Kikeltető PÉNZ
„Bútordarabjai lettünk a csarnoknak és környékének” – a Rákócziterezésről beszélgettünk Vida Verával

„Bútordarabjai lettünk a csarnoknak és környékének” – a Rákócziterezésről beszélgettünk Vida Verával

Én magam az egy évvel ezelőtt megrendezett, legelső Rákócziterezés után még inkább megbecsültem a tényt, hogy a nyolcker dzsungelének ezen szegletében, a Rákóczi tértől pár utcányira élhetek. Nem csak azért, mert az akkori esemény rendkívül gondolatébresztő és élvezetes lett – erről tudósítottunk is – hanem, mert a kezdeményezés atyjaként funkcionáló Mindspace a vásárcsarnokon kívül a környék vérkeringését is beindította.

Ezeket a sorokat akár a csarnok szívében kialakított közösségi irodában is írhatnám, hogy aztán egy BRFK Galeri-s kiállításmegnyitón, majd egy The Swamp Creatures koncerten szívjam magamba az inspirációt, megspékelve mindezt egy innovatív Pecha Kucha esttel – a további napokon pedig növényvásárral, közös reggelivel, filmklubbal, kocsmafeszttel és megannyi izgalmas programmal. Mielőtt belevetném magam a forgatagba, megkérdeztem az egyik főszervezőt, Vida Verát a ma startoló Rákócziterezés három részleteiről.

Hogyan pattant ki a fejetekből a Rákócziterezés ötlete?

Kobrizsa Ádám tavaly nyáron keresett meg azzal, hogy van egy Visegrádi pályázat, amihez szükségük lenne egy jó ötletre, ami a tér fogalmával foglalkozik. Erre válasznak írtam neki egy koncepciót, amiben a tér teoretikus boncolgatása a Rákóczi térre van lefordítva a gyakorlatban.

Az első Rákócziterezés hangulatának és hasznosságának hatására kezdett el a Mindspace lépésről lépésre közeledni a tér felé, míg mostanra gyakorlatilag bútordarabjai lettünk a csarnoknak és környékének.

Az elmúlt évben rengeteget fejlődött a Rákóczi tér „személyisége” , mennyiben köszönhető ez szerinted az eddigi 2 fő eseménynek? Történt annyi pozitív változás, mint amennyit reméltetek?

A nagy események biztosan hozzátettek, de a változás jelentősebb része a napi szintű munkáknak köszönhető inkább. Illetve annak, hogy az elmúlt háromnegyed évben gyakorlatilag nem volt olyan hét, amikor ne lett volna eseményünk. Sok pozitív változás gyorsan jött, sok meg lassabban alakul. Például a csarnok népszerűsödése, az árusok bármilyen szintű lelkesedése kb. csak most, egy év kemény meló után érezhető. Persze most se evidensen, hanem inkább közvetetten. A korosztályunkat és a mobilisabb környékieket természetesen sokkal hatékonyabban meg tudtuk szólítani és bevonni.

A legfőbb pozitív változás talán, hogy lassacskán közérthető lesz, amit csinálunk, mi magunk is tisztábban látjuk, hogy mik a működőképes csapásirányok és a helyiek, az árusok, a környéki vállalkozók és a csarnokvezetőség is bizalommal van felénk.

A csarnok „újjáélesztése” mellett a környezetét is egyre inkább megtöltitek élettel: mikre vagytok a legbüszkébbek az elmúlt évből?

A környék-rehabilitációra igyekszünk ugyanakkora hangsúlyt fektetni, mint a csarnokra. Ez a két dolog csak kéz-a-kézben működhet. Van egy projektünk, a Rákóczi Kartell, amiben kreatív kisvállalkozásokat segítünk elindítani a csarnok körüli üres üzlethelyiségekben. Ezek közül a Verkstaden pólóboltot tudnám kiemelni, aki kitaposta az utat a többiek előtt, hogy hogyan lehet egy nem irodának bejegyzett helyből pénztárgépes, hivatalos üzletet csinálni. De a Hurrikán Press is személyes kedvencem, ami egy rizográf nyomda. A IX. kerületi Malomudvarból költözött a Rákóczira. Csak ezt az amúgy klasszikusan totál régimódi technikát használják, amiért épp él-hal a huszon-harmincas vizuális alkotó közeg.

A helyek inkubálása mellett térérzékelő workshopokat és városi sétákat csinálunk. Sokkal népszerűbbek, mint amire vártunk. De azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy a legbüszkébbek a nyári napközis táborunkra, a Rákóczi Vakáczióra vagyunk. Itt együtt nyaraltak, játszottak és játszva tanultak környéki gyerekek és intézetis gyerekek. Kőkemény meló volt, de megkérdőjelezhetetlen az értelme.

Milyen programokat emelnél ki az idei Rákócziterezésből?

Szombaton lesz először növény vásár. Ezt már régóta meg akartuk  szervezni. Lehet hozni eladásra, cserére és lepasszolásra is növényeket. Aztán csütörtökön lesz egy Pecha Kucha est, amire elhívtunk előadni partnerszervezeteinket különböző európai posztszovjet államból. És az egész Rákócziterezés alatt csináltunk egy közösségi irodát a savanyúságossal szemben lévő sarokban. Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy Peppino, a VIII. kerület dinoszaurusza zenél a szombati reggelin és vásáron.

Mik a közelebbi és távlati terveitek?

A Rákóczi Kartellben egy közösségi rádión és egy cigány kifőzdén dolgozunk most. A csarnokon belül a savanyúságossal szemben lévő sarkot próbáljuk belakni, oda összpontosítani a programjainkat. Több vásárt fogunk szervezni, kifejezetten a szombati őstermelői piac erősítéséért. Azon dolgozunk, hogy a csarnokot egy a vezetőséggel összhangban lévő vízió felé toljuk, nemzetközi szakmai partnereinkkel közösen.

Fotók: Mindspace

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.