Ha a novemberben megjelenő Tide vízzel, folyamatos hullámzással kecsegtetett, annak jó érzékkel készült, mélységet adó szárazságtűrő ellenpontja a hari_drama sʊl band című EP többi dala.

A már „megszokott” felállás ismét legtöbb esetben a Papp Mádava (gitár, basszusgitár, pianino, ének)-Papp Mukunda (gitár, basszusgitár, ének)-Stanfel Péter (dob)-Sikó Alpár (szaxofon)-Kalmár Botond (billentyű)-Bóna Zsombor (gitár, basszusgitár, egyéb hangok). Emellett egy-egy dalon megjelenik Hegyes Dániel (shaker, Tide)-Horváth Martin, Ndidi Omosigho, Foster Dorka, Redő Lilla (vokál, Atlantis), és persze Mushu Israel szövegíróként, zenei vezetőként és zeneszerzőként is a megszokott lead vokál szerep mellett. Ha valaki hallotta a korábbi dalokat, jó oka lehetett a bizalommal teli várakozásra.

Ugyanis olyan anyag született, ami mellett nem érdemes elmenni, amire érdemes ráfülelni. Annál is inkább, mert hallgatás közben olyan stimulus éri az embert, hogy tényleg maximum a gondolataira vagy az útra tud koncentrálni, olyan erővel dobál, taszít mélységbe és emel fel újra és újra ez az alig több, mint 18 perces anyag.

1. Burgundy

A Verne-i utópisztikus világot sejtető gépies első pár hang után azonnal elönt a tiszta zeneiség, és a mézes-mázosan simuló énekhang, amivel Papp Mádava hozza a refrént. A mélységet ebben a dalban a mélyvörös, vagyis bordó cím sejteti. Emellett rögtön meg is kapjuk a legszövegerősebb dalt a kislemezről, még akkor is, ha a Tide kevés szóval is erőset tud csavarni a szíven. Előkerül a menekülés, a fény és az éjszaka, és maga a szabadság, ami olyan jól jellemzi a társulást.

2. Tide

Ezen a ponton ajánljuk újra novemberi cikkünket, ami a Tide-dal foglalkozik. Akkor nézzük is, hogy hogyan simul bele a szív e fájdalma és elengedése („better for both sides„), valamint a kitörő energia és a „kiszabadulás extázisa” az előző dal által felvezetett ívbe. Amennyire megállt a megjelenésekor a maga lábán single-ként, annyira jól esik abban a tudatban hallgatni, hogy hasonló minőségű dalok közé ékelve van rá lehetőségünk. Lebegés, zuhanás, lebegés, zuhanás, mégpedig teljesen ki a valóságból, egyre mélyebbre és mélyebbre.

3. Paki

Valami egészen fenomenális szinten érint meg belül már az introtól kezdődően ez a dal. Az jellemző az egész anyagra, hogy jó ízléssel játszik a disszonanciával, de ebben a dalban a keleti hangzással és hangulattal ezt még egy fokkal magasabb szintre emelik. A kedvenc rész számtalan hallgatás után is két percnél és a csúcsnál következik be, amikor is megjelennek a dalt a (sztereotípiákban álmodozó) énemnek azonnal még inkább színes-szagossá tévő, bazári kiabálást idéző férfihangok a háttérben. A korábbi felépítéshez képest jó ötlet volt ezt a dalt számszerűleg is a kislemez közepére tenni, ezzel egyfajta csúcspontot előidézve. Mushu Israel hangja ezen a dalon igazán túlvilági szintekre kalandozik, és egészíti ki a lüktető, mély és sejtelmes hangokból építkező alapmotívumot. Természetesen az improvizatívnak ható szaxofon-szóló itt sem maradhat el, és szépen vezet át az outroba, csak pislogunk, hogy hova tűnt 4 perc 18 másodperc. Punjab, Afganisztán, Kashmir és Iszlámábád után valami más jön.

4. Atlantis & 5. Jueves

Ha a Paki földrajzilag kiugrasztott minket a nyugati világból (és szárazsága váltotta a Tide hullámzását), az Atlantis úgy hoz el valami univerzálisan emberit, ami megszólalhatna akár az elveszett város tenger- és földalatti termeiben épp annyira, mint a Turbinában. A szívet és húrokat tépő, pörgős, ezer érzéket lekötő középső rész után szinte törzsi egységérzetet okoz a lábdob és a cin, amit a gitár után csak egyetlen századmásodperccel megszólaló Mushu tör meg. Borzasztó klisé a zenében elveszni, és mégis gondolatokkal telve kúszunk át a Deep Purple-t és Doors-t idéző billentyűkkel átitatott rövid, mégis velős outroba, ami a jam hangulatú Jueves, vagyis csütörtök spanyolul.

Na, ha kerestétek hogy mi kellett a januárotokba zeneileg, akkor ezt a kislemezt jó szívvel lehet ajánlani. Azt lehet érezni, — amit teljes mellszélességgel vállal is Mushu Israel — hogy egy kísérleti, „sötétben matatós, tapogatózós” minialbum a HDSB-ként is emlegetett anyag, de hogy jusson ide egy kis Sazabio-parafrázis is, ez a kísérlet most jól sikerült.

A borítókért a két korábban megjelenő single, a Tide és az Atlantis alkalmával Ziyad Ajaj felelt, míg a teljes megjelenés futurisztikus-disztopikus, sószobrokat idéző, vizet és pusztát ötvöző világát Juhász „Stew” Levente hozta el. A felvétel egy dal (Burgundy) kivételével a Blackhole Sessions stúdiónál, vagyis az Erdei Koppány, Hegyes Dániel, Bornemissza Lőrincz trió segítségével valósult meg, akik közül utóbbi kettő produceri munkát is ellátott. Sőt, ugyanők részt vettek a mixingben is ezeken a dalokon, az összes masterért felelős Altsach Balázs mellett. Ő pedig a Burgundy-ban vállalt még nagyobb szerepet, a mix-masteren kívül a felvételben is részt vett (Soundday Studio, Rikk Csaba és Vastag Gábor társaságában, míg a vokált Lorenz Hannerer rögzítette).

• Koncerten tehát még decemberben lehetett meghallgatni legutóbb ezt a kislemezt, idén pedig legközelebb Mádava Live Set lesz a Manyiban január 31-én, ahol több tagot el lehet majd kapni. De érdemes lesz ismét keresni a hari_drama sʊl band-et a fesztiválokon (például a Kolorádón), ahol szép lassan kivezetik majd a tavaly megszokott koncertanyagot, és új vizekre eveznek.

Kiemelt kép: Babai Dénes / Baba Y DNS