Dalokká szelídített belső szörnyekkel szabadít fel a Run Over Dogs új lemeze

Zene

április 21, 2021

Steszkó Zsanett

1616

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. A közeljövőben szeretnénk fejleszteni a videós csapatunkat, live sessionöket, riportokat és lemezkommentárokat készíteni. Ehhez, illetve a további zavartalan működésünkhöz szükségünk van a támogatásotokra. Az alábbi gombra kattintva küldhetsz nekünk egyszeri, vagy rendszeres adományt a PayPalen keresztül.

Egy éve kaptuk az első meglepetés életjelet a Run Over Dogs visszatéréséről a ‘G0t W0rse / All G0ne’ című dallal, amit aztán decemberben a szuggesztív ‘Wish You Were Gone’ követett, ma pedig megjelent a zenekar új, Now Let The Monsters Shine című lemeze is, ami zeneterápiának beillő érzelmi hullámvasútjával felszabadítóan hat nemcsak a készítőire, de minden bizonnyal ránk, hallgatókra is.

Mélypontok, dühös vagy épp emelkedett tetőpontok és elcsípett, remény felé terelgető pillanatok kilenc, brutálisan őszinte dalban felfűzve, melyek a korábbiaknál jóval visszafogottabban, inkább csak nyomokban kikívánkozó féktelenséggel, de mégis erőteljesen szembe állítanak mindenkit a saját belső mumusaival.

Mindennek az origója Czeglédi Szabi frontember személyes feldolgozási folyamata, ami a karantén alatti dalszerzéssel teljesedett ki:

“Ezen a lemezen minden szám egy szörny, akit harminc év alatt csendben nevelgettem, mígnem átvették az irányítást fölöttem és velük együtt én is szörnyként éltem az életemet. Az elmúlt öt évben – mióta elkezdtem felfedni az őket féltve óvó titkaimat – frusztrált tinédzserek módjára óriássá gyúrták magukat és a legváratlanabb időpontokban összehangolt csapásokat intéztek ellenem. Ez az időszak visszatekintve egy olyan percnek tűnik, ahol egy turbulenciába került légcsavaros repülőgépen ülök, a csipszes zacskók és a különböző merchandise termékek pedig úgy cirkulálnak, mint a színes Tetris darabok, amik törvényszerűen rossz sorrendben érkeznek egymásra, ezért másodpercenként game over van és új játék kezdődik, újra az életemmel játszom. Ami ennél is rosszabb, hogy amíg én a gépen ültem, olyan ép ésszel felfoghatatlan események sorozata történt a világban, amiről jóérzésű ember sosem gondolta volna, hogy megtörténhetnek.”

“Az én szörnyeim a lemez megírásával leléptek, nélkülem ragyognak tovább, itt az idő, hogy a világ is feltápászkodjon a padlóról, összevarrja felmetszett zsebeit és elzárja a kiapadhatatlannak tűnő szarcsapot.”

Szabi már a korábban megjelent dalok kapcsán is nyíltan mesélt arról, hogy az utóbbi években nem találta a helyét a színpadon zenészként, zeneszerzőként elvesztette az önbizalmát, a zenekar pedig lényegében feloszlás-közeli állapotba sodródott, azonban az intenzív alkotási folyamat benyomta náluk az újraindítás gombot.

“Minden szám felvétele után úgy éreztem, hogy kiveszek egy téglát a táskámból és egyre könnyedebben sétálok haza a stúdióból” – mondta az albumról, amely koncepciózusan felépítve, dalról-dalra végigviszi a hallgatót az úton, ami a zajos káosztól elvezet a fellélegzésig.

A Now Let The Monsters Shine a történetmesélősebb és érettebb hangulat nyomán akár egy kisfilm filmzenéje is lehetne. Ugyan már nem egy zabolátlan, földön fetrengős Run Over Dogs-koncert miliőjét kapjuk, de ez nem is baj, mert simán elképzelhető, hogy a zenekarral együtt az eltelt évek alatt a közönség is felnőtt egy másfajta lemezhez. Legyen szó a vírushelyzet nehézségeiről vagy más személyes elakadásokról, komfortos mankó a feldolgozatlan feszültség megéléséhez és levezetéséhez.

A zsigeri, lemeztelenített, kicsit stripped back energiákhoz illően az album nagy része alapvetően egy szál akusztikus gitárral íródott, azonban a végeredményig hosszabb út vezetett. Mivel az elmúlt évek megfelelései kezdtek leolvadni a srácok munkásságáról, így a hangzás is átalakult. Korábban ritkán kísérleteztek a stúdióban, a számokat egyben játszották fel, a cél mindig az volt, hogy minél élőbb legyen a hatás, ezúttal viszont megváltozott a munkafolyamat. Az új album az RH stúdióban készült – ami egyben a próbatermük is -, így a nyugodt munkakörnyezet és munkatempó biztosítva volt. Emellett Gál Máté, a zenekar basszusgitárosa és egyben a lemez hangmérnöke, klasszikus dalszerzés helyett sokkal inkább a hangzások kísérletezésével töltötte az idejét, hogy megteremtse a lemez zaklatott atmoszféráját.

A hangszerelésben, a számok dramaturgiájában, szerkezetében fontos szerepe van Nóvé Somának, a lemez producerének, aki mentalitásban is egy új szemléletet hozott a zenekarba, hiszen a legapróbb részletekben is a tökéletességre törekedett, ami korábban kevésbé volt jellemző a Run Over Dogs-ra. Soma hangja felismerhetően hallható például a ‘Those Days Were Tough’, a ‘Wish You Were Gone’ és az ‘Oh Boy’ vokáljaiban is. Czeglédi Szasza így fogalmaz:

“Azt érzem, hogy ezúttal sikerült követni és kiegészíteni a zenénket olyan sajátos hangzásbeli hatásokkal, sok esetben nyugtalanító zajokkal, amik a lehető legjobban visszaadják a szöveg, a leírt, kimerevített pillanat zaklatott hangulatát, azonban a szerkezeti és dramaturgiai átgondoltság ezt a szorongó hangulatot több helyen feloldja, aztán újra teret enged neki.”

Fotók: Nagy Balázs

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

PLAYLISTEK