Jelen valóságunkban, egyéb teendők híján rengeteg idő marad arra, hogy összeszorult lélekkel és keserédes nosztalgiával gondoljunk vissza az egyszerűbb és boldogabb időkre, mikor a *tetszőleges kedvenc szórakozóhely* előtt álldogálva, kollektív nihilben panaszkodtunk arról, hogy minden péntek este ugyanaz a *tetszőleges kedvenc szórakozóhely* előtt álldogálunk.

Azóta persze beigazolódott, hogy a rutinná vált éjszakai és szociális élet fájdalmasan tud hiányozni, ha elveszik tőlünk.

Többek közt ezért ütött szíven sokakat HOLI bemutatkozó anyaga, a két hete megjelent és a címben említett helyszínt természetfilm-pontossággal dokumentáló ‘Vittula’ című szám. A dal azonban a Beattula-tengelyen kívül mozgókat is megszólítja, hiszen a fő motívummal, a huszon-harmincévesek sztenderd egzisztenciális/szerelmiélet-válságával túl sokan tudunk azonosulni.

HOLI, azaz Hegyi Olivér a következőket mesélte a ‘Vittula’ születéséről:

„Áprilisban hazaköltöztem a szülővárosomba, Szegedre, ahol egy animációs film munkálatain dolgoztam, és közben elég sok magyar könnyűzenei podcastot hallgattam. Teljesen fellelkesültem, hogy kéne valamilyen zenét csinálnom, amíg itthon vagyok. Korábban már kísérleteztem szoftveres zeneszerkesztéssel, (a diplomafilmem zenéje volt az első komolyabb kísérletezésem).

De aztán eszembe jutott, hogy van pár 2014 körül íródott, félbehagyott rapszövegem, és megtaláltam azt, amelyik arról szólt, hogy milyen sokat járok mindenféle bulikba azzal a szándékkal, hogy valakivel esetleg összehoz a sors, és persze ez soha nem történt meg, viszont eléggé leittam magam mindig, és másnap iszonyú bűntudatom volt. Ezt a szöveget kicsit felújítottam, és ebből lett a ‘Vittula’ című első szám.” 

A műfaj és az alkotási folyamat pedig annyira terapeutikusnak bizonyult, hogy az első számot hamar követte egy teljes lemeznyi tartalom:

„Nagyon élveztem, hogy a rappelésben teljesen kötetlen formában lehet beszélni bármiről nyíltan, mintha a naplómba írnám, vagy mintha egy barátomnak mondanám. És a következő napon született is egy új szöveg. És a harmadik napon egy harmadik. Délelőtt valamelyik belvárosi cukrászda teraszán megírtam a szöveget, este pedig az Abletonban összedobtam hozzá valamilyen zenét, és május végére megszületett 11 szám.

A lemez gerincét a személyesebb, terápiás jellegű önelemzések adják, visszatérő téma például, hogy gyakorlatilag tíz éve nem voltam párkapcsolatban, vagy a kapuzárási pánik, és hogy vannak kétségeim például afelől, mennyire valid 30 évesen elkezdeni reppelni. De helyet kapnak társadalmi, politikai tartalmú számok, és a magyar rapkultúráról valamint az ahhoz fűződő viszonyomról is szó esik.

Az utolsó szám egy 19 perces rímekbe szedett ‘novella’, melyben elmesélem, hogyan ismerkedtem meg egy zenész lánnyal a szegedi füvészkertben. Most éppen animációs klipeket gyártok még 3 számhoz, amit pár hónapon belül felteszek a Youtube-ra, és a teljes lemez valószínűleg jövő tavasszal válik elérhetővé.” 

• Gyere gyorsan tavasz, gyere gyorsan budapesti éjszaka, addig pedig potyoghatnak a könnyek a Vittula klipjét látva (vagy nézzétek meg Olivér MOME Animos diplomafilmjét, a Take Me Please-t)! Esetleg olvassátok el a Vittula keménymagjával készült szülinapi interjúnkat.