Április 6-án jön a Songcircle Budapest zenei couchsurfing/koncertsorozat 2. felvonása. Ezúttal a berlini, post grad bluesban hempergő Skiing és az experimentális poszt-folk és „csendes zaj”-specialista Meggyesházi Éda, aka Musica Moralia teremti meg a fókuszált zenei alámerülés és emberi kapcsolatok fonódásának táptalaját. Előző alkalommal a Songcircle magyar helytartója, Duke Bluebeard mesélt a kezdeményezés alapjairól, most pedig Éda osztotta meg velünk gondolatait – aki egyébként magyar létére hamarabb olvadt be például a berlini zenei életbe, mint az itthoniba… 

Mikor találkoztál először a Songcircle-lel?

Igazából nem olyan régen. Amikor az első esemény megjelent körülbelül egy hónappal ezelőtt. De azt gondoltam, hogy már egy ideje van, csak én maradtam le róla. Aztán kiderült, hogy nemzetközileg tényleg létezik már, és most kezdődött el Budapesten. 

Mit találsz szimpatikusnak benne?

Tetszik a mérete például, hogy nem próbál rögtön gigantikus lenni, de ugyanakkor nem egy lakáskoncert sorozatról van szól. Illetve, hogy van lehetőség hasonló zenészekkel megismerkedni, akik mondjuk ugyanott járnak a pályájukon, vagy hasonló kaliberű zenét csinálnak. Én örülök minden olyan kezdeményezésnek, ami a klubkoncerteket tolja az előtérbe.

Szerinted milyen ötlet bekapcsolódnia Budapestnek egy ilyen nemzetközi projektbe?

Mindenképp fontosnak tartom. A zenei színtérnek figyelembe kell vennie, hogy ez egy nemzetközi dolog. Nagyon szuper, ha a budapesti zenészek meg tudják mutatni magukat más-más európai városokban, még akkor is, ha az elején is jár a folyamat. Illetve az sem baj, hogy az ide érkező zenészek látják, hogy egyre inkább izgalmas a zenei élet Budapesten, amiben benne van a potenciál, hogy bekerüljön az európai körforgásba, és ne csak „underground” maradjon.

Szerinted ez milyen hatással lesz/lehet a hazai zenész közegre?

Én remélem, hogy elindít egy kis felpezsdülést abba az irányba, hogy természetessé teszi azt, hogy egy kicsi zenekar vagy akár egy szóló fellépő is turnéra induljon.

Valószínű, hogy a kapcsolatépítés szempontjából is lesz benne lehetőség, hiszen ez a kulcsa annak, hogy egy zenész különböző helyeken is meg tudja magát mutatni.

Személyes hozzáfűznivalók, gondolatok…

Azt gondolom, hogy nem baj, ha valami kicsiként indul és nem lesz óriási projekt, vagy épp fesztivál belőle, de ha bevonz egy olyan közösséget, akit érdekel, illetve megteremt egy olyan folyamatot, ami eddig hiányzott, akkor már megérte.

Nagyon lelkes tudok lenni a DIY ötletekért, ami kapcsolatot tud teremteni emberek között, legyen az akár a zenészek és a közönség, vagy zenész és zenész között.

Te magad mennyit játszottál külföldön (esetleg a hazai koncertek viszonylatában)?

Amikor elkezdetem zenélni, eleinte csak külföldön tudtam játszani, itthon nem igen tudták értelmezni, hogy mit csinálok. Így esett, hogy ez első koncertem Berlinben volt, aztán évekig visszajártam oda. Később pedig máshova is, Belgiumban több városba, illetve Hollandiába is. Sokkal később kaptam koncertlehetőségeket Budapesten. Évekkel később. Tudom, hogy nagyon nehéz megszervezni, félretenni az időt egy turnéhoz, még ha egyedül is indulsz neki, de összehasonlíthatatlan élmény, abból a szempontból, hogy teljesen más tapasztalatot jelent, mint folyamatosan itthon játszani.

Egy kis ízelítő;

• Április 6-án tehát irány a Lumen!