Tél van, de ezek a ragadozó énekesmadarak kirepültek
Közösségi beszámolónk a Kikeltető döntőjéről

Tél van, de ezek a ragadozó énekesmadarak kirepültek

Közösségi beszámolónk a Kikeltető döntőjéről

Egy program-alternatívákkal bőségesen ellátott péntek estén, dacára az alattomosan közelítő hidegnek, a késői időpontnak és minden egyéb „sajnos most nem tudok menni”-kifogás indoklásaként használható körülménynek, csinos teltház kerekedett a Toldiban.

Megrendeztük a KERET harmadik Kikeltetőjének fináléját. Kíváncsi, újdonságra szomjazó, kritikus, szemforgatós, rajongó, zeneértő, botfülű lelkek gyűltek össze, hogy elemeire szedjék a hallott gitár riffeket, vagy épp csak folytassák valahol a Dope Calypsón megkezdett sörözést.

Blogunk tehetségkutatójának célja az ország és a térség legfrissebb és legizgalmasabb zenekarainak nagyközönség elé tárása. A kezdeményezés fenekén talán még ott van a tojáshéj, de növekedését mi sem bizonyítja jobban, minthogy idén csaknem 140 produkció érezte úgy, hogy alaposan kidolgozott, vagy épp lazán odavetett jelentkezése elküldésével profitálhat valamit a dologból.

kazik

Közülük 16 zenekar – Platon Karataev, Shakin’, KLOGGS, FLØRA, Lightning Lips, The Wonderland, Meggie, FUBARITE, Kelafonia, The Sophisters, The Bluebay Foxes, Robotok, Tape Delay, Pons, Ohm Maid, YAЯA – került az elődöntős mezőnybe, hogy aztán a négy online elődöntő után nyolcan húsvér közönség előtt is bemutatkozzanak. Páran épphogy csak kimaradtak a buliból, róluk itt olvashattok.

A patrónusoknak és nektek köszönhetően végül a Fubarite, a Robotok, a Tape Delay és a Platon Karataev tüzelte, háborította, melegítette fel a döntő közönségét, mindezt a tavalyi és tavalyelőtti győztesek; a The Nobody Elses és a Puma Danger koncertjeivel keretezve. (Az éjszaka képeiből itt szemezgethettek.) Az trófeát és a patrónusok által biztosított különdíjak egy részét (többek között Recorder megjelenést, KERET szülinap, Bánkitó, A38 Hajó, Balcony TV Budapest, MOME ZAJ fellépési lehetőségeket) az élőben nálunk debütáló Tape Delay nyerte el. Gratulálunk nekik, illetve minden döntős, elődöntős és jelentkezett zenekarnak!

Lényeges megjegyezni, hogy a Kikeltető esszenciája nem kizárólag a „felfedezett” zenekarok kireptetésében rejlik, hiszen a zenei élmény megítélése minden esetben rendkívül szubjektív és soktényezős egyenlet. Ugyanakkor, a korábbi szériákban szereplő Puma Danger, The Nobody Elses, Hello Hurricane, The Beans, AGAVOID, zïp, METEO, No Eves, Twentees stb. aktív működése, és úgy egyáltalán a friss, kevésbé ismert zenekarok körül kialakult érdeklődés és hype bizonyítja, hogy itt nem csak egy-két zenekar felfuttatásáról van szó, hanem akár kritikák, viták általi diskurzus teremtésről, mondhatni a magyar underground könnyűzenei élet „keltetéséről”. Egyelőre kicsiben, de mégis egyre nagyobb méretekben.

Úgy gondoltuk, mivel az esemény saját fiókánk, elfogult véleményünk megosztása helyett az este értékelését egy közösségi beszámoló formájában rátok bízzuk. Úgy látszik, a késői órában a közönség lányainak vállalkozó szelleme megcsappant, így ezúttal csupán férfi alanyok szavaira alapozhatunk, de ez ne zavarjon meg senkit. Ha valamit mégis hozzáfűznétek, (lányok) kommenteljetek!

Kristóf

Mi a véleményed az estéről? Hogy érezted magad?

Nagyon jól éreztem magam. Elég csicska módon a fellépőket nem hallgattam meg, viszont láttam a tavalyi győztes The Nobody Elses-t, aki most az első volt, illetve az utolsó koncertet, a Puma Dangert fogom meghallgatni. Gyönyörűen megfogalmazva; én egy keretet adtam ennek az estének. Emellett egy nagyon jó és nagyon támogatandó lépésnek tartom azt, ahogy ez az egész szervezet és közösség felkarolja a magyar alternatív zenekarokat és megjelenési lehetőséget biztosít számukra.

