A közel másfél éve megjelent The Edge után az eddigi határaikon is túlnyúló anyaggal jelentkezett októberben az Ethnofil. A korong nem egy könnyed hallgatnivaló, ami elsőre a fülben ragad, de mindenképp megéri rászánni az időt, hiszen, ha egyszer utat tör hallójáratainkba, akkor sokáig fog ott visszhangzani. 

Az ‘Electrical’ felütéses kezdése egyből magával ragad minket és egy jazz-zenei utazásra csábít a pofátlanul laza verzéjével. A könnyed témákból azonban a második refrén helyett érkező pszichedelikus belassulás ránt ki, amely az egész albumot jól jellemzi. Ezzel nagyszerű átkötést képez a korábbi zenei világból ebbe a mélyebb, bensőségesebb hangulatú lemezbe. 

Az album címadó dala egy csillagközi mértékű szerelmes sztorit vetít elénk, folyamatosan építkező dob, billentyű és fúvós témákkal fokozva a feszültséget az utolsó harmadban kirobbanó örömzenélés felé.

A dal munkálataiba Weil András billentyűs, producer, zenekarvezető avatott be minket.

Az Azimuth egy – az intrójában hallható – skitből fejlődött címadó dallá, úgy 20 perc alatt. Leültem a zongorához, Viola és M3NSA dudorásztak kicsit, aztán ripsz-ropsz kész volt a dal. A végére még egy korábbi jam témát biggyesztettünk, Fanni írt rá gyorsan egy ügyes szaxitémát, gyakorlatilag egy próba volt összehozni. 

Az abszolút impro felvételként rögzített ‘All Clear’ a lemez egyik legerősebb száma. Az erős atmoszférát teremtő trip-hopos alap és a légkönnyű ének az ‘Electrical’-hoz hasonlóan, ám annál még jobban kibontva csúszik szét folydogálós, dubos free-jazzes torzulásokba.

A hosszan elnyúló outro egyben az album első felének lezáró része is, mely nagyrészt egy alkotósession alatt került felvételre. 

A korong előfutáraként korábban már egy live session videóként megjelent ‘Közel’, egy Anima Sound System feldolgozás, mely inkább progresszív, elektronikus oldalát mutatja be az Ethnofilnak. A végig jelenlevő klubszintetizátor egy izgalmas új hanggal gazdagítja a zenekar amúgy is széles eszköztárát. Az alap verzióban még bájos-romantikusnak ható szöveg sokkal szuggesztívebbé és komolyabban vehetővé válik ezzel az aláfestéssel, ami jól illik az egri gyökerű zenekarhoz.  

A ‘Közel’ után még progresszívabb irányba vezet minket a ‘Kalitka’ hosszan elnyújtott fafúvós bevezetője. A moldvai téma és modulált minimal sound hosszan bontakozik ki egy egészen sok sávból álló maximális soundban. Ezt egy dél-amerikai törzsi lüktetés zárja le végül egy egészen katartikus fináléban.  

A ‘Paradise’ egy legalább 5 évvel ezelőtti jam előtúrt felvételén alapszik. A The Edge-re nem tudtuk szépen kibontani, most viszont megéreztünk és meghallottunk benne valamit, ami miatt újra nekiálltunk. Nagyon jó lesz élőben játszani ezt számot!

– vezeti fel az utolsó előtti tracket Weil András, ami címében és hangulatában is teljes kontrasztban áll az előzővel. A ‘Paradise’ tényleg paradicsomi hangulatot idéz a habkönnyű dallamával, épp csak koktélokat nem szolgál fel dobhártyáinknak.  

Az idei Akusztik felkérésének eleget téve készült ‘Szomjas a szám’ zárja a számok sorát, mely az Egy szív megáll című film egyik betétdalának átirata. Mint a korábbi feldolgozásnál, itt is sikerült saját formára alakítani a kiindulási anyagot. Ez a dal selymes fátyolosságával igazán kellemes lezárása ennek a 7 állomásos, különleges zenei utazásnak. 

Az Azimut a nevéhez hűen egy valós iránymutatás a csapat számára, annak az eredménye, hogy az elmúlt hónapok során új lendületet kaptak, a zenekar élete még termékenyebb, progresszívebb irányt vett. A friss anyaggal hazai, európai, valamint ausztrál turnét terveznek a jövő év elejére.

Szeretnénk folytatni az eddigi törekvéseinket és kipróbálni magunkat minél többféle nemzetközi közegben. Jövőre showcase-eken, hazai és külföldi koncerteken szeretnénk bizonyítani, hogy a klasszikus, jazz és népzene mellett a magyar könnyűzene sem szabad, hogy korlátok közé szoruljon mind az országhatárokra, mind pedig a távlatos gondolkodásra vonatkozóan.

Kiváló hazai zenekarok állnak a nemzetközi siker kapujában és fontos, hogy egymást erősítve, szakmailag és emberileg is egymásra odafigyelve egy erős közösségként tudjuk a magyar könnyűzene nemzetközi reprezentációját erősíteni a következő években. Reméljük, ehhez is útmutatóként szolgál majd ez az anyag.”

– írja Weil András zenekarvezető.    

• Az Ethnofil mágiáját élőben legközelebb január 11-én lehet megtapasztalni Budapesten, az Akváriumban.