A hatvanas hetvenes évek gitárzenéjét időutazói hiteleséggel idéző srácokat már bemutattuk, amikor szerelmesek, és szemléztük, amikor az éjszakai élet könnyedebb vagy súlyosabb témáit boncolgatták. A ‘Ghost’-tal a nyári pörgés után azonban egy, a tőlük megszokottnál lassabb, elmélkedősebb oldalukat mutatják be, ám szerencsére ez is legalább olyan jól áll nekik, mint a mintás ingek és a korszakból adódó hihetetlen lazaság. 

A dal mögötti gondolatokba Takáts Máté avatott be minket bővebben:

„A ‘Ghost’ egyfajta elmélkedés a világról, mindenről, ami történik és történni fog. Alapgondolata szerint jöhetnek kicsinyes vagy akár világméretű emberi problémák, a világ sosem áll meg, a Föld örökké forog tovább. Ez a dal volt az első, amit egyszerre együtt, élőben vettünk fel a stúdióban, és különlegessége, hogy most először (de nem utoljára) Siposhegyi Zsolt gitáros is énekel a felvételen. A szám személyiségét Németh Fruzsi hegedűje teljesíti ki, aki egy fantasztikus szólót írt meg és vett fel nekünk a középrészbe. 

Ismerőseink és barátaink reakciói igen csak változóak és szélsőségesek voltak a ‘Ghost’-ra, általában vagy a legrosszabb vagy a legjobb dalunknak tartották, szinte sosem volt középút!”

• A számomra különösen kedves, tábortűzbe révedő éjjeleket idéző hangulat miatt és a népies giccstől tartózkodó, a dal vázát ékesen díszítő hegedűszóló okán én inkább a második kategóriába tartozom, de ti se tartsátok magatokba a véleményetek, osszátok meg velünk a KERET Facebook-csoportban!