élmények is hozzátettek:

„Mikor az aktív dalszerzésnek nekifogtam, akkor nyáron veszítettem el a bátyámat, aki egyben a legjobb barátom is volt, közben a szerelmi életem is hadilábon állt. Az EP számai is erről szólnak, az egy év konstans rosszkedvről, amin csak ez tudott segíteni, hogy kiírtam magamból mindent.

Mindegyik dal közel áll hozzám emiatt. A dalok a megírásuk sorrendjében vannak egyébként a lemezen, így ad egy kerek és egész történetet arról, hogyan másztam ki ebből a sok rosszból, ami akkor ért engem.”

A lemezen érezhető a műfaj utóbbi éveit meghatározó zenekarok lenyomata: sajátos egyvelegként ér össze a szerzeményekben az Allah-Las hangzása, a The Growlers lazasága, némi pszichedelikus merülés-élménnyel fűszerezve, amelyhez Kevin Parker és Mac DeMarco szólóstúdiós anyagai adtak útmutatást. A dalok mindegyike egy-egy jól kirajzolódó világba kalauzol el minket, ám egymással összefüggésben alkotnak igazán egységet, ami teljesen tudatos és önazonos döntések mentén alakult így a Lonesome Moanson.

„Szerettem volna, hogy a dalok egy egészként működjenek a lemezen, így a szövegeikben és hangulatukban is hasonlóak egymáshoz.

Nem igazán akartam formabontó lenni, főleg olyan zenéket szerettem volna írni, amit egy Spotify napi mixben rögtön beszíveznék, ugyanakkor arra törekedtem, hogy ez a projekt teljesen DIY maradjon: mindent, ami megszólal, én kreáltam. A saját határaimat próbáltam feszegetni és ezt a hozzáállást szeretném a jövőben is megtartani.”

Az ilyen jellegű szerkesztettség hátulütője azonban, hogy ilyen esszenciális, egyetlen lényegi elemre fókuszált anyagot ma már leginkább csak a rövidebb formátumú kislemez bír el, amivel Dávid ugyancsak számolt, és ezzel is tervez a jövőre nézve.

„Már tervben van még egy kislemez, amelyen szintén arra fogok törekedni, hogy a dalok közt átfedések és kapcsolatok legyenek. Szeretném, hogy minden dalom maradandó legyen, ezért egyelőre csak kislemezben gondolkozom, mert ezt egy nagylemezen nehezen tudnám kivitelezni úgy, hogy ne legyenek töltelékdalok, amik eltűnnek a süllyesztőben.”

A projekt tehát természetesen nem áll meg ezen a ponton, a Lonesome Moans minden dalához készülőben van egy-egy klip, ami kitűnő döntés, hiszen a dalok önmagukban is követelik a figyelmet a teljes anyag néhányszori meghallgatását követően, és elég erősek ahhoz, hogy mozgóképpel társulva egyenként is érvényt szerezzenek a magyar szörfrock mezején. Végezetül maga Dávid foglalta össze első lemezét egyetlen mondatban:

„Ha lánynak születtem volna, olyannak szerettem volna születni, akiről szól egy dal.”

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.