„Ha zene, akkor legyen benne halál és orgazmus”
december 8, 2017

Nem a könnyű koncertélményeiről szerzett magának nevet a (halál;orgazmus), s ahogy egy korábbi ars poeticájukban meg is fogalmazták, táncuk haditudósítás az elme haláltusájáról. Kicsit jobban behatolva dalszövegeikbe azonban ez a radikális definíció elkezd árnyalódni, pláne ha az ember megismeri a szövegíró-énekes Pintér Gergőt.

Ritkán találkozik az ember komoly matematikusokkal a zenei életben, azt pedig pláne nem gondolná, hogy egy, a nemizolált komplex felületszingularitások topológiai és algebrai invariánsairól disszertációját író figura Magyarország talán egyetlen diszkópunk bandájának frontembere. Gergő egy olyan jelensége a hazai underground színtérnek, aki mind megjelenésével, mind szövegeivel és világlátásával instant hatást vált ki a hallgatóságából.

„Általában valamiféle láthatatlan mozgatórugókat, háttérvilágokat szoktam a történések mögé vizionálni.” – vallja Gergő, s ez az attitűd szinte mindegyik (halál;orgazmus) dal szövegét áthatja.

„A valóság és a tudatunk viszonya érdekel legjobban, ahogyan visszahatnak egymásra. A tudatunkkal is teremtünk, és számomra nehezen érthető, érzéki egyensúlyban van a rendszer, ez a kölcsönhatás.” A tételmondat nagyjából így hangzik, a teremtő elme pedig egy olyan gépezet, amit nem lehet kikapcsolni, s még önmagára is reflektál.

„Az ‘Őssejtmámor’  a keletkezéseket és a hatást tanulmányozza, de épp
csak annyira, amennyire teheti ezt annak tudatában, hogy ő maga is
része ennek a dolognak.”

„És a többiek olyan zenét rittyentettek hozzá, ami tökéletesen lefesti a keletkezéseket, megvan benne az ősrobbanás, az anyag és a sugárzás, a sötétség és a fény szétválása is.”

A legtöbb gyermek esetében már általános iskolában megtörténik a tanárok, szülők részéről a reál-humán felosztás, s érdeklődésük, kompetenciáik felületes ismeretében kategorizálják őket az egyik halmazba. Gergő azonban nagyon jó példa arra, hogy egy matematikus és egy dalszövegíró személyisége milyen izgalmasan ötvöződhet egy személyben.

„Az irodalomban megtanítják a diszciplína képviselőjének életét, szinte zavarba ejtő részletességgel a magánügyeiket is. Meg a műveiket. Azokat elemzik is, azaz szabadabb asszociációt engednek meg az ügyben, hogy mit jelent a vers, mit mond számunkra, mi az üzenete, milyen érzést vált ki bennünk. Matekból van a képlet, esetleg egy név mellé. Se évszám, se hogy az apja mivel foglalkozott, ki volt a szerelme és milyen függőség vezette a haláláig vezető úton.” 

A valóság természetesen teljesen máshogy néz ki, mint ahogy az általános és középiskolában tanítják, hiszen a matematikában is lehetséges az alkotás, s a függvények, a képletek messze nincsenek annyira a kőbe vésve, mint azt belénk nevelték.

Ennek a két – látszólag ellentétes – világnak a mélyén Gergő szerint ugyanazt találjuk.

„Az irodalom és a matematika csak eszközök, formák. Különböző nyelvek. A gondolkodó-alkotó emberek mind ugyanazt csinálják, próbálják értelmezni a körülöttük lévő világot és benne az ő helyüket, és erre különböző eszközök vannak, de igen gyakran ugyanazt találják a kutatásaik végén.”

Kicsit visszatérve az alkotás konkrét, fizikai eseteihez, megkérdeztem Gergőt, hogy melyik dalukat tartja a legreprezentatívabbnak, melyre kevés gondolkodás után a felkavaró, ‘Seggbe kúr az úr’ című opuszt említette.

„Pont úgy működik ez a dal, mint ahogy korábban is mondtam: egy jelenségkör mögé erőteljes képet társít, más világba vizionálja a mozgatórugókat – ez esetben szó szerint. Számomra elég egyértelmű a szimbolikája, de nem akarom itt befolyásolni a kedves olvasókat.”

„Amikor megírtam, sírtam rajta, nem akartam megmutatni senkinek.”

Aztán szerencsére megmutatta Ferdinek és Csankinak, s végül egy egészen különleges szám lett belőle, melynek szövegét felerősíti a zene – ahogy a legtöbb (halál;orgazmus) dalban ez megtörténik.

„A legtöbb dalunkban nagyon szeretem, ahogy a zene kidomborítja a szöveg
mondanivalóját – sőt, mintha a szöveg által létrehozott világból
származna a zenei aláfestés.” – mondta Gergő, majd mondandójának végén közelebb vitt minket a zenekar nevének megértéséhez.

„A zene nemcsak, hogy kidomborítja, cinikus játékosságával oldja is a borzalmakat. Ha dráma, akkor tragikomédia, úgy van értelme, különben hiányos. Ha zene, akkor legyen benne halál és orgazmus. A ‘Seggbe kúr az úr’-ban van.”

  • Szombaton a Kikeltető döntőjében elsőként a (halál;orgazmus) lép fel a Kuplungban, a továbbiakban pedig a félmeztelen (?) Pintér Gergő lesz az est műsorvezetője.

Fotók: (halál;orgazmus) Facebook