Kékre Váltottunk

Cikk

május 15, 2014

Kovács Gergő

197

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

Azt hiszem, hogy a The Black Keys senkinek sem kell bemutatni olyan slágerek után, mit a ’Tighteen Up’ vagy a ’Little Black Submarine’. Azonban rávilágítanék, hogy a The Black Keys nem csak ennyiből áll. A duó 2001-ben alakult egy ohioi városban, Akronban. Első albumuk 2002-ben jelent meg The Big Come Up címmel. Ez a lemez erősen delta blues hatású volt, és ez a stílus egészen sokáig kísérte a zenekart. Aztán 2008-ban felhagytak a maguk által a pincében rögzített album koncepciójával, és egy profi stúdióban vették fel az Attack & Release-t. A felvételek producere Danger Mouse volt, akit már a Gnarls Barkley-ból vagy a Broken Bells-ből ismerhetünk. Ezen a lemezen már megjelentek olyan hangszerek, mint a basszusgitár vagy különböző billentyűsök. Az igazi nagy áttörést a 2010-es Brothers című albumuk hozta meg. Ekkor már a basszusgitár és a billentyűsök is kitüntetett szerepet kaptak, akárcsak az ezt követő El Caminon. 2014 május 13-án jelent meg legutóbbi lemezük, amely a Turn Blue nevet kapta, és erősen pszichedelikus hangzású. A producer most is Danger Mouse, aki közreműködött az album írása és felvételei során is.

Már rögtön az első dal a pszichedelikus rock nagy alakjaira, a Pink Floydra emlékeztet. Egy akusztikus-xilofonos bevezető után jön egy gitárszóló. Miután ezek a hangszerek elcsendesültek, előtérbe kerülnek a billentyűsök és a basszusgitár. A dal végén berobban egy igazi „elszállós” gitárszóló. A gyűjtemény második darabja az ’In Time’ zongorával kezdődik, majd belépnek a már említett hangszerek fúvósokkal kiegészítve, amiről először a The Heavy ’How you like me now’ című dala ugrott be.

A dalok listáján a harmadik és negyedik helyre került, a már korábban kiadott két dal, a ’Turn Blue’ és a ’Fever’.


A ’Bullet In The Brain’ megint csak a Pink Floydot juttathatja eszünkbe, a slide gitár szólamok miatt.  Egy kicsit mintha emlékeztetne az albumon már korábban hallott ’Weight Of Love’-ra.
Eztán kapunk egy kis ízelítőt az ’It’s Up To You Now’ című dalban abból a bluesból, amit a The Black Keys korábban játszott, persze ezt is pszichedelikus köntösben.

A ’Waiting On Words’ fülbemászó, már-már popos énekdallama felszabadítja az album eddigi súlyos hangzását. A ’10 Lovers’-ben kicsit hip-hoposabb vizekre utazunk a basszusgitár és a dob tekintetében (mellesleg ez a stílus nem áll messze a zenekartól, ugyanis 2009-ben csináltak egy Blakroc nevű projectet a hip-hop szakma legnagyobb előadóival).

A lemez utolsó dala a ’Gotta Get Away’. Ez egy felhőtlenebb hangvételű bluesrock dal. Inkább a ’70-es évek motoros rockját idézi, mit a The Black Keys-től már annyiszor hallott bluesrockokat. Ez a dal hangulatát és hangzásvilágát tekintve kilóg a sorból, pont annyira, mint egy albumzáró dalnak kell.

A Turn Blue-nak vége, de a lejátszó újraindítja és én hagyom, hogy szóljon. Igaz, hogy a The Black Keys eltért gyökereitől, de bármerre is kalandozzanak, mindig tudnak valami nagyot alkotni. Ez alól a most megjelent lemezük sem kivétel. A Turn Blue a 2014-es év eddigi egyik legjobb lemeze. Én ötöst adok neki.

PLAYLISTEK