Néhány hónapja rámírt a Beat On The Brat vezetője, Janesz, hogy csinálhatnánk náluk egy kortárs magyar bulit, én pedig egy percig sem haboztam kapni az ötleten. Ez egyébként egyáltalán nem általános, sőt, ebben a formában még nem is volt ilyen azelőtt. A dátumnak stílszerűen március 15-e előestéjét válaszottuk, tettestársnak pedig Kálóczi Bencét hívtam, akivel mostanában a KERET blog DJ szetteket is szoktuk csinálni. Hívtam továbbá zenélni Sajó Dávidot is, aki a Stenken a magyar underground fő szószólója, és hozta magával Benkő Bálintot is, akit például a Kőszívű Ember Fiaiból ismerhettek.
Így négyen vezényeltük le az estét, amely jobban sikerült, mint ahogy azt szerintem bármelyikünk gondolta volna. Másnap(osan) a nemzeti ünnepünkön egy parkban hesszelve szedtem össze, hogy miket tanultam, tapasztaltam az előkészületek során és magán a bulin, és ezeket most meg is osztom veletek.
Fel lehet tölteni egy egész estét friss magyar zenékkel, de azért lesznek átfedések
A buli napján szerintem mindenki ráparázott, hogy lesz-e elég zenénk hajnalig. Bár vittem három órányi anyagot, annak legalább a fele megvolt mindenki másnak is,
olyanok, mint a Fran Palermotól a ‘Yellow Man’, a Gustave Tigertől a ‘Senki se tenger’, vagy a The Keeymen egyetlen könnyen megszerezhető stúdiófelvétele, a ‘Napoli’. Ezek a számok aztán pörögtek nem is egyszer,
de nem volt gáz, mert az éjfélre csurig megtelő Beatben mindenki mindig tombolt rájuk. Az egyik DJ egy ponton viccesen meg is jegyezte, hogy “azért nyolc zenekarból már el lehet lenni”. A másik oldalról viszont Sajó hozott például a TEJ-től egy számot, nekem még egy kis witchhouse is belefért, Káló pedig a Mekvárt szleng egyik slágerével bontotta meg az egyhangúságot. A dalt egyébként a „reggel délben este beatet csinálnék” sor miatt Janesznak dedikált a vendéglátásért.
Nincs elég remix, pedig lehetne, mert tök jók
Ahogy próbáltam az átfedéseket kikerülni, belevetettem magam az ezidáig számomra kissé idegen remixek világába, és rengeteg nagyon jó újraértelmezést találtam. Sőt, ki merem jelenteni, hogy több remixet is el tudna viselni a hazai underground színtér, mert ahogy például a HAANG is mutatja, rengeteg nagyszerű elektronikus zenész van itthon, akik lelkesen és kreatívan tudnak a zenekarok sávjaihoz nyúlni, a végeredmény hatására pedig egy kicsit közelebb kerülhet egymáshoz a két – bár az elmúlt években már azért jobban vegyülő, de még mindig némileg szeparált – közeg.
Szerencsére két menő honfi zenekarról is tudok, akiknek ősszel fog megjelenni remix albuma, szóval ez a kívánalmam talán már pályára állt.
- Ki is találtam, hogy nyáron csinálnék egy kortárs magyar remix bulit, amihez várok zene ajánlásokat az andras@keretblog.hu címre.
A zenészeknek nagyon tetszett az ötlet, és lelkesen közre is működtek a megvalósításban
A zenéimet főleg ingyenes Bandcampes letöltésekből, meg – bevallom, szorri – nCore-ról szedtem össze, de volt, amit megvettem digitálisan. Aztán eszembe jutott, hogy mivel sok előadó ismerősöm a Facebookon, el is kérhetem tőlük az eredeti fájlokat, egyúttal meg is hívhatom őket az estére. És tök jó, mert mindenki lelkes volt, egyből és szó nélkül küldött hallgatnivalót, és örült, hogy játszom majd a zenéjét. Sőt, még kaptam addig kiadatlan verziókat és remixeket is, amelyekből pár el is hangzott az este alatt.
Nagyon szórakoztató zenészeket nézni a saját számaikra bulizni
Sajóék kitalálták, hogy mindig amikor meglátnak egy zenészt bejönni a Beat ajtaján, következőnek beraknak egy számot tőle. Az ilyenekből aztán vigyorgó cinkos összenézések lettek, aztán ahogy megtelt a hely emberekkel, simán bele lehetett ütközni tánc közben egy-egy dal eredeti előadójába is. Egyik basszeros haverom ki is találta, hogy álljunk egy nagy körbe, és mindig az álljon középen, akinek épp a száma szól. (Igen, itt már alakultak a részegségek is.) Aztán a saját zenéjére rázva még hozzátette, hogy
“azért jó ez, mert most nem gáz, ha ezt csinálom”.
Mindenki kicsit más stílust hozott be, és elkerülhetetlenül blokkosodtak a műfajok
Az este ívének az eredeti terve az volt, hogy Sajóék kezdenek gitárral, utánuk én behozom a szintit, aztán meglátjuk mi lesz. Hát az lett, hogy tömbösültek a műfajok, hogy ne törjük ketté egy élesebb váltással a buli flow-ját, majd a vége felé közeledve fellazult a szerkezet, és már jöhetett minden mindennel.
A már említett gitár és szinti után az est egyik fénypontja Káló hip-hop válogatása volt, ami után egy rövid “már volt az elején, de azért lejátszuk mégegyszer, mert kurvajó” rész következett.
Négykor a partykillernek szánt Toldi Himnuszra még ellötyögtek az emberek (mondjuk mi Kálóval kiabáltuk a szövegét a pultból ¯\_(ツ)_/¯), majd a The nobody elses negyed órás számára kezdett leesni mindenkinek, hogy lassan itt a vége (lásd instavideó fentebb), Gézu Elton John feldolgozása pedig már csak a laptopom hangszórójából kísérte ki az utolsó talponállókat.
Összességében én nagyon jól éreztem magam, nagyon sokan voltak, és akivel beszéltem azóta, az is megerősítette, hogy egy jó buli volt. Ősszel jön a folytatás, addig is érjétek be az alábbi mix-szel.
