Idén minden szerkesztőnk összeállítja a saját listáját, melyben a kedvenc dolgait veszi számba 2014-ből. Az összes listát itt találjátok, a #Nekem14 hashtaggel pedig várjuk a ti meghatározó pillanataitokat is az évből.
A legjobb fesztivál nekem idén a Bánkitó volt. Lehet, hogy máshol jobb fellépők voltak, jobban kiépített infrastruktúra vagy több lehetőség várta a fesztiválozókat, de valahogy a nyár közepén Bánkon éreztem magam a legjobban. Haladók jövőre semmiképp se hagyják ki a napfelkeltét egy tóparti stégről!
A legjobb fesztiválos koncert idén talán a The Kooks volt a Szigeten. Najó, ez talán a legszubjektívebb tétel a listámon, azért élveztem nagyon a fellépésüket, mert még nem láttam őket élőben, viszont tinédzser korom egyik legmeghatározóbb bandájaként az összes szám szövegére emlékeztem, és énekeltem a tömeggel együtt. Kiemelném még az Irie Maffia nagyszínpados fellépését a Balaton Soundon, az egyetlen magyar élő zenekarként egészen üdítő volt látni őket a zamárdi-i fesztivál utolsó napján, de említhetném még MØ fellépését a Zürich Openairről is, de ettől most eltekintek, mert a következő két bekezdésben úgyis a dán énekesnőt fogom ajnározni.
2014 majdnem legjobb lemeze a The Asteroids Galaxy Tour Bring Us Together-je volt, de szintén Dániából jött a legjobb is, ami számomra egyértelműen MØ debütalbuma volt. Az egész produkció elképesztően egyben van, a vizuál, a klippek, az egész fíling zseniális. Imádom a No Mythologies To Follow hangszerelését, szövegeit, a megjelenés után a korongról Biró Marci már mindent leírt, nemrég pedig még interjút is forgattunk a hipermenő dán énekesnővel. Ha már itt tartunk, az év előadója címet is, mint olyat MØ-nek adnám, hiszen véleményem szerint úgy kell ő a minőségi pop színtérnek, mint egy ügyes könyvelő Lázár Jánosnak manapság.
És igen, a legjobb budapesti klubkoncert is egyértelműen MØ volt az A38 hajón, ami pedig még mindig a legjobb koncerthelyszín a városban. A koncert energikus volt, az énekesnő többször bemászott a közönségbe, és hihetetlen sok energiát adott át, amit kár lett volna nem a hajó tökéletes hang- és fényrendszerével élvezni. Az év legviccesebb belsős poénja is az elúszott hajóhoz kötődik, de erről inkább ne is kérdezzetek.
Az év annyira szar, hogy az már annyira jó, hogy az egy kicsit már szar dala a ‘Fancy’ volt Iggy Azaeliatól. Igaz, ez is csak egy egér ürüléktől opálos fesztivállapot belső poénjaként indult, aztán szállóige maradt. Ehhez a kategóriához tartozik a csirkés dal (A Csirkés Dal), amely idén a Művölgy felejthetetlen háttérzenéje volt.
Ide tartozik a kedvenc hashtagem, a #völgyfutár. Aki követett minket a Művészetek Völgye alatt, az tudja, hogy nagyjából miről beszélek. Nem is tudom már, hogy jött ez a név, de szerkesztőtársam, Nina azóta így érhető el az Instagramon, és biztos, hogy jövőre újra bőven használjuk majd Kapolcson és környékén.
Az idei év legjobb pillanata az volt, amikor pénz és szállás nélkül, egyedül, egy zürichi Starbucksban megkaptam az e-mailt, miszerint mehetek önkéntesnek a Zürich Openair fesztiválra. Az egész kalandról napi beszámolókat írtam, nem hiszem, hogy valaha átélhetnék mégegyszer egy olyan hetet, mint amilyet idén augusztusban a svájci városban. Felejthetetlen volt még a drezdai út a Rosinflux-szal, melyről Bojtor Nina itt írt picti bővebben.
Az év filmje a Frank volt. Szuper zenék, szuper karakterek, nagyon friss, jelen kori történet, ha eddig nem adtad fel a lista olvasását, a film is tetszeni fog.
Összefoglalva minden arannyá változott, amihez MØ hozzáért, annyi fesztivált láttam, hogy fel kell kötnie a szervezőknek a nadrágszíjat, ha jövőre le akarnak nyűgözni, de ha csak fele ilyen jó évem lesz jövőre, már megérni számolni vissza újévig (újnyárig).
