A mai Magyarországon a politikai helyzet mindenkit állásfoglalásra késztet. Épp ezért kis túlzással két típusát különböztethetjük meg a zenei eseményeknek. Egyre nagyobb népszerűséget élveznek a kultúrafogyasztó fiatalok körében az „alulról építkező”, „civil” fesztiválok, és programok, többnyire hasonló közönséget megcélozva, s ha nem is feltétlenül hangoztatva, de az ellenzék pártján állva. Ezek a fesztiválok saját tökéből, szponzorokból, egyesületekből, alapítványokból gazdálkodhatnak, így sokszor igen rögös út vezet megvalósulásuk felé.

A könnyűzenei programok és fesztiválok szervezésének van más finanszírozási módja is, mint például az NKA egyik ideiglenes kollégiumán, a Cseh Tamás Programon keresztül való pályázás.

Mi is az az NKA? Mi is az a Cseh Tamás Program?

Az NKA, a Nemzeti Kulturális Alap, egy olyan állami intézmény, melynek fő bevételi forrása az ötöslottó játékadójának a 90%-a. Az NKA a rendelkezésre álló pénzösszegeket egy kollégiumi rendszeren keresztül, pályáztatás során osztja szét. Ilyen kollégium a Cseh Tamás Program is, mely 2014-ben indult, és számos pályázat kiírásával segíti pénzügyi támogatáshoz a könnyűzenei iparban ténykedőket. Pályázati összegekből támogatnak induló zenekarokat, klubokat, előzenekarokat, médiumokat, továbbá foglalkoznak zenei menedzsment képzéssel, támogatják a showcase fesztiválokon való részvételeket, szerveznek gyermekeknek szóló nagyszabású interaktív kiállításokat, illetve a könnyűzenei örökség ápolását és archiválását is célul tűzték ki. Összességében rengeteg fontos és értékes ügy tartozik hozzájuk, idén pedig egy fesztivált is szerveznek júniusban.

Az, hogy a könnyűzene támogatására ekkora tér nyílik, önmagában rendkívüli, az a közös platform, amit pedig a Cseh Tamás Program teremt, egy lehetőség arra is, hogy erősebb legyen a kapcsolatrendszer a zenekarok, szervezők, menedzserek és médiumok között.

Ez pedig könnyebbé és zökkenőmentesebbé teszi a koncertszervezést, zenekari együttműködéseket, stb. Ha egyszerre többen akarunk felemelni egy nehéz, poros vasmacskát, akkor talán nagyobb esélyünk van arra, hogy megemelkedik, mintha mindenki egyenként erőlködne vele, nemdebár?

Miért rendkívüli ez a támogatás még? Nézzünk egy példát. Egy vidéki, 200 fős klub soha az életben nem tudná természetesen adódó jövedelemből kifizetni a magyar underground egyik-másik jelesebb produkcióját, egy elnyert CSTP-pályázattal viszont vidáman költhet 250 ezer Ft-ot bárkire (a vidéki kluboknak szánt támogatás egyik kikötése, hogy maximum 250 ezer Ft-ot költhetnek koncertre/este). Tulajdonképpen azzal sem kell foglalkozniuk, hogy mekkora lesz a közönség, hiszen bukni nem fog rajta senki. Így egy olyan zenekar is elkérhet 120-150, akár 200 ezer forintot, akinek a helyi közönsége nem haladja meg a 23 db fizető nézőt.

Végül is ez is lehet üdvözítő, mert jobb esetben ebből a pénzből majd költenek videoklip forgatásra, vagy útiköltségre, esetleg új lemezfelvételre, és akkor megint hozzátesz valaki kicsit a magyar zenéhez.

Na de hol itt a gond?