A mai koncerteket nem láttad, de egyébként a jelentkezők közül volt olyan, akit a Kikeltető miatt kedveltél meg?

Igen, mindenképp. Bele-bele hallgattam a zenéjükbe sörözések közben, de neveket nem tudnék mondani, szóval nem én leszek a legjobb interjúalany. Igazából a rendezvény szellemisége, hangulata tetszik, csak hát mi egy részét máshol söröztük el, de amit megtapasztaltunk, az tetszett.

Jártál már az előző években is Kikeltetőn?

Igen.

Észlelsz valamilyen változást az egész metódusában?

Őszintén szólva szerintem sikerült kicsit előrelépnie az egész rendezvénynek. Eleve jó dolog, amit a KERET blog csinál és tényleg rendkívül támogatandó, mert konkrétan az MR2 Petőfi „megszűnésével” alig maradt a magyar zenekarok számára olyan felület, ahol meg tudnának jelenni, ahol fel tudnának lépni, ami a „kikeltető” jelleget meg tudná adni nekik, hogy a 0-ról, vagy a -1-ről elindulhassanak a karrier felé. Az a baj, hogy a mai magyar underground tényleg a Vittulában kezdődik, de ez az esemény ad neki egy jelentős ugródeszkát. Egyébként nekem a ma estéből a Nobody Elses a kedvencem. Egy erdélyi túra alkalmával ismertem meg jobban őket, mikor Csíksomlyón jártunk és azóta nagyon szeretem a kis pszichedelikus zenéjüket. Makai Edina egy istennő; amit a dobok mögött művel, az félelmetes.

Igen. Imádom, hogy női dobosuk van, és hogy most itt vannak velünk Magyarországon.

Pont ez a baj, hogy ez egy nagy szám, hogy eljutottak Magyarországra. Ez miért ne lehetne egyértelmű? Ezeknek a srácoknak nem csak egy megjelenési lehetőséget kellene biztosítani, hanem az összes magyar fesztiválra, akár a Fishingre vagy a SZIN-re hívni kellene őket, mert ebből lehet elindulni. Szóval azt a szellemiséget, amit mondjuk egy MR2 Petőfi Rádió művelt az elmúlt 4-5-6 évben, azt folytatni kellene, és az, hogy most ez megszűnt, szerintem hatalmas nagy hátba döfés a magyar könnyűzenei életnek.

Endre

Hogy érzed magad az este után?

Nagyon jól érzem magam és nagyon tetszik ez a húsz-huszonöt perces koncertek egymás után-felosztás. Egy-egy zenekart húsz percig nézni az tök jó, nem merülhet fel az, hogy unalmassá váljon, úgyhogy én ilyen koncertekre szeretnék járni.

Mi a véleményed a zenekarokról?

Mind a négy zenekarban volt, ami tetszett. A Fubarite volt az, amelyiktől az előzetes dalok, videók alapján a legkevesebbet vártam, amelyik a legkevésbé ütött meg, viszont itt élőben tetszett, jó volt az énekes. Azért még sokat kell fejlődniük, hogy egyben legyen a produkció, de annak ellenére, hogy majdhogynem leírtam őket előre, ahhoz képest tetszett. A Robotok volt a kedvencem. Már az előzetes daluk és a koncertfelvétel alapján is. Azt gondolom róluk, hogy ők a legizgalmasabbak a négy zenekarból. Az EP-jük zseniális. Mondhatni hiánycikk Magyarországon. Izgalmas, erős anyag. Nem hiszem, hogy szó lehet bármiféle fejlődésről, nem arra van szükség, hanem inkább az élő megszólaláson kellene finomítani. A mai kivitelezés múlhatott a szituáción, lehetett tőlük független, vagy tőlük függő, akár hogy is, őket szívesen látnám máskor is koncerteken. Jók a dalaik, remélem még sok ilyen lesz. A Tape Delay-ben értékelem a sok munkát. Azt, hogy koncepciót próbálnak a színpadra állítani és beletesznek apait-anyait. Számomra egy kicsit a mai koncertjük csalódás volt. Érezni lehetett, ami igazából nem is ok csalódásra, hanem tényhelyzet, hogy ez volt a második koncertjük. Még nagyon sokat kell csiszolódniuk, hogy élőben is erős legyen. Jó a koncepció, de egy picit még több markáns elem kell bele. A Platon Karataev pedig egy kész zenekar. Szerintem egy éven belül teltházas A38 koncertet adnak. Nyilván ők voltak az este legjobbja. A színpadi produkció alapján is, illetve a koncertjük is jó volt, a dalaik is jók. Tudják, hogy mit akarnak, azt is csinálják, népszerűek, és látszott a közönségen, hogy nagyon jól vette. Úgyhogy szerintem ez egy kész zenekar és csak így tovább, még úgyis fogunk velük találkozni.

