Hogy az amerikai rock tekinthető-e külön műfajnak, nem hiszem. De hogy vannak jellegzetességei, az biztos. Itthon viszonylag kevés olyan zenekart találhatunk, akik a pop-rocknak ezt a jellegzetes vonalát képviselik. Az első nagylemezét június 29-én megjelentető Just in Case így olyan terepre merészkedett, ahol az utak még nincsenek kitaposva, a köztudatban legalábbis biztos nem. Az más kérdés, hogy a jellegzetes hangzás elég sok kötöttséggel jár. Ennek a stílusnak (műfajnak tényleg nem merném nevezni) stabil rajongótábora van, amit az is bizonyít, hogy a 2011-ben alakult bandának a tagcserék között fellépések is tarkítják történetét. A mai formájukat tavaly ősszel nyerték el, ekkor már több rádiónál is vendégeskedtek, interjúkat adtak.

Még igen friss lemez sok jellegzetességet hordoz magán, de azért megfértek benne az egyedi hangzások és ötletek is. A Green Dayes és Sum41os elemeket magán viselő When It All Begins egy hagyományosnak mondható bemutatkozás: még érződnek a példaképek hatásai, de a saját út keresése is megkezdődött, és az egyes dalokban hol az egyik, hol a másik kerül túlsúlyba. A hangszerelés a pop-rockra jellemző, gitárcentrikus, ami nagyon jól viszi a hátán a dalok nagy részét. A szövegek témája igen különböző, szóba jön az emberi természet, a csalódás, a kudarc, de akadnak derűsebb szövegek is. A tíz számot tartalmazó album a Jump Out Of The Worldnél teljesedik ki, azonban a zúzósra sikerült lezárás nem teljesen kelt „albumvége” hangulatot az emberben.

Összességében egy kellemes, rockos bandát köszönthetünk a magyar zenei élet palettáján, akiknek bár az első albumuk még nem mondható nagyon újítónak, és nem teljesen látszik a saját stílusuk, de a rock fesztiválok már felfigyeltek rájuk, úgyhogy kíváncsian várjuk a folytatást.