Az arizonai sivatagban élő Bufo Alvarius, azaz coloradói folyami varangy nyálkája életveszélyesen mérgező, azonban kiszárított formáját elszívva rövid, de annál intenzívebb pszichedelikus utazásra visz. A Bufo Alvarius zenekar a varázsnyálkájú varangyot idézi meg punk riffekkel.

A Bufo Alvarius első nagylemeze, a Bufo Alvarius egy pattanásig feszült elme vívódásait zenésíti meg – az album ezzel és a zaklatott, eklektikus újpunk hangzásával a műfaj legerősebb hagyományait eleveníti fel. A zenekar régi barátok gimis bandájából nőtte ki magát, amit kihasználva az összeszokott Gaskó Simon (ének, basszusgitár), Kiss Balázs (gitár, ének) és Küttel Bálint (dob) felállás háborodott mennyiségű műfaji hatást von be, hogy azok aztán valahogy mindig harmóniává álljanak össze zenéjükben.

Mint a frontember mondta egyszer a Keretnek, a hangzásukban sok minden megfér egymás mellett, „a fő csapásirány” viszont „a zúzda”. A powertrió tavaly nyáron elsőként kiadott I. című, háromszámos kislemezükön a garázs és stonerrocktól a popos, néha shoegezes hangzásokig széles körben merítettek a különféle műfajokból. A Bufo Alvarius albummal a sokszínűség megőrzése mellett tágabbra nyitják az ajtót a lassan mindenkit őrületbe kergető frusztrációk előtt: szóval határozott lépést tesznek a punk – post-, blues-, noise- és egyéb – alfajai, illetve a pszichedélia és a progrock irányába.

A banda az előző évekből sokaknak ismerős lehet budapesti és vidéki klubkoncertekről és több fesztiválról is, nyár óta viszont fél évre eltűntek, hogy végre felvegyék az első teljes albumukat. A Bufo Alvarius gyűjtés az eddig csak koncerteken játszott számokból, másfelől korábban nem ismert dalok is felkerültek rá. Most már, hogy megvan a nagylemez, amit az év végén élőben is bemutatnak, jöhet a nagy visszatérés koncertekkel és akár nagyobb fesztiválokkal is.

A punk utáni punk

A punk hagyományokhoz visszatérve, a műfaj ’70-es években felemelkedő legendái még egyenesen a fennálló hatalom ellen lázadtak felszabadítóan egyszerű és dühös zenéjükkel. Az ellenállásuk értelmetlenségének bebizonyosodásával aztán a későbbi, egyre sokrétűbb punk-változatok generációinak már csak a változni képtelen világ elviselhetetlensége maradt ellenségként. A Bufo Alvarius eklektikus punk lemeze sem a világ elleni harcért kiált már, sokkal inkább a saját fejünkben és a magánéletünkben zajló ellenállás reménytelenségét zenésíti meg.

A lemez első száma, a She Told Me a punk ikonjait idéző, energikus és nyugtalanító riffel csapódik az arcunkba, majd a pszichotikusnak hangzó énekes az őrület határán azt hajtogatja – itt még párhuzamként könnyen feljöhet a Sex Pistols is –, a nője mikkel mossa a fejét állandóan; a szám vége viszont egy magas hangon énekelt, melodikus kórus részbe torkollik. Az albumon a pusztító mennyiségű drogok témája is újra meg újra felüti a fejét: mondjuk az Újpunk egy kifacsart, dühös óda az alkoholhoz, ami a marokra szedett gyógyszerek és a felszívott csíkok mellett a legmegbízhatóbb társ a hétköznapokban. Vagy a Post c. dalban lüktető postpunkos riffek felett mesél egy egzaltált hang arról, hogy ő olyan alakká vált, aki megrugdossa a gyengét, gyűlöli a szabadságharcosokat meg a békét, de egyre nehezebb eltűrni az egészet.

Bufo Alvarius: Bufo Alvarius

A Bufo Alvarius a bürokratizmustól eltekintve gerilla módra self-releaseként adta ki az albumot Bandcampen – ahol a leginkább tudod támogatni a munkájukat –, Spotifyon, és Youtubeon.

A coloradói folyami varangyot ábrázoló albumborító Szalai-Szabó Fábián keze munkáját dicséri. A felvetélek egy része az Echo Studioban, a másik fele a Studio Einzban, illetve Solymáron Beke István, azaz Bex stúdiójában készült.

• A Bufo Alvarius december 29-én a Manyiban mutatja be az új lemezt, előzenekarként a Kések, egy kétharmad részt békéscsabai, egyharmad részt erzsébetvárosi progrocker trió melegíti be a tisztelt közönséget. Esemény erre!