Sokan rebesgetik velük kapcsolatban a Mumford & Sons érzetet…

Nyilván érezhető. Két út van: vagy a kifinomultabb Kings of Convenience irányba mennek el, vagy a népszerű Mumford & Sons-féle dologba. Ezzel nincs is baj, mert bennük van ez a népszerűségi potenciál, de én azért bízom benne, sőt, nem is bízom, hanem egyértelmű, hogy van több is bennük. Majd hamarosan jön az első lemez és eldönti.

Van olyan zenekar, akiket azért kezdtél el hallgatni, mert a Kikeltetőben megjelentek?

A Robotok. Őket nem ismertem korábban, ez a Kikeltetőnek köszönhető. Végül is nagyon örülök neki, mert övék az egyik legjobb EP idén, szerintem.

Régebben is nyomon követted a Kikeltetőt?

Persze, természetesen. Az elejétől.

Dávid

Mi a véleményed az estéről? Hogy érezted magad?

Nagyon-nagyon jó volt. Az volt a különlegessége, hogy minden zenekar valami mást képviselt, így igazából nem lehetett megunni. Hiába volt hosszú, stb., végig történt valami új, ezért végig izgalmas maradt, ezt nagyon élveztem. A végén a Puma Danger lett a kedvencem, bár ők ugye nem versenyeztek. A versenyzők közül a Tape Delay tetszett nekem a legjobban.

Miért pont ők?

Ezt szeretem. Nagy chillwave rajongó vagyok. Tetszik, ahogy a kis popos gitárzenéjüket kombinálták a chillwave-el.

A mostani újdonságok közül valamelyiket megkedvelted a Kikeltetőn?

Nem igazán. Akiket szerettem ebből a mezőnyből, azokat ismertem ezelőtt is.

A tavalyi szezont ti nyertétek meg a The Nobody Elses-el. Idén milyen változást észleltél, ha észleltél, az egész koncepció körül?

Sokkal összeszedettebbnek tűnik ez az idei Kikeltető, sokkal profibb volt. Mondjuk én most csak a döntőt láttam, de például ez is tetszett, hogy egy helyszínen történtek a fordulók. Meg az olyan részletek, mint a kihajtogatós plakát/zine, meg a kazetták. Szerintem nagyon nagyot fejlődött a verseny. Kicsit bántam, hogy nem idén voltunk itt versenyzőként.

Dani

Szóval, hogy érezted magad ma este, kedves Dániel?

Vegyes érzelmeim voltak az estével kapcsolatban. Voltak nagyon jó zenekarok és voltak nagyon lehangoló zenekarok. Veszekedtem is az egyik zsűrivel, aki pedig nagyon jó barátom.

Hogyhogy? Mi a véleményed a mai versenyzőkről?

Azt gondolom, hogy egyébként teljesen jó zenekarok lennének, mert megvan a lelkesedés meg minden, de több időt kellene eltölteni a hangszeren és többet kellene gyakorolni. Pont azt beszélgettük, hogy nem az történik, hogy egyszer csak előjönnek tehetséges zenekarok és csak állok, hogy: „hú, tök ügyesek!”, hanem nagyon félkészek a produkciók. Értem én, hogy hipszterség, meg Toldi, meg Kikeltető, meg minden, de ha valaki nem tud zenélni, akkor nem tud zenélni.

Nem gondolod, hogy akár ennek a megítélése is, személyes ízlés kérdése?

Ez nem személyes ízlés, hanem az a baj, hogy ha egy tehetségkutató döntőjéről beszélünk, akkor az alapfeltétel, hogy valaki tök jól zenél. A mai napon nem ez történt, hanem voltak számfoszlányok, számkezdemények, amik valahogy el voltak játszva.

Azért volt olyan zenekar, akár régebbi szériákból, akiket a Kikeltető miatt kezdtél el hallgatni?

Elfogult vagyok a The Bluebay Foxes-al szemben, merthogy őket ismerem és jóban vagyok velük. Szerintem ők nagyon jól felépítették az egész marketing stratégiájukat. Úgy jöttek ide, hogy el tudják játszani a dalokat, vannak kész dalok, és nem az van, hogy: „sziasztok, van egy számunk…” Szóval ők úgy jelentek meg, hogy készen álltak erre. A döntőbe nem jutottak be, de én drukkoltam nekik, elfogultság ide vagy oda. Visszatérve a többiekhez, igazából nekem nem a stílusokkal van a bajom.  Alapból semmiféle stílussal nem lenne bajom és meghallgatnám őket, csak azt szeretném, hogy aki fellép, és aki játszik, az legyen tudatos és legyen ügyes. Ennyi.