A gond ott van, hogy a zenekarok többsége ezzel a folyamattal „elárazódik”. Természetes úton a zenekarok gázsija arányos kellene, hogy legyen a fizető közönségük számával, tehát valahol tényleg a koncertekre járó, potenciális rajongók számának kellene meghatároznia egy-egy produkció értékét. Nem hangzik túl lágyan, de

Ahogy említettük, van egy közös, megosztott platform, amin keresztül a szervezők, az együttesek, menedzserek, és a zeneipar összes többi szereplője a egymás vállát veregetheti és úgymond „támogathatja” a másikat. Mindez tényleg kedvező mindenkinek, aki ebben részt vesz. De csak azoknak, akik részt vesznek benne. Aki máshogy gondolkozik a kultúráról és a zenéről, az hendikepből indul.

Mi történik ilyenkor?

Például egy CSTP nyertes médium ír egy élménybeszámolót egy CSTP-s zenekarról, és valószínűleg még az ajánlott programok közé is belerakja a következő koncertjét (ugyanis a támogatott médiumok esetében kritérium, hogy hetente, havonta x mennyiségű CSTP által támogatott helyszínről vagy együttesről kell írniuk). Így a zenekarnak, és a klubnak sincs számottevő önálló költsége, a médium írói meg pénzt kapnak azért, hogy erről az eseményről írjanak.

Jól hangzik nem?

Az a helyzet, hogy bármennyire is hangzik hatásosnak ez a forgatókönyv, mellyel tulajdonképp mindenki jól jár, ez a folyamat nem más, mint piactorzítás. Azáltal, hogy sok esetben nem a helyi piac igényeinek megfelelő fellépőkkel tölti meg egy hely a programját, a zenekarok nevetségesen magas gázsikat kérnek el anélkül, hogy letettek volna annyit az asztalra, vagy rendelkeznének-e akkora rajongói bázissal, hogy ez indokolt lenne.

Ez roppant káros a magyar zene, és a magyar zeneipar természetes irányú, saját piaci igényekhez mért fejlődésére. A közönség akár teljesen ki is maradhat a történetből.

Ezen ki bukik?

Azok a zenekarok, klubok, akik nem jutnak valamiért pályázati pénzhez, azok a szervezők, akik nem dörgölőznek az állami pénz köré épülő, belsős érdekeltségű csoporthoz. Akik kiesnek ezekből a körökből sokkal nehezebben érvényesülnek a könnyűzenei pályán kezdő különböző projektjeikkel. De bukik az az együttes is, aki a támogatásból létrehoz egy jó lemezt, klipet, vagy arculatot, és a szintén CSTP-támogatott klubok átlagnál magasabb pénzügyi keretének hála abban a hitben megy fellépni, hogy csupán a repkedő pénzösszegek miatt több ember lesz kíváncsi a koncertjére.

Mégis mi alapján dől el, hogy melyik zenekar kap támogatást? Ezekre a nézőpontokra mi nagyon kíváncsiak lennénk. Persze, van egy lista arról, hogy milyen pontokat vesznek figyelembe az elbírálás során, amit bárki megtekinthet a honlapon, de valamiért mégis nagyon sok értékes produkció esik ki a rostából, és kap pénzt sok fantáziátlan együttes. (Persze láttunk már olyanra is példát, hogy egy egyébként izgalmas produkció az összeget bulizásra költi…)

A Cseh Tamás Program három éve működik, s ezt megünnepelendő, épp a mai napon veszi kezdetét a Várkert Bazárban a CSTP Feszt, melyeken csak és kizárólag olyan zenekarok lépnek fel, melyeket a CSTP valamilyen formában támogatott már… Ötven zenekar, három színpadon, köztük egy-két olyan tuti név is, mint az Ivan & The Parazol vagy a Mary Popkids, meg Bohemian Betyars, biztos ami biztos, velük nem lehet mellényúlni. Most még egyszer, tulajdonképp mi is történik? Államilag támogatott zenekarok lépnek fel egy államilag támogatott fesztiválon. Ugyanabból a kasszából részesül mindkét fél. Aki kimaradt a pénzosztásból, az most is csak pisloghat. És kit szolgál ki ez a rendezvény? A közönséget, mondhatnánk. Mindazonáltal a kisebb nevű – egyébként az esetek nagyobb százalékában értékes, jó kritikai visszhangot kapó – zenekarok nem feltétlenül itt találják meg a célközönségüket. Állami támogatásból lehet klipet forgatni, lemezt készíteni, de kapcsolatot kialakítani az adott zenére potenciálisan rámozduló hallgatókkal már nem feltétlenül.

Felmerül tovább a kérdés, hogy tényleg van igény még egy fesztiválra ebben az időpontban Budapesten? Azokkal a fellépőkkel, akik egész évben rogyásig koncertezik magukat, nyáron meg majdnem minden fesztiválon ott vannak?

Ráadásul a CSTP Feszt egy olyan országos szinten is fontos, híresen saját tőkéből építkező, liberális fesztivállal esik egybe, mint a Fishing On Orfű.

Persze, nincs olyan nap a nyáron, amikor ne lenne egy másik fontos rendezvény, gyakorlatilag lehetetlen nem egymásra szervezni programokat. Mindazonáltal elismerendő egy olyan program létrejötte, ami három dolgos év munkáját vonultatja fel egy nagyszabású rendezvényen, bemutatva mindazt, amit elért ez a program, és amit elértek a kis bandák, hogyan nőttek fel nagyobbra, és még konferenciát is szerveznek a fesztiválra, egy csomó érdekes témájú előadással és beszélgetéssel.

De akkor most mi is történik?

Az állam a pályázati pénzek kiosztásával próbálja meghatározni, hogy milyen irányba fejlődjön a magyar zeneipar, ki kapjon szerepet és ki nem. Ez önmagában még annyira nem is meglepő, de súlyos következményeket vonhat maga után. Ha egy együttes pénzt kap a programtól, akkor csinálhat magának menő arculatot, tolhatja ezerrel a hirdetéseket – azt pedig sajnos tudjuk, hogy ha valamiről elhiteti az ember, hogy menő, akkor a közönség tényleg el is hiszi. Közben lehet, hogy egy értéktelen, egyáltalán nem progresszív, mesterségesen magasra épített kommersz produkcióról van szó. Meg van vezetve a közönség, és meg van vezetve a könnyűzene. Természetesen nem szeretnénk általánosítani, hiszen számos olyan underground és pop-produkció részesül az állami támogatásból, melyek minden kétséget kizáróan megérdemlik a támogatást, azonban egyre látványosabb azoknak a szubkultúra-meghatározó zenekaroknak a köre, melyek ha nem állnak be a sorba CSTP-pályázatért, ötszörös erőfeszítés árán tudnak eljutni egy új lemez felvételéig. Mi elsősorban erre szeretnénk felhívni a figyelmet.

Központi irányítású pénzosztás történik, de ami nagyobb probléma, hogy egy önmagát bezáró körben, mintha adomány lenne, nem pedig önkényes piactorzítás.

Ami azt illeti, a Cseh Tamás Program nemrégiben nekünk is megítélt egy támogatást, de természetesen szigorúan megszabott feltételekkel, melyek szerint heti rendszerességgel kell a CSTP valamilyen eseményéről, vagy támogatott zenekaráról kontentet gyártani. Ezzel tisztában voltunk a megpályázás idején, de ha ezt vakon teljesítenénk, az egész CSTP-univerzumból kimaradt underground produkciók a jelenleginél is kevesebb platformot kapnának, szóval már egyáltalán nem biztos, hogy ilyen kompromisszumokkal is vállaljuk a folytatást ezzel a támogatási formával.

Nem tudjuk, hogy a program névadója, maga Cseh Tamás mit gondolna a kialakult helyzetről, de annyi biztos, hogy a modern magyar kultúra emblematikus énekes-gitárosa hitt a könnyűzene demokráciájában is, a mostaninál sokkal szigorúbb rendszerben. Tilt, tűr, támogat. A szocializmus híres három T-je, melyből egy szerencsére eltűnt, de a megtűrt (finomabban fogalmazva különutas) és a támogatott halmaz között egyre nagyobb a szakadék…