A ShoeS 2021-ben alakult a Cegléd környékéről induló baráti társaságból, amely a kilencvenes évek grunge-ja, a shoegaze és a magyar népdalok között találta meg a saját hangját. Zenéjükben a többszólamú vokálok és a széttorzított gitárok éppúgy megférnek egymás mellett, mint a melankólia és a zsigeri düh. Tavaly a Kikeltető Záróbulijáig jutottak, októberben pedig öt év munkája után megjelent első nagylemezük, a RESILIO. A dalok többségét már 2021-ben elkezdték írni, az album mégsem egy előre eltervezett korszakot zár le: a felvételek nehézségei és az azóta eltelt évek ugyanúgy a részévé váltak, mint az eredeti ötletek.

Interjúnkban arról beszélgettünk, hogyan lesznek a külön-külön születő ötletekből közös dalok, mit keresnek a magyar népdalok a grunge árnyékában, és van-e ma valódi közössége az alternatív gitárzenének Magyarországon. Szóba került az is, mit adott nekik a Kikeltető, és mi az, amit öt év után már másképp csinálnának a lemezen.

KERET: A reziliencia azt jelenti, hogy az ember képes alkalmazkodni a nehézségekhez, és visszanyerni a belső egyensúlyát. Ti már kijöttetek abból az időszakból, amelyről az album szól? Ki mit szorongat magában, és mennyire van jelen a szorongás a hétköznapjaitokban?

Luca: Szerintem mindannyian keresztül mentünk az utóbbi években egy olyan időszakon ami rezilienciát igényel. Nehéz ezeket  ilyen kristálytisztán behatárolni, nem hiszem hogy meg lehet mondani mikor értek véget. Ezek a zenék eléggé a  sűrűjének szüleményei, intenzív időszak lenyomatai, ami még most is formál és definiál minket szerintem.
A megküzdési mechanizmusok, velünk maradnak nagyon sokáig az időszakon túl is, nem feltétlenül a szorongás formájában, de szerintem erről a zenék jobban mesélnek.

A lemez dalainak többségét már 2021-ben elkezdtétek írni, a megjelenés pedig a felvételek nehézségei miatt húzódott. Volt olyan dal vagy ötlet, amelyhez már csak azért ragaszkodtatok, mert túl sok időtök ment el vele?

Kristóf: Nem. Ezek a dalok már a settek magját képezték akkor is amikor elkezdtünk koncertezni, leszámítva a Hó, Meghalok meghalok és Lenn az utcánt, amiket csak 1-1,5 éve kezdtünk el hozzáadni a fellépésekhez. Vannak régi számaink, amiket már nem játszunk és nem is kerültek rá az albumra, és újabbak, amiket már játszunk, de ezt a tracklistet 2026 tavaszán megírtuk és tudatosan ezeket vettük fel.

Hogyan oszlik meg nálatok a dalírás, és ki milyen szerepet vállal abban, hogy egy ötletből végül ShoeS-dal lesz?

Kristóf: Általában én vagy Luca behozunk egy dalt próbára amit otthon írtunk és mindenki hozzáadja a saját részeit. Az alap írójának persze vannak elképzelései és azokat igyekszünk megvalósítani, vétójog is van ez esetben, de nem tudnék mondani olyan példát amikor emiatt konfliktus alakult volna ki. Én teljes mértékben bízom a többiekben és csak örülök, ha van valami jó ötletük pluszban egy számhoz. Legrosszabb esetben nem használjuk, de próbákon mindenkinek az elképzelését megszoktuk nézni legalább egyszer. Van olyan is, hogy csak imprózunk és abból indulunk ki dalírásnál közösen, a Resilio (a dal) például így született. 

A kilencvenes évek alternatív rockja ma újra könnyen fogyasztható esztétika. Mit tud a ShoeS, amitől nem egyszerűen egy jól sikerült rekonstrukciója ennek a világnak?

Janek: A 90-es évek alternatív rock zenéje számunkra egy kiindulópont ha reflektálnunk kell a zenénk atmoszférájára, de a gyakorlatban nem csak ez volt az alapkoncepciója a bandának. Persze covereltünk Nirvanát vagy Sonic Youth-ot de abból nagyon hamar kinőttünk és sokkal jobban vonzott minket a saját zenék írása. Izgalmasabb számunkra ez a folyamat, illetve lusták voltunk betanulni már kész számokat. A nyers hangzás pedig magától adódó volt. Egy kis szobában összetömörítve egy dobbal és olcsó erősítőkkel ez volt a legtöbb amit kitudtunk hozni belőle de nekünk ez a tömör zaj kedvező a mai napig (a fülünknek kevésbé) Később pedig próbáltunk használhatóbb alkotói teret létrehozni. Vidéken építettünk egy DIY studiót, majd Budapesten már tényleges próbaterembe költöztünk be ahol tudtuk finomítani a dalainkat. Az alkotói folyamatban nagyon izgalmas ahogyan megoldásokat találunk limitációkra amik hatnak ránk. Törekedünk arra, hogy minél érdekesebben fejtsünk meg egy zenei koncepciót és erre hatással vannak ránk az “elődeink”. Próbára tesszük magunkat, hogy egyes mintákat átemeljünk kortárs környezetbe, úgy, hogy ne tűnjön mindez erőltetettnek.

Van még Budapesten olyan hely, ahol megmaradt valami a kilencvenes évek alternatív zenei színterének életérzéséből?

Kristóf: Mi nem éltünk még akkor, csak sejtésünk van, hogy mit jelenthet ez az életérzés. Inspirációnk gyökerét persze a 90-es évek zenéi adják. A grunge volt az alap ahonnan elindultunk, mert azt hallgattuk 16 évesen, de azóta mindegyikünknek lett egyedi zenei ízlése, szinte mindenevők vagyunk, gondolok itt trash-től a klasszikus zenéig. Ha meg is maradt valami a 90-es évek életérzéséből azt nem saját tapasztalat alapján tudjuk megmondani, hanem inkább mások elmondása szerint. Az alapján amit mi láttunk Pécset mondanánk még Budapesten kívül ennek a színtérnek a központjának, de vidéken több helyen előfordulnak fiatalok és idősebbek is akik szeretik ezt a fajta zenét.

Szerintetek van ma Magyarországon valódi alternatív gitárzenei színtér, vagy zenekarok vannak, amelyek néha ugyanazokon a színpadokon játszanak?

Janek: Szerintem csomó izgalmas projekt van ami ezen a kereten belül mozog, platform viszont annál kevesebb van ezen a színtéren ami pedig nagyon elszomorító. Fasza ha van egy underground és nem is kell a mainstreambe erőszakolni valamit aminek eredendően nem ott van a helye, viszont több lehetőség kell a szcénába, hogy ezek a bandák meg is tudjanak maradni. Mi nagyon örülünk, hogy a Varázs Garázzsal együtt tudunk működni, talán ez volt a legmotiválóbb része a Kikeltető utáni időszaknak. Nagyon őszinte a motiváció a projekt mögött, és nagyon jól összefogja ezt az erőteljes, és torzabb alternatív rock szcénát. 

Ma egy fiatal gitárzenekarnak a zenén kívül is felismerhető karaktert és vizuális világot kell építenie. Mennyire tudatosan alakítjátok, és mennyire ösztönösen jön a saját esztétikátok?

Janek: Mindenképp fontosnak tartjuk a vizualitást, szerintünk ez teszi kerekké egy zenei projektet. A muzikális elemekhez kell egy mankó ami ez esetben egy jól összefogott képi világ. Ezen nagyon izgalmas volt ötletelni a többiekkel, és odáig húztuk a brainstormolást, hogy egy kiállítást is rendeztünk az album megjelenés napjára. Nem csak az esztétika miatt fontos ez, hanem mindez erősíti a koncepciót az album mögött. Azt gondolom, hogy tudatosan dolgoztunk azon, hogy legyen egy konkrét atmoszféra teremtve.

A népdal nálatok zenei alapanyag, kulturális örökség vagy valami személyesebb dolog?

Luca: Mind a három, egyrészt annyira zsigeri a népdalhoz való viszonyunk, hogy rögtön bekapcsol valamit ha meghalluk egyet, másrészt olyan dallamok lelhetőek fel pl. egy moldvai népzenében amit Alice in chains is megirigyelne. Ha grunge szcénának is van -szerintem -egy furcsamód népzeneisége a dallamaiban, a hangulatában, akkor a népdaloknak miért ne lehetne grunge szerűsége?

Nálatok a vokál sokszor inkább hangszerként működik. Mennyire fontosak nektek a dalszövegek, és mi alapján dől el, hogy egy dal magyarul vagy angolul szólal meg?

Luca: A zene az elsődleges szerintem mindig, a dalszövegek csak egy plusz dimenzióba helyezik azt, kontextualizálják jobban vagy ellenpontozzák azt az érzést amit a szám is hordoz magában.  A dalszövegírás mindig ilyen nagyon intuitív dolog volt, nekem legalább is, improvizatíve a zene írása közben születnek valami random mondatok, visszahallgatjuk és leírjuk és általában it makes sense. Meg van egy impresszió szerűsége ami jó szerintem, kicsit olyan mintha a szöveg megírná magát, és mi csak utólag megfejtenénk. Angolul könnyebben megy ez a játék, mert sokkal kevésbé tudatos. A magyar szövegeink sokkal tudatosabban születnek szerintem.

Mennyit dobott rajtatok a Kikeltető, és mi változott meg a zenekar életében az első kikeltetős, gólyás fellépésetek óta?

Gerda: A Kikeltető volt az első nagyobb tehetségkutatós élményünk , és nagyon pozitívan éltük meg. Szerintem segített abban is, hogy többen megismerjenek minket, de közben mi is rengeteg tapasztalatot szereztünk. Azóta sokat koncerteztünk és kiadtunk egy albumot is, de még mindig meghatározónak érezzük a Kikeltetős időszakot.

Volt már olyan kellemetlen koncertélményetek, amely azóta is visszatérő sztori a zenekarban?

Gerda: Amikor elkezdtünk koncertezni Budapesten, szinte minden felkérésnek örültünk, és egyből elvállaltuk ha koncertlehetőségről volt szó. Ez sokszor kellemetlen szituációkba kevert minket, volt, hogy 4-6-on kellett vinnünk a hangszereket és olyan is volt, hogy a zenekar akivel felléptünk egyáltalán nem illett a stílusunkhoz… Persze ezek utólag inkább vicces, pozitív emlékekként maradtak meg.

Mi lenne az a kritika a lemezetekkel kapcsolatban, amit jogosnak éreznétek?

Kristóf: Nem jelent meg előbb. Elfoglaltak vagyunk mindannyian, az egész albumot DIY vettük fel több helyszínen saját magunk. Úgy érezzük ez a max amit ki tudtunk hozni a felvételekből mix/master ügyileg. De persze, ahány ember annyi ízlés, mi nekünk tetszik ahogyan hangzik az anyag, reméljük másoknak is.

Mivel készültök a lemezbemutatóra? 

Gerda: Ez az első saját szervezésű bulink a Palazzoban és készülünk mindennel is ! Csináltunk új merchet , CD-ket , hozzuk a ShoeS gyújtókat is. Dresscode is lesz, valamint a koncert után egy különleges ráadással is készülünk.

Az utcán tényleg nincsen kegyelem?

Janek: Nincs.

• Lemezbemutató október 30-án, a Palazzo Permanensben, esemény ITT!