Tamás

Hogy érezted magad a mai este folyamán?

Rendkívül jól éreztem magam, köszi. Remek, hogy van ilyen kezdeményezés, mint a KERET blog, hogy az underground zenei közösséget összehozza és bemutat olyan zenekarokat, akiket hallhattunk.  Nem tudom, hogy van-e erre már példa, hogy ilyenek kikerültek a nagyvilágba, vagy nagyobb sikereket értek-e el, de ha nincs, akkor is mindenképp egy hiánypótló dolog szerintem. Ha még nem voltak ilyen példák, akkor a jövőben remélhetőleg lesznek.

Neked melyik ma esti produkció tetszett a legjobban?

Az én ízlésemnek leginkább a Tape Delay felelt meg, akik ugye meg is nyerték. Az egész nagyon felkészült volt, nagyon nyugati szellem jött át. A többieknél úgy voltam vele, hogy tök jó rock, meg zajos, meg biztos lehet rájuk táncolni, de a Tape Delay volt az első, amin behunyt szemmel is tudtam élvezni magát a zenét. Tudtam élvezni a dolgot, úgyhogy ez nagyon bejött.

Rajtuk kívül volt olyan másik zenekar, aki nem jutott be ide a döntőbe, de elkezdted hallgatni, benyomást tett rád?

Szerintem a The Bluebay Foxes volt olyan. Igaz, hogy nem jutottak tovább, de tök profin tolták. Az is igaz, hogy annyira nem egyedi a zenéjük, nyilván mindenki tudja, hogy erősen Kings of Leonra emlékeztető, de az előadásuk az teljesen profi volt. Kicsit érződik azért, hogy nagyon „megcsinált” a dolog, de színpadon ez a „megcsináltság” hasznos is lehet sokszor. Például a The Nobody Elses-t, a tavalyi nyerteseket az átállásoknál felkészületlenebbnek éreztem, emiatt amatőrebb érzést keltettek.

Máskor is voltál már Kikeltetőn, vagy ez volt az első?

Ebben az évben voltam először.

Most honnan hallottál róla?

A Zeneipari Hivatalos tanulmányaim folytán értesültem a dologról és kerültem bele ebbe a közösségbe.

A feltörekvő zenekarokat mennyire szoktad figyelemmel kísérni?

Abszolút most, ebben a félévben kezdtem fókuszálni a magyarokra. Eddig abban a hitben éltem, hogy a magyar zene erősen kifogásolható és nincs semmi igazából. A Hiperkarma, a Kiscsillag, a Kispál és a Borz csináltak valamit, de hogy amúgy semmi nincs a magyar zenei piacon. Most ez valamennyire megváltozott, realizáltam, hogy tök jó dolgok vannak, szóval elkezdtem figyelni, követni a történéseket. Jó, hogy változik a magyarországi zenei szemlélet, de ahogy hallom a többiektől is, ez tényleg az utóbbi években kezdett el újra alakulni és fejlődni, izgalmas zenekarok jönnek létre, aktívkodnak, ezt én is támogatom és én is a részese szeretnék lenni ennek a fejlődésnek.

Bence & Bálint

Hogy éreztétek magatokat ma? Milyen volt a Kikeltető?

Bálint: Jó, rendben volt. Igazából én csak az előző gitáros cuccot láttam, mi is volt az?

Bence: Nahát, ez az… Én láttam az összes előadót, és nem volt rossz, sőt, volt olyan is, hogy jól éreztem magam.

Bálint: Előfordult ilyen is? Én is nagyon jól éreztem magam, tényleg. Bár már meg volt alapozva a hangulat, Dope Calypsoról jöttem át. De elcsíptem a Platon Karataevet. A Beans-el már játszottunk velük együtt a Mikában, ott is tetszettek, de most jobban. Utánuk a Puma Dangert láttam, az még mindig kurva jó.

Bence, te itt voltál majdnem mindegyiken, melyik volt az, ami tetszett és miért?

Bence: Nekem tetszett a Fubarite. Mondhatjuk, hogy ők viszonylag érdekes zenét csinálnak, de én azt érzem, hogy még nincsenek teljesen kiforrva, kell még nekik egy félév vagy egy év. A Platon Karataev is jó, de ha ilyen nevet választasz, amit ki sem lehet mondani, az már…

Bálint: Olyan, mint valami Tolsztoj szereplő.

Bence: Ők valami olyasmit csinálnak, ami igazából már lement két-három évvel ezelőtt. Tehát ez a Mumford & Sons- , The Avett Brothers-vonal. Én ezeket nagyon csípem, csak ez a hullám már lefutott. Hozzánk most ért el, ez tök jó, de nem aktuális.

Bálint: Mindig ez van, mindig öt éves fáziskéséssel érnek ide a dolgok.

Bence: Ez igaz. Ellenben a Tape Delay az egy aktuális cucc. Nekem nem annyira izgalmas. A Robotok az viszont – most nem hallottam őket, de az elődöntőn igen – egy kellemes valami volt. Jópofa, fasza cucc.

Bálint: Igen, a Robotokat az elődöntőn én is láttam, nagyon megfogott, nagyon tetszett. A Tape Delay-t még nem láttam élőben, viszont az EP, amit kiadtak, nekem személy szerint tetszik.

Akkor ti elődöntőkön is jártatok.

Bálint: Akkor igen, mikor a Robotok voltak és egy vekni kenyér forgott vizuálként. Engem megvettek. Nem tudom, kinek az érdeme. Egy félig megevett vekni kenyér és 3D-ben forgott. Mi ez, hogyha nem zseniális?

Bence: Végig ez volt a vizuál, úgyhogy ehhez nincs sok köze a zenekarnak, de a Robotok az tényleg jó. Jópofa, vicces és zeneileg is rendesen össze van rakva.

Bálint: Az Overdose az egy jó szám.

Bence: Mármint a „ne feküdj mellém”? (Ilyen című szám.)

Bálint: Igen-igen-igen.

Bence: Na, látod? Van egy slágerük is, nagyon jó az a szám. Van egy sláger, meg vannak jó számok.

Azokkal mi a helyzet, akik most nem jutottak be a döntőbe?

Bálint: Nem mind maradt meg, de a The Bluebay Foxesról például az a véleményem hogy az énekes ugyanúgy néz ki, mint a Kings of Leon énekese.

Bence: Ez komolyan A véleményed?

Bálint: Várj!  A hangja ugyanolyan és mit ad isten? Ugyanolyan a zene is, mint a Kings of Leon. Ami amúgy nem probléma, mert én bírom őket. Nem koppintás, inkább nagyon erős inspirálódás.

Bence: Megmondom őszintén, ez most megint olyan, mint a Platon Karataev, csak egy másik stílusról beszélünk. Ez egy olyan irány, ami jó lenne, csak öt évvel ezelőtt, viszont már 2016 van. Érdekes ez az Arctic Monkeys-utánérzés. Lehet ilyet csinálni, biztos népszerű is lesz, és egyébként jól zenélnek a srácok, ez tény és való, de egy kicsit több eredetiséget kérnék.

Bálint: Részemről ez nem pejoratív vélemény volt, de az igaz, hogy annyira nem voltak eredetiek.

Bence: Nem egy Panel Surfers.

Akkor összességében a tavalyi, tavalyelőtti Kikeltetőhöz viszonyítva milyen volt az idei?

Bálint: Szerintem a tavalyi Kikeltetőn sokkal jobb volt a felhozatal. Egymilliószor jobb volt, nekem jobban tetszettek azok a zenekarok. Na, nem azért, mert én is tavaly voltam…

Rajmund

Hogy érezted magad ma este?

Jól éreztem magam. Tök jó, hogy az undergroundabb zenekaroknak is van lehetőségük itt, hogy reflektorfénybe kerüljenek.

Mikor és honnan hallottál először a Kikeltetőről?

Ha jól emlékszem, a tavalyi döntő Facebook eventjével találkoztam először és így figyeltem fel jobban magára a blogra is.

Van olyan zenekar, akár a régebbi szériákból, akiket itt ismertél meg és megkedveltél? Most kinek drukkoltál?

A tavalyi és a mostani szériát összevetve, nekem a Puma Danger és a Seaside az abszolút kedvencek. Idén annyira egyik zenekar sem fogott meg, de hozzám a Fubarite állt talán a legközelebb megszólalásban, de a Tape Delay is megérdemelten nyert.

Változtatnál valamit az eseménnyel kapcsolatban?

Én csak a döntőn voltam itt és szerintem tök jó volt a szervezés és a helyszín is, bár a Toldit talán már kicsit kinőtte az esemény.

Fotók: Komróczki Diána, Major Bálint

Kövesd a KERET BLOGOT!