Magyarország 1975-je

Cikk

szeptember 7, 2013

Biró Márton

304

A KERET lassan 10 éve az ország meghatározó független lokálzenei platformja. Nem fogadunk el semmilyen formában állami támogatást. A szerkesztői munkába, a szelekcióba és a véleményünkbe nem szól bele se kiadó, se hirdető, se más külső fél. Ahhoz, hogy a jövőben is stabilan tudjunk működni és tovább tudjunk fejlődni, óriási szükségünk van a közösségünk segítségére. Kérünk, amennyiben van rá lehetőséged, támogasd a munkánkat egyszeri, vagy rendszeres adománnyal! Köszönjük!

Gyakran visszatérő kérdés a magyar könnyűzene vérfrissítése. A Soulwave-ben egy magyar bandát tisztelhetünk, akik szintén a köztudat hatalmas vaskapuin kopogtatnak, és úgy tűnik, hogy nagyon közel állnak ahhoz, hogy át is léphessenek rajta. Hiszen az együttes új EP-jének egyik kislemezét már a Petőfi Rádió is játssza.

Soulwave 2007-ben alapult. A szombathelyi, illetve körmendi fiúk egyből egy EP-vel, a Butterflyjal indítottak, amit a 2010-es első nagylemez, a One Night Stand követett. Itt érkeztek el a – szinte kihagyhatatlan – tagcserék, és a két éves szünet is. Visszatérésüket egy turnéval kezdték, melyben osztrák szomszédainkat is meglátogatták. Ezután vették fel új EP-jüket, az 1975-öt. A névválasztás kicsit szerencsétlen, tekintve hogy nemrég jelent meg a brit The 1975 bemutatkozó lemeze, ami ugyan ezt a címet viseli. Azonban az – általunk igen kedvelt – együttes nagylemeze teljesen más stílust képvisel, mint a Vas megyei srácok EP-je.

Érdekes módon, a nálunk megjelenő zenekarok inkább a rockosabb hangzást választják zenéjük jellemzőjeként, a nagyvilágban divatos indie-folk helyett. Ez nincs másképp a Soulwave-nél sem, amely saját stílusát vintage rockként nevezi meg, ami illik is rájuk, de a szintén említett folk és soul hangzás felfedezéséhez már igencsak koncentrálni kell. A ’60-as évek rockját játszó együttes alapvetően hagyományos rockhangzását gyakran spékeli meg hegedűvel (talán ezt nevezhetnénk folkosnak), ami kétségtelenül jót tesz az összhatásnak. Az ‘I Can’t Be Loved’ egy kellemes nyitódal, ami ideális film vagy reklámzene lemme, a ‘Run Away’ pedig egy elég tökösnek mondható rock and roll dal. Ez a két dal sikerült talán a legjobban, mondhatni az EP kulcsdalai. Többi három dal már e kettő elemeiből építkezik, és sajnos a végére kicsit ki is fullad – a ‘Youngfire’ nem sikerült valami tüzesre. Maga az EP kifejezetten kellemesnek mondható, egyelőre nem nyit új fejezetet a magyar könnyűzene képzeletbeli lexikonjában, de az irányt határozottan sikerült eltalálni.

Az ígéretes visszatérés/újrakezdés igen biztató, és további munkával, és kísérletezéssel azt mondhatjuk, hogy lehet helyük a rádiók toplistáin. Fogunk mi még ringatózni a “lélek hullámain”…

PLAYLISTEK