Mindig jó olyan anyagokkal foglalkozni itt a blogon, amik akár egy brit vagy amerikai stúdióból is származhatnának. Félreértés ne essék, szeretem a magyar underground köröket és azok sajátos hangzásvilágát, de üdítő olyan előremutató számokat hallani – főleg egy első korongos előadótól – mint amik a BAD INFLUENCE-en szerepelnek. A három és fél számos EP hátterébe Dóczi Peti vezetett be minket, aki a masteringet és néhány vokál sávot leszámítva egyedül rögzítette az alább pörgethető albumot:
Az egész korongot övező nosztalgikus hatást már az elején megfesti az amolyan intrónak szánt ‘SUMMER BEAT ME UP’, ami nagyszerűen összefoglalja a nyári önpusztítást a „Light myself on fire just to be cool” sorral, majd hamar fel is vázolja az album nagyrészt napsütéses hangulatát.
Ennél egy kicsivel búskomorabb vizekre evez a ‘FRIED’, már az induló fúvós szólamokkal is, melyből egy dzsungelmélyt idéző dob alap vezet át a verzébe. Azt az érzést vetíti elő amikor csak terhére vagyunk másoknak és önmagunk céljavesztett árnyékaként tengetjük napjainkat. A szinti sávokkal és önsajnálattal bőven megpakolt számot buborékos basszus alap és éteri elektronika tarkítja, majd egy rövidke cool-funk outro zárja.
Az ‘EVERGREEN LOVE’ egy ragadósan édes szinti játékkal és lassú lüktetéssel operál, ami önmagában elironizálja az alaptémát. Ebbe tökéletesen illik a fullasztóan nyálas szerelem képe, amire mindenki vágyik, de lássuk be szintén tud rosszul hatni, amikor minden mást kizár az életből. A drámai énekből monoton ütemekre váltó outro pedig nagyszerűen teszi fel a pontot erre a gondolatmenetre.
A címadó dalként is megjelenő ‘BAD INFLUENCE‘ visszavezet egy klasszikus tinédzser kori, tipikus első rossz behatás emlékére az első dohányzó társ képében. Az ehhez párosuló álomszerű nosztalgikus beat, amit egy creepy gyerekműsor aláfestő zenéje vezet be instant időtrippet eredményez, épp csak az első elszívott cigi íze nem jelenik meg tőle a szájban. Ha valaki szeretne sokáig tovább maradni ezen a flessen, annak készült egy szuper hosszú verzió is a trackből:
Ide pedig még beszúrnánk +1-nek az albumon nem szereplő, de az év elején már megjelent ‘Flowers on the Beach’-et, ami egy magával ragadó szinkópikus basszus riffel és női vokállal indít az indietronikus lázálom felé. A stílust övező elmainstreamesedéstől azonban szerencsére távol marad a szürreális dallamvezetésnek és a kísérteties effektekkel megtolt éneknek köszönhetően.
- towpe tehát egy izgalmas előadónak ígérkezik, kövessétek például itt, ha nektek is bejött a lemez, várjuk a hasonló finomságokat a jövőben!