Kikeltető PÉNZ
“Ha kettővel több verset olvas ennek hatására valaki, akkor már megérte”
Lépjünk a holdra EP-premier

“Ha kettővel több verset olvas ennek hatására valaki, akkor már megérte”

Lépjünk a holdra EP-premier

A Lépjünk a holdra zenekar négyese 2016-ban lőtte ki billentyűkkel, effektekkel és 70-es, 80-as évek finomságaival átitatott, gitáralapú zenéjének rakétáit. Szerencsére nem kapkodták el a landolást; bár jó pár dalt és koncertet tudnak a hátuk mögött, debütáló, három számos EP-jük, az Egyedül van, mostanra öltött testet. És milyen jól tették, mivel az általuk gyakran “gondolkodó magyar alter”-ként definiált zenei világ Csikós Márton zongorájával és a jótékony idővel együtt érett igazán sajátjukká – és a “magyar alter” egyszerre tápláló, mégis skatulyázó címkéjén kívül is szuverén boldogságban létező, zenei égitestté.

Márton mellett Bánszki Botond (dob), Kovács Áron (basszusgitár) és Ombódi András (énekes-gitár) meséltek a három új dalról (‘Szerelem’, ‘Nevettető, zokogtató’, ‘Bálna’ ) és irodalmisággal szimpatizáló munkásságukról.

Már 2016 óta működtök, hogyhogy mostanáig érleltétek az első EP-t?

Áron: Ennek több oka van; 2016 év végén alakultunk, de a végleges formációt csak 2017 nyarán érte el a zenekar, Marcival kiegészülve. Már nélküle is adtunk ki számokat, de azokon éreztük, hogy még valami azért hiányzik. Kicsit üres volt, mostanra érett meg a dolog.

Andris: Van még jó pár dalunk, amelyeket rendszeresen játszunk, de nem érezzük annyira összetartozónak ezeket, hogy egy lemezen jelentessük meg. Az Egyedül van EP-n megjelenő 3 új dalt viszont, mind hangulatában, mind zeneiségében eléggé hasonlónak véltük, ahhoz, hogy egy csokorba gyűjtve erősítsék egymást.

Hogyan jellemeznétek az Egyedül van egyéniségét?

A: Egyedül van, mint mindhárom dal főszereplője. Van a bálna, aki nem ért szót senkivel, van a szerelmes pár, akik együtt vannak, mégis egyedül, meg van József Attila, aki hiába volt egyedülálló, mégsem mondanám túl társasnak sem az életét, sem a munkásságát, sem őt magát.

Az Ülni, állni, ölni, halni verse pedig szerintem – bár nem vagyok irodalmár – sok mindenről, de főleg róla szól.

Á: Így lett az Egyedül van, ami közben még sincs egyedül, mert szerintünk elég sokan tudnak azonosulni ezekkel az érzésekkel.

A „gondolkodó magyar alter” jelzőt gyakran használjátok a zenétekre – miben különbözik a többi hasonló, itthoni zenekartól leginkább? Mi benne a legkülönlegesebb összetevő?

Boti: A kezdetektől arra törekszünk, hogy egyedi legyen, mind szövegben, mind zenében. Ha valaki azt mondja, hogy figyelj, ez tök ugyanaz, mint ez meg ez a szám, akkor próbálunk rajta változtatni. Ha nem megy, elengedjük.

Marci: Ezenkívül sokféle stílust szeretünk, nem igazán foglalkozunk vele, hogy konkrétan milyen stílust határoztunk meg magunknak, hanem, ha nekünk tetszik és sehonnan sem ismerős, akkor abból csinálunk egy dalt. Aztán, hogy ez mennyire sikerül vagy nem, azt ítélje meg mindenki magának.

Az utóbbi jelzőtől függetlenül azt olvastam, hogy nem feltétlenül szeretitek, ha rátok csukják a „magyar alter” kategória ajtaját. Ehelyett pár szóban – akár egy fantázia-műfajjal – hogyan foglalnátok össze magatokat?

A: Az alterrel pont ez a baj, és pont ez benne a jó, hogy egy fantázia műfaj. Minden, amit nem tudunk hova tenni, kb. ez, szerintem. Aztán kialakult egy stílus, főleg itthon, amin rajta maradt, hogy „ez az alter”. Így aztán hova kerül az, amit nem tudunk hova tenni? Hát persze, az alterbe.

M: A mi zenénkben természetesen van bőven „alter” hatás, mert azért sok minden más mellett ezt szeretjük mi is a legjobban, de a 70-es, 80-as évek szinti popján át, a rockig és a modern elektronikus zenéig sok minden került bele. Ha egy dalon belüli a hangulat azt kívánja, akkor megpróbálkozunk swinget is játszani.

Hogyan jött az ötlet ahhoz, hogy verset – és pont egy József Attila verset zenésítsetek meg?

B: Talán az egyik legjobb magyar költő, de többünknek a zenekarból a kedvence, ezért egyértelmű volt, hogy egyszer feldolgozunk egy verset tőle.

Úgy általában a versfeldolgozást pedig mindig is közelinek éreztük magunkhoz, és ha sikerült legalább annyit elérni vele, hogy kettővel több verset olvasson ennek hatására valaki, akkor már megérte.

Lesz még / volt már ilyen korábban?

A: Nem állunk hozzá máshogy, mint a saját szövegű dalainkhoz, ezért, ha lesz olyan ötlet vagy hangulat, amihez inkább egy vers illene, akkor mindenképpen.

Jó körülnézni más műfajokban, más szövegekben néha, mert sokat tudunk belőle tanulni.

Nyáron például lesz egy mezőmadarasi halottkísérő feldolgozásunk is egy ilyen tematikájú fesztiválra és versenyre.

Saját szöveghez vagy egy vershez könnyebb zenét írni?

M: Alapvetően egy saját szöveghez talán könnyebb, mert ha magánál a szövegnél valaki a zenekarból máshogy értené a mondanivalót, akkor ott a szövegíró és legrosszabb esetben meg lehet kérdezni. Míg persze egy versnél általában ez nincs meg. Ott rá kell érezni az adott költemény hangulatára, és nagyon nagy odafigyeléssel kell a zenét megírni, hogy minimum megtartsa, de inkább hozzáadjon az eredeti mű értékeihez.

Á: Ezenkívül, a versek általában mind szóhasználatban, mind stílusban kifinomultabbak, kimunkáltabbak, mint egy dalszöveg és sokszor ezért még nehezebb jól hozzányúlni szerintem egy ilyen műhöz.

Mikor láthatunk titeket legközelebb élőben? Milyen tervek vannak a közeljövőre?

B: Legközelebb élőben a Fishing on Orfűn zenélünk június 22-én, illetve júliusban lesz a lemezbemutató koncertünk Budapesten.

Egyedül van dalkommentárok:

Szerelem: Az alap egy esős macskaköves hazaút volt. Felszínes érzelmek, megszokásból mondott szavak, a másik iránt érzett unalom iróniába csomagolva, mindez a legszintipopposabb zenével, amit idáig csináltunk.

Nevettető, zokogtató: József Attila, születés, zokogás, szürke, hétköznapok, nevetés, téboly, halál. Ülni, állni, ölni, halni. Mindig nehéz egy vershez hozzányúlni, főleg, ha az az egyik, ha nem a legjobb magyar költő tollából származik. A zene tagolt, akár a vers külön részekre lehet bontani, de egyik sem élne a másik nélkül. Kellőképp fura dal lett. Reméljük, a hozzá készült klippel karöltve segít minél több emberrel elhitetni, hogy bármilyen szar is (volt) az irodalomóra, verset olvasni jó dolog.

Bálna: Egy cikk adta az alap ötletet, ami egy bálnáról szól, aki kicsit más frekvencián ad ki hangokat, mint általában a bálnák, ezért senkivel nem tud kommunikálni, egyik bálna se érti, hogy mit mond. A szöveg adott, aztán lehet szegény még él, de a miénk belehalt a magányba. Ha nem tudnám, hogy a költő mire gondolt, én valószínűleg ezt a szöveget ráhúznám a mai társadalomra, a társasági magányra, amit olyan sokan átélünk. Marci mondta, hogy talált egy cikket egy segítő páváról, akit nem engedtek fel a repülőre, lehet megvan a következő dalunk főhőse.

A KERET bloghoz bárki hozzáférhet ingyen, azonban a fenntartása költségekkel jár. Szeretjük a kortárs magyar zenét, szeretünk ezzel foglalkozni, azonban a fennmaradásunkhoz és a fejlődésünkhöz szükségünk van a ti segítségetekre is! Havi rendszeres, vagy egyszeri adományoddal hozzájárulhatsz a missziónkhoz, hogy ezáltal az egész budapesti független színteret is támogasd.