Az ambiciózus albumkoncepciók mellett a zenei sokszínűséget is szem előtt tartó God & Monkey zenekar egy elég izgalmas vállalkozásba kezdett még 2017-ben. Az akkor debütáló kislemezük, a 5 popular classics egy eltervezett lemeztrilógia határozott és tudatos útkijelöléseként állt, amely karcosságával, valamint kísérleti elektronikával megfűszerezve egyedi módon reagált a könnyűzene akkoriban feltörekvő vonulataira. Ezt az „alapkőletételt” követte a trilógia középső darabja, a Pure 21st century music című EP, ami az alapító tagok, Jimmy és Johnny Monkey szavával élve egyfajta antitézise az első anyaguknak – ugyan a merész stíluskombinációkat továbbfűzték, ahogyan egyedi hangzásuk is megmaradt, második kislemezükkel azonban sokkal inkább az elektronikus műfajok felé vezették a tervezett lemezhármas fonalát. Noha 2018-ban kisebb kitérőt tettek The Blue Void című albumukkal az összetett dalstruktúrák világába, valamint tavaly szeptemberben egy új dallal és klippel is megleptek minket, a trilógia utolsó darabja egészen máig váratott magára. Ennek a hároméves alkotói periódusnak a lezárásaként és a trilógia befejező részeként érkezett hozzánk a God & Monkey első nagylemeze, az Everybody’s gonna make it this time, amely a szintézis stációjában keretbe foglalja a srácok alkotásait.

Habár a dalok alapjainak eredete egészen 2016-ig visszanyúlik, az azóta eltelt idő szerencsére nem változtatott a zenekar alapreceptjén: továbbra is szigorúan otthoni körülmények között készült felvételek kaptak helyet az albumon, megmaradt a meghatározhatatlan módon hibrid – a tagok megfogalmazásában elektro-punk – stílus, és persze jutott bőven elszállásokból is a lemezre. Az ilyen minőségbeli alapvetések megtartására szükségük is volt kapaszkodóként a srácoknak, hiszen az Everybody’s gonna make it this time nem csak a trilógia befejezésének a súlyát cipeli, de első ízben mutatja meg, hogy mit tud adni a God & Monkey egy nagylemeznyi mennyiségű dallal, ami mögött nem mellesleg komoly szervezőelvek sejthetőek az első két EP tükrében.

Ami kifejezetten érdekes az albummal kapcsolatban, az a végletekbe forduló rétegezettség, ami nyilvánvalóan eddig is jellemezte a zenekar munkáit, viszont az Everybody’s gonna make it this time megint valami újat mutat a zenekarból. A szintézis jegyében felfedezhetőek az első két kislemez motívumai és megoldásai, de egészen más kontextusban, ezzel együtt teljesen újraértelmezve a God & Monkey előzőekben megismert fogásait. Egyértelműen domináns vonalat nehéz megállapítani, van itt minden, a noise-rocktól a pszichedélián át a klasszikus diszkóig – a lemez sajátos identitását nem is feltétlenül ezek adják, hanem inkább a huszárvágásoktól nem kímélt elrendezés, az intenzív hangulat- és stílusváltások, amik gyakran nem is két dal között történnek, hanem a dalszerkezeteken belül. Mindez annyira az album sajátja, hogy már a nyitó ’Death by karaoke’ közben is kérdőjelessé válik, hogy mettől meddig tartanak a szerkezeti elemek, velük együtt pedig maga a dal.

A tíz (plusz egy) szerzeménnyel bíró album második felében fokozatosan lassabbnak érződik a tempó (legalábbis egyre nagyobb arányban tartalmaznak a dalok egyenletesebb részeket), aminek következtében kicsivel tisztábban hallható, hogy mi is történik ezekben az éles stílusfordulatokban.

A God & Monkey jellegzetes módon, amolyan kollázs-logikával fordul a különböző műfajok vonásaihoz, motívumaihoz és hangszereléséhez, így nem bizonyos stíluscímkék, mint alkotói teret szűkítő fogalmak mentén határozzák meg saját zenéjüket, hanem az összeválogatott, akár a trilógia első két darabjából, akár máshonnan ismerős stíluselemek összességeként. Ezzel együtt persze megmarad a kikacsintó jelleg is: a dalok nem tartózkodnak sem a kritikától, sem az (ön)iróniától, és még az alacsonyabb fordulatszámon pörgő részekben sem ragadtatják magukat zavaró líraiságra.

A God & Monkey három évet átölelő trilógiája méltó zárást kapott az Everybody’s gonna make it this time képében, és nemcsak a már meglévő dalokat foglalja keretbe, de bizonyára a jövőbeni dalok irányvonaláról is kaphatunk rajta keresztül valamilyen közelítő képet. Annyi biztos, hogy születőben vannak új dalok, ám velük együtt egy új alkotói periódus veszi kezdetét.

„A 2016 óta folyamatosan íródott ötletek végre kidolgozásra kerültek. Nagyon sokat dolgoztunk velük, rengeteg igazításon, keverésen, újragondoláson vannak túl ezek a dalok, de jó érzés volt befejezni, ahogyan jó érzés lesz majd új anyagon is dolgozni a srácokkal. Nyáron egészen más dolgokba is fogunk majd kezdeni, a Balaton-felvidéken tervezünk a zenekarral egy egyhetes alkotói elvonulást, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.”

– mesélt Johnny Monkey a formálódóban lévő új alkotói időszakról.

Érdemes lesz tehát követni a God & Monkey zenekar munkáját, ahogyan érdemes elmélyedni (nem csak) egyben a 5 popular classics – Pure 21st century music – Everybody’s gonna make it this time hármasában, valamint a járvány elmúltával csekkolni a srácokat élőben is – hiszen 2017 óta Jimbo Monkey dobolásával kiegészülve élőben is játszanak klubokban és fesztiválokon. Addig is nézzétek meg a Lemming Program keretében készült karanténkoncert-videójukat, hallgassátok az anyagaikat Spotify-on és támogassátok őket az album megvásárlásával Bandcampen